XxXx Roger Waters xXxX

George Roger Waters (Great Bookham, Egyesült Királyság, 1943. szeptember 6.) angol énekes, basszusgitáros, zeneszerző.

Leginkább a Pink Floyd tagjaként ismert; 1965-től a zenekar basszusgitárosa, 1968-tól pedig fő dalszezője és egyik énekese volt. 1985-ös kiválását követően meglehetősen sikeres szólókarriert kezdett, melynek eredménye három stúdióalbum és az egyik legnagyobb koncert a rock történetében, a The Wall berlini előadása 1990-ben. 2005. július-án, a Live 8 londoni koncertjén újra együtt zenélt a Pink Floyddal, november 17-én, Rómában pedig bemutatták első, Ça Ira című operáját (az album már szeptember 26-án megjelent). 2006-ra egy nyári európai és egy őszi amerikai turnét szervezett; utóbbi a The Dark Side of the Moon Live Turné. Ezeken az előadásokon a teljes The Dark Side of the Moon mellett más dalok is elhangzanak majd, a Pink Floydtól és saját albumairól egyaránt.

Roger Waters
Roger Waters a norvégiai Stavangerben, 2006. június 26.
Információk
Eredeti név:	George Roger Waters
Származás:	Great Bookham, Egyesült Királyság
Született:	1943. szeptember 6.
Aktív évek:	1964 – napjainkig
Együttes(ek):	Pink Floyd
Hangszer(ek):	Basszusgitár
Műfaj(ok):	Progresszív rock Pszichedelikus rock                  Art rock
Kiadó(k):	Capitol Records Columbia Records Sony Records
Honlap:	http://www.roger-waters.com/

Ifjúkora

George Roger Waters 1943. szeptember 6-án született a Leatherhead közelében lévő Great Bookhamben, de Cambridgeben nőtt fel.

Bár apja, Eric Fletcher Waters kommunista és lelkes pacifista volt, a második világháborúban önként szolgálta hazáját; 1944-ben Anziónál esett el, amikor Roger még csak öt hónapos volt. Waters egész életművében hivatkozott vagy célzott apja elvesztésére, leginkább a The Final Cut című albumon (melyet apjának ajánlott) és a "When the Tigers Broke Free" című dalban, mely a The Wall  filmváltozatában szerepelt. Viszont elmondta, hogy a "Mother"-ben szereplő anya egyáltalán nem hasonlít az övére. Waters dalainak visszatérő témája a hatalomban – a kormányban –, az oktatási és katonai szokásokban való bizalmatlanság. Utóbbi a "When the Tigers Broke Free"-ben is szerepel, amikor apja halálára tesz utalást:

„And kind old King George sent Mother a note when he heard that Father was gone.

It was, as I recall, in a form of a scroll, with gold leaf and all.

And I found it one day in a drawer of old photographs, hidden away.

And my eyes still grow damp to remember, His Majesty signed with his own rubber stamp.”

„És amikor az öreg György király meghallotta, hogy Apám elesett, küldött Anyámnak egy levelet.

Úgy emlékszem, olyan volt, mint egy tekercs, aranyfüsttel.

Egy nap megtaláltam, régi fényképek között, egy fiók mélyén.

Még ma is könnyezek, ha rá gondolok, Őfelsége nyomta rá pecsétjét.”

Syd Barrettel a hills road-i Morley Memorial Junior Schoolba, majd a Cambridge County School for Boysba (ma Hills Road Sixth Form College) járt, David Gilmour pedig a The Perse School tanulója volt (ugyanabban az utcában). Nick Masonnel és Richard Wrighttal a Regent Street Polytechnicben találkozott, ahol mindhárman építészetet tanultak. Rendszeresen sportolt, Grantchester Meadowsnál gyakran úszott a Camben. 15 évesen a YCND (a nukleáris fegyverkezés beszüntetéséért harcoló szervezet) elnökségi tagja volt.

Pink Floyd (1965-1985)

1965-ben megalakult a Pink Floyd, melynek tagjai Waters mellett az énekes-gitáros-dalszerző Syd Barrett, Richard Wright és Nick Mason voltak. Bár a legtöbb dalt Barrett írta, első albumukon, a The Piper at the Gates of Dawnon szerepelt Waters első saját dala, a "Take up Thy Stethoscope and Walk". Az albumot a rajongók és a kritikusok is kedvezően fogadták, a Beatles mellett a Pink Floyd lett az egyik legnépszerűbb brit zenekar.

