Káröröm:
Mikor hallod, hogy a szíved dobog,
De lelked az űrtől kong,
Mikor a nap sugara még meleget áraszt,
De fényét ellopták a sötét árnyak,
Mikor mélyen benned megveti ágyát a gonosz,
Mikor majd mindenért bűnhődni fogsz,
Mikor a bűnbánat már nem elég,
Látod majd, rég nincs remény.
Depresszió néven futott, illetve anonimusz utolsó perei.
Most is bízom a jelenben,
A múltam végleg elreppen.
Egy perc volt az egész,
Amit fel nem foghat az ész.
Kiszámíthatatlan érzelem,
Gondterheltség, félelem.
Láthatatlan fájdalom,
Mely, egy lelki bántalom.
Mikor az élet értelme elvészni látszik,
Az ember tehetetlenné válik.
S most rideggé lesz a lelkem,
Fagyosan dobban a szívem.
Földön fekve bámulok,
Egy utolsó mondatot mormolok.
Utolsó szó, ami számon kiszaladt,
Ennyi ami belőlem megmaradt.
A világ számomra megszűnt,
Szemem elől minden eltűnt,
Egy perc volt az egész,
Amit fel nem foghat az ész.
Mira
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
