A helyszínelők azok az emberek, akik összegyűjtik a bűntény helyszínén a különböző nyomokat, és ezekből megpróbálják összerakni, mi is történt. Ezen urak és hölgyek „életéből” készített sorozatot a méltán elismert Jerry Bruckheimer 2000-ben, főként ismeretlen színészekkel. A sorozat pedig igen hamar sikeres lett, mely leginkább annak köszönhető, hogy - mint ahogy azt egy néző nagyon jól megfogalmazta - a „gondolkodó ember krimijét” tűzték ki célul az alkotók. Nem voltak benne, üldözések, lövöldözések, menő, gyors kocsik. Ellenben voltak okos nyomozók, akik különböző tudományos (vagy éppen áltudományos) módszerekkel próbáltak rájönni a bűntett elkövetőjének kilétére. A hitelességhez annyit, hogy két szakértő is dolgozott a stábbal, hogy minél inkább valósághűnek mutathassák be a nyomozás menetét. A jól kitalált ötlet, és a nagyszerű színészi munka pedig meghozta gyümölcsét, sok jelölés mellett a sorozat elnyerte többek közt az Emmy díjat.

A játékötlet pedig adta magát, hiszen a filmre épülő kellemes, nyomozgatós játék, ha sikerül helyesen belőni a látvány-hangulat-nehézség rátát, tökéletes lehet. Sajnos azt előzetesen leszögezhetem, tökéletesen belőni nem sikerült, viszont még így is egy nagyon kellemes játékot kaptunk kézhez!

A játék kezdetekor azonnal bedobnak minket a mély vízbe. A Las Vegas-i CSI csoport legfrissebb tagjaként azonnal egy fura gyilkosságot kell felderítenünk, méghozzá nem mással, mint a csoport vezetőjével, Gil Grissommal. Az első rész elején még kapunk egy kevés segítséget, a program megtanítja, hogyan mozogjunk, vizsgáljuk át a helyszínt, mit keressünk, stb., majd magunkra hagy a gyilkosság tényével, és ezernyi kérdéssel. Ki tette? Miért kötözte meg az áldozatot? Miért kötötte be a szemeit? Miért rakott egy húszdollárost a szájába? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fognak végigkísérni az öt epizódon keresztül. Találkozunk majd gyilkosságokkal, gyújtogatással, érdekes balesetekkel, mindegyik résznél a csoport más-más tagjával áshatunk az ügy mélyére.

Persze az egyik fő kérdés, hogy milyen körítés mellett nyomozunk majd? Nos, a látvány, ha nem is eget rengetően gyönyörű, nagyon kellemes. Előre renderelt helyszíneken fogunk mozogni, melyek nagy részén 360 fokban foroghatunk. (3 fő helyszín van fix nézőpontból: a labor, a boncoló labor, illetve a kihallgató szoba.) Némelyik helyszínt kisebb animációkkal dúsították, így néha tényleg nagyon kellemes látvány tárul elénk. A hátterek mellett a karakterek is előre rendereltek, így ne várjunk tőlük nagy interakciót. Igazából nagyon sokkal nem is fogunk találkozni, leginkább a társunkkal, néhány munkatárssal, illetve esetenként két-három gyanúsítottal. A személyek is legtöbbször egy helyben álldogálnak, csak egyszer-egyszer tesznek néhány észrevehető mozdulatot. Ez negatívumként hangozhat, de igazából nem kifejezetten zavart, hiszen nem velük kellett a legtöbbet foglalkozni.

Amivel pedig a legtöbb időnket töltjük, azok a bizonyítékok, nyomok, dokumentumok, illetve hasonló tárgyak. Általában az epizódok azzal is kezdődnek, hogy az eset áttanulmányozása után összegyűjtünk minden összegyűjthetőt a terepről. Itt ne csak különböző tárgyakra gondoljatok! A helyszínelők egyik feladata az ujjlenyomatok összegyűjtése, de fogunk kocsinyomokat kiönteni gipszmintával, különböző porokat összegyűjteni, sőt, egyik esetben még környező szagokat is be kell majd gyűjteni! Mindehhez persze megvannak a kellékeink, nekünk csak annyi lesz a dolgunk, hogy kiválasszuk, mit mivel próbálunk összeszedni. Ezek után pedig mehetünk a laborba átvizsgálni őket, a boncterembe átnézni a hullát - itt egyébként néha elég naturalista módon vannak ábrázolva a halálmódok, a játék egészére igaz, hogy legtöbbször mutatják, hogy is hunyt el az áldozat - majd a meglévő információkból összeállíthatjuk az első elképzelésünket az esetről. Ezután behívhatunk tanúkat, gyanúsítottakat, meghallgatni, majd ezek alapján változtathatjuk a bennünk kialakult képet. Kicsit fura, de a legtöbb kalandjátékban beváló kreatív gondolkodás, tárgyak kombinálása itt nem jön be. Ide jéghideg logika kell, színtiszta nyomozói ösztön. Ne feledjük, sok minden becsaphat, a tények viszont nem hazudhatnak.

Az irányítás hihetetlenül egyszerű, a klasszikus drag and drop, illetve point 'n' click módszerekkel operálhatunk a játékban. Emberi nyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy gyakorlatilag az egéren kívül másra nincs is szükségünk. A mutató a figyelemreméltó dolgok felett elszíneződik, majd ott eldönthetjük, hogy mit is kell tennünk. Először azt hittem, hogy ez megkönnyíti a játékmenetet, hiszen nem marad ki semmi ha a mutató megmutatja, mit kell keresni, de rá kellett jönnöm, hogy így is elég sok kihívást rejt a játék.

A hangok és a zene szintén elfogadható. A játékban szereplő személyek hangjait az eredeti színészektől kölcsönözték, ami nagyon okos ötlet. A gond az egészben az, hogy itt érezhetően felolvastak a szinkron hangok, nem sok élet szorult beléjük. A játék alatt néha fel-felcsendülő zene nem túl figyelemreméltó, viszont nem is zavaró, nyugodtan bekapcsolhatva maradhat.