Egyre kiszámíthatatlanabb viselkedése és romló mentális állapota miatt Barrett 1968-ban kiszállt a zenekarból. Akkoriban sokan azt mondták, hogy a tehetséges dalszerző nélkül nem tudják megtartani frissen szerzett hírnevüket. Hogy ezt elkerüljék, Waters vette át a művészeti irányítást. David Gilmourral – akit először Barrett mellé, majd annak helyére szerződtettek – sikerült visszahoznia a zenekart az elismert előadók sorába. Az 1970-es évek folyamán megjelent albumaik a rock történetének máig legnépszerűbb és legkelendőbb művei között vannak.

1970-ben Waters az avantgarde zeneszerzővel, Ron Geesinnel közösen készítette el a Music from "The Body" című albumot, ami az emberi testről szóló dokumentumfilm zenéjét tartalmazta. Geesin a Pink Floyd Atom Heart Mother című albumán is közreműködött.

Waters a Pink Floyd legfőbb dalszövegírójaként egyre erősebb vezető szerepet vívott ki magának. Ennek hatására kezdtek úgynevezett koncept albumokat felvenni, melyek egy-egy (olykor meglehetősen személyes) témát jártak körül. Ezek a The Dark Side of the Moon, a Wish You Were Here, az Animals és a The Wall, melyet Waters szinte teljesen egyedül írt. A Pink Floyd ismertebb dalainak, „slágereinek” ("Money", "Another Brick in the Wall (Part II)") ő az egyedüli szerzője. A Pink Floyd-katalógus több mint 70%-ában jelölik szezőként (egyedül vagy megosztva).

Zenésztársai örültek, hogy ő írta a dalszövegeket és meghatározta, hogy merre haladjanak, míg ők leginkább a zenével voltak elfoglalva (1995-ben, ellenségeskedésük csúcsán Gilmour Waterst „nagyon lelkesítő és nyilvánvalóan remek szövegíró”-nak nevezte). A zenekar legnépszerűbb dalai, mint az "Echoes", a "Time", az "Us and Them", a "Wish You Were Here" és a "Shine on You Crazy Diamond" sikeresen ötvözik Waters költői szövegeit Gilmour, Wright és Mason precíz zenéjével. Az "Us and Them" első változata Michelangelo Antonioi Zabriskie Point című filmjéhez készült könnyed darab volt (nem került be a filmbe), de igazán akkor lett kellően éles, amikor Waters panaszos, háborúellenes szöveget írt hozzá. Sajnos ez a kompromisszumokra épülő munkakapcsolat az 1975-ös Wish You Were Here után megszűnt. Az 1977-es Animalsen sem Mason, sem Wright nem vett részt a dalszerzésben, Gilmour is csak a "Dogs" társszerzője volt (a dal a korábbi koncerteken "You Gotta Be Crazy" címmel szerepelt). Az 1979-es The Wallon Waters csak négy dalt írt valaki mással: hármat Gilmourral ("Young Lust", "Comfortably Numb", "Run Like Hell"), egyet pedig Bob Ezrinnel ("The Trial"). Ebben az időben a szerzőség jelölése állandó vitaforrás volt: Gilmour azt mondta, hogy az "Another Brick in the Wall (Part II)"-hoz hasonló dalokban való közreműködéséért (például az említett dal gitárszólójáért) egyáltalán nem kapott szerzőségi jelölést. Nick Mason Inside Out: A Personal History of Pink Floyd című könyvében sokkal tárgyilagosabban ír a belső csatározásokról. A The Wall felvételei idején történt, hogy Waters kirúgta Wrightot a zenekarból, aki a turnén már fizetett zenészként vett részt. Mivel ő mindig megkapta a szerződésben foglalt fizetést, ő volt az egyetlen négyük közül, akinek a turné nyereséges volt. A turné költségeit a másik három tagnak kellett állnia.

Szólókarrier (1985-napjainkig)

A Pink Floyddal való szétvállása után Waters rögtön útnak indította szóló karrierjét, amely során három koncept albumot (The Pros and Cons of Hitch Hiking, Radio K.A.O.S., Amused of Death) jelentetett meg, közreműködött egy filmzenei albumon (When The Wind Blows), továbbá kiadott két koncert lemezt (The Wall Live in Berlin, In The Flesh Live), egy válogatást (Flickering Flame: The Solo Years Vol. 1) és egy operát (Ca Ira).

