Teljes neve: Alan Sidney Patrick Rickman. 1946.
február 21-én született London Hammersmith nevû kerületében. Magassága:
185
cm
Alan Rickman
ír-welszi szülõk második gyermekeként született londoni munkáscsaládban. A
Latymer középiskolába járt Hammersmith-ben, ahol az angol nyelv és a dráma
vonzotta legjobban és rendszeresen játszott iskolai színdarabokban. A
középiskolai tanulmányok után barátait követve a Chelsea Képzõmûvészeti
Fõiskolára iratkozott be, akikkel a fõiskola elvégzése után Graffiti néven
rövidéletû grafikus stúdiót alapított.
Alan a hatvanas
évektõl különbözõ színjátszócsoportokban játszott, 25 évesen a rangos
színmûvészképzõ, a Royal Academy of Dramatic Art ösztöndíjas hallgatója lett. A
RADA-nál töltött évek után a neves Royal Shakespeare Companyhoz szerzõdött,
azonban ott nem találta meg a helyét és rövidesen szakított a társulattal.
Ezután a hetvenes-nyolcvanas években több színházban, számtalan darabban
játszott.
A szélesebb brit
közönség 1982-ben ismerhette meg arcát, amikor Obadiah Slope tiszteletest
alakította Geraldine McEwan, Donald Pleasence és Nigel Hawthorne mellett a BBC
Anthony Trollope írásai alapján készült, "Barchester Chronicles" címû sikeres TV
sorozatában. Az amerikai színházba járók a Londonból Brodway-re átvitt -
rendkívül sikeres - Veszedelmes viszonyokban láthatták elõször 1987-ben.
A világsikert a Die
Hard c. film hozta meg számára 1988-ban, amikor Hans Gruber néven Bruce Willis
ellenében szokatlanul elegáns bûnözõt alakított. A kezdetek óta több, mint 25
filmet forgatott, leginkább ismert szerepei még George of Nottingham a Kevin
Costner-féle 1991-es Robin Hood-ból, Brandon ezredes (Értelem és érzelem, 1995)
és Piton professzor a Harry Potter filmekbõl. Rendezõként a több díjat nyert
Téli vendéggel mutatkozott be 1997-ben.
Az elmúlt évek
legfontosabb színházi szerepei a Royal National Theatre 1998-as Antonius és
Klepatra Antoniusa és a díjnyertes Noel Coward darab, a Private Lives Elliottja
2001-bõl. A rendezésében bemutatott My Name is Rachel Corrie címû darabot -
amelynek szövegét is õ álllította össze Katherine Vinerrel Rachel Corrie írásai
alapján - óriási sikerrel játszották Londonban. 2006 õszén a darabot New Yorkban
is bemutatták.
2003-ban a RADA
egyik alelnöke lett. A brit Munkáspárt választója. Jótékonysági tevékenysége
rendkívül kiterjedt.
Hobbijairól keveset
tudunk. Kedveli Tom Waits zenéjét és a Texas-t. Látták az elhunyt George
Harrison tiszteletére rendezett koncerten és egyszer Madonna koncertjén. Szereti
a ColdPlayt és a jazzt. Szabadidejében idõnként rajzol. Nagyon szereti a
süteményeket (pl. a rebarbarapitét) és ínyencnek tartja magát. Nem dohányzik.
Úgy tûnik, hogy nem nagyon érdekli a sport, bár feltételezhetõen kicsit szereti
a rögbit. Londoni beszámolók szerint szabad estéit sokszor tölti
filmbemutatókon, vagy színházi elõadásokon.
Megemlítendõ, hogy
részben Budapesten forgatta a Golden Globe díjat és Emmy-t hozó filmjét, a
Raszputyint, valamint Fertõd környékén - többek között épp a fertõdi kastélyban
- a Mesmer egyes jeleneteit. Emmy-díja átvételekor meg is köszönte Budapest
lakóinak, hogy tolerálták a Raszputyin forgatásával járó felfordulást.
:-)
A legújabb filmje, amit már a mi
mozijaink is játszanak/játszottak a Prfüm volt- Egy gyilkos története címmel.
Piton professzorként ismét feltûnik a vásznon 2007 júliusában.
|