The Pros and Cons of Hitch Hiking (1984)

Első szólóalbuma az 1984-ben megjelent The Pros and Cons of Hitch Hiking, amely egy átlagos középkorú férfi éjszakai álmáról szól. Az album felvételén a legendás gitáros Eric Clapton, a híres jazz szaxofonos David Sanborn és a zseniális karmester Michael Kamen segített, előbbi elkísérve Waterst 1984-es turnéjára is. Az album demóját 1978-ban készítette, ez idő tájt készült el a The Wall demó is. Amikor Waters megmutatta a két demót a Pink Floyd tagjainak, kivétel nélkül a The Wall-t támogatták, így a Pros and Const félretette, majd a The Final Cut elkészítése után vette elő újra, ekkor azonben már szóló projektként dolgozott rajta. Az album több személyes témát is érint - ezért is döntöttek Gilmourék 1987-ben az elnapolása mellett - ilyen a kapuzárási pánik és a házasságtörés. A főhős álma hajnali fél ötkor kezdődik és 5 óra 11 percig tart. Az albumot Waters egy európai és egy észak-amerikai turnéval támogatta meg, amely során minden helyszínen teltházas előadást tartott. A turné 1984. június 16-án indult Svédországban és ugyanezen év július 31-én Kanadában ért véget. A sikerre való tekintettel egy évvel később ismét visszatértek Észak-Amerikába, erre az útra azonban Eric Clapton már nem tartott a csapattal. Több, korábban a Pink Floyd stábjába tartozó szakember is segített a turné sikeressé tételében, többek között Gerald Scarfe, Mark Fisher és Jonathan Park. A kritikusok és a rajongók egyaránt kedvező kritikával fogadták.

1986-ban jelent meg a When the Wind Blows, amely egy atomháborút felvázoló animációs film zenéje. Az albumon Waters mellett szerepel még David Bowie, a Genesis és a Squeeze is. Waters irónikus és kritikus dalszövegei jól illenek a film képi világába.

1987-ben jelent meg Waters második koncept szóló albuma, a Radio K.A.O.S, amely a 23 éves kerekesszékes srácról, Billyről szól, aki hallja a rádió hullámokat a fejében. Az album megjelenését egy turné követte, amely augusztus 14-én indult Rhode Islanden és november 22-én ért véget a londoni Wembley Arénában, ahol fellépett az 1973-as a The Dark Side of the Moon-on éneklő Clare Torry is. Az arénás turné ellenére sem fogyott nagy számban a lemez. Ennek az egyik oka talán, hogy ugyanebben az évben jelent meg a Gilmour vezette Pink Floyd új albuma, az A Momentary Lapse of Reason, amely szemben Waters albumával kasszasiker lett.

A berlini fal 1989-es lebontása után sikerült újra magára hívnia a világ figyelmét egy gigantikus jótékonysági koncerttel, melyet Németország újraegyesülése ünnepeként tartott 1990. július 21-én Berlinben. A koncert helyszíne a Potsdamer Platz volt, az a hely amely a fal idején a "senkiföldje" volt. Rengeteg szupersztár vendég szereplésével adta elő a legendás The Wall albumot. A koncertet százezrek látták élőben, és több mint 5 millió ember a televízió képernyője előtt. Egyes szakértők szerint ez volt az addigi legnagyobb rock koncert a világon. A koncert The Wall Live in Berlin címmel jelent meg CD-n, videón és DVD-n. Nemrég pedig kiadták Super Audio CD formátumban is. A koncertért elnyerte a "Media Event of the Year" díjat.

Amused to Death (1992)

1992-ben megjelent a harmadik koncept albuma, az Amused to Death, amely a korrupcióról, a televízió érzéketlenné tevő hatásáról szól, s amely talán a legkritikusabb album a társadalommal szemben a The Wall óta. Az albumról egy kislemez született, a What God Wants, Part 1, amely Amerikában a rádiók egyik kedvence lett, és előkelő helyet foglalt el a slágerlistákon. Az album producere Roger régi barátja, Patrick Leonard. Egy új tecnikának köszönhetően a lemeznek 3D-s hangzása van, a kritikusok szerint "mozi a fülnek".

1999-ben Waters világkörüli turnéra indult a már emblematikusnak számító Pink Floyd dalokkal és szóló karrierje legjobb dalaival. Az In the Flesh turné körbejárta a világot, minden kontinensen megfordult. A három éves turné (2002-ben ért véget) során 2001. június 15-én Budapesten lépett fel, elkápráztatva a magyar közönséget is. A magyarországi koncert jelentőségét adta, hogy korábban sem együtt, sem szólóban nem koncertezett a Pink Floyd egyik tagja sem Magyarországon. A turné anyaga CD-n és DVD-n is megjelent In the Flesh Live címmel.

2004. május 1-jén mutatta be először Ca Ira című operáját Máltaa fővárosában, Vallettában.

2004 szeptemberében jelent meg az interneten két új dala, a To Kill The Child és a Leaving Beirut. Mindkét dalt az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei Irak elleni háborúja, és az arab ország megszállása inspirálta. Waters már a háború kezdetekor az azt ellenzők táborába tartozott, de egyre nyíltabban fejezi ki az amerikai háborús politika elleni véleményét. Az amerikai elnökválasztáson 2004-ben George W. Bush elleni szavazásra szólította fel az elektorokat.

Waters és a Pink Floyd 2005-ben a londoni Live Aid koncerten egyesült újra. A koncerten egy 23 perces blokkot játszottak. A következő dalok szólaltak meg: "Breathe (In The Air)", "Wish You Were Here", "Money" és a "Comfortably Numb". A Pink Floyd újraegyesülése a koncert legnagyobb szenzációjának számított.

2005. szeptember 26-án megjelent a francia forradalomról szóló Ca Ira című operája. A műben hallható a bariton Bryn Terfel, a szoprán Ying Huang és a tenor Paul Groves.

2006. június 2-án Liszabonban kezdetét vette a The Dark Side of the Moon Live turné, amely jelenleg is tart, s amely keretében Waters ismét körbe járja a világot. A turné középpontjába a The Dark Side of the Moon áll, de előkerülnek a korábbi Pink Floyd slágerek is, valamint szóló dalai is. A koncert fantasztikus hangzással és látvánnyal kápráztatja el a nézőket, miközben a háttérben végig ott van Waters háborúellenes politikája is. A turné az összes kontinensen végigmegy, s 2007 nyarán Amerikában ér véget. A magyarországi érdeklődők 2007. április 14-én láthatták a Pink Floyd egykori frontemberét a Papp László Budapest Sportarénában.

Dark Side of the Moon Live 2007

2002 után ismét Budapesten koncertezik a Pink Floyd egykori tagja, Roger Waters, aki ezúttal április 14-én, a Papp László Budapest Sportarénában lép fel. A turné budapesti állomásának fókuszában is a The Dark Side Of The Moon áll.

Az 1965-ben, Angliában alakult zenekar valami egészen egyedit tett le az asztalra: elektronikával és effektekkel fűszerezett, dallamos rockzenéje következő zenekar-generációk egész sorára volt hatással. Roger Waters a kezdetektől tagja volt a formációnak, a dalok hetven százalékát ő jegyzi egyedül vagy társszerzőként. Több meghatározó, ma is etalonként emlegetett albumot készítettek, mint a The Wall, az Animals, vagy az 1973-as Dark Side of The Moon, amely a Billboard 200-as listáján 15 évig szerepelt.

Waters azonban 1983-ban otthagyta az együttest, és szólókarrierbe kezdett (a Pink Floyd továbbra is zenélt, de a kilencvenes évek közepétől gyakorlatilag csak válogatás- és koncertalbumok jelentek meg tőlük). Waters keményen küzdött azért, hogy a nevét hallva a rajongók ne csak a Pink Floydra gondoljanak, de egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerült.

Erre bizonyság mostani turnéja is, hiszen a koncert első felében hallhatók ugyan Waters In The Flesh című opuszának egyes darabjai, de ezenkívül a nagy Pink Floyd-klasszikusok - The Wall, Animals, Wish You Were Here, Final Cut - legjobb számait adja elő, míg a második rész szinte teljes egészében a The Dark Side Of The Moonra épül. Látványos fény- és hangtechnika, videokivetítők, speciális effektek, és 360 fokos quadrofón hangzás egészíti ki az egyébként is magával ragadó zenét.

<- Vissza az előző oldalra