Masha Fute

A Karib tenger egy gyarmatosítóktól

mentes szigetén születtem. Itt akkoriban csak is bennszülöttek éltek. Én is közéjük tartozok… A szigeten csak egyetlen egy faházakból álló falu volt. Igazából nem

is lehetett egységes falunak nevezni hisz

a házak szétszórva álltak a part mentén.

Bármennyire is egyszerű hely volt ez, én

itt boldognak éreztem magamat. A törzsfőnök leányaként  igen jómódban éltem, egész nap azt csináltam, amit akartam. Nekem nem kellett dolgoznom, mint a többi velem egykorú 15 éves lánynak.  Nagyon elkényeztetett hisztis

kis tyúk voltam. Hozzászoktam ahhoz,

hogy mindenki az én parancsaim szerint

cselekszik. Így éldegéltem boldogan… Egészen addig a borzalmas napig,

amikor szigetünket kalózok támadták

meg. Éjszaka volt… már mindenki aludt egyszer csak hangos ágyú dörrenésekre ébredtünk és mikor kiszaladtunk

szörnyű látvány tárult elénk. Három kalózhajó volt nem messze a parttól ők lövöldöztek az ágyúkkal. A parton már

kb. 6 csónakkal érkező kalózok

kaszabolták a népemet. Mondanom sem

kell, sokkot kaptam, apám testőrei

engem és testvéreimet az erdőbe menekítettek ám menekülés közben a

minket hátulról terelgető őröket lelőtték. Engem elkapott egy kalóz felkapott a

hátára és visszafutott velem a hajóra. Út közben még pont láttam, ahogy a két

hátra maradt kalóz agyon lövi

testvéreimet. Ez már nekem is sok volt, onnantól kezdve csak nagy feketeségre emlékszem

A következő emlékem egy nyirkos sötét

lyuk, aminek mélyén egyedül hevertem. Szétnéztem, de csak ágyúkat és rumos hordókat láttam semmi menekülési útvonalat… Fentről halottam mély férfihangokat, de nem nagyon értettem

hisz mi nem azt a nyelvet beszéltük… Egyszer csak börtönöm sötétségét

megtörte egy kevés kis fény. Egy

csapóajtó volt, ami egy lépcsőre nyílt. A lépcsőn lejött hozzám egy magas, izmos férfi. Mint később kiderült ő volt a 3

hajó kapitánya. A lépcsőn több férfi is

lejött, de azokat a kapitány egy intéssel elkergette. Felém hajolt és megjegyezte magának, hogy érdemes volt engem

életben tartani, mert tényleg gyönyörű vagyok… Még aznap megerőszakolt,

majd ismét ott hagyott engem

egymagam a sötét lyukban. Azon az

estén elgondolkodtam és tudtam, hogy

régi jó életemnek vége… Bár nem volt

olyan borzasztó itt, hisz minden nap

kaptam enni és inni, amikor a kalózok lejöttek rumért. Kínozni nem kínoztak,

de amikor más is megpróbált hozzám

érni a kapitány egész egyszerűen

lelőtte… Pár héten belül a kapitány, akit Salvado-nak hívtak minden este felvitt a kabinjába, hogy együtt vacsorázzak

vele. Hónapok múlva már a

lakosztályában éltem. Minden egyes

szabad idejét velem töltötte… és nem

csak ARRA kellettem neki. Rengeteget beszélgettünk megtanított a térképek használatára, megtanított a nyelvükön beszélni, majd szépen lassan kitanultam

a kalóz élet csínját-bínját is.3 évig éltem

vele. Rengeteget fosztogattunk.

Sok hajót legyőztünk, és még több

eldugott kisszigetet pusztítottunk el.

Ezek között persze állandóak voltak a részegeskedések és a kivégzések. Elég jól eléldegéltem itt is, ám mint eddig

mindennek az életemben ennek is vége szakadt…

Mikor egy épp frissen elfoglalt szigeten,

egy hatalmas buli után holt részegen fetrengtünk a homokban, egy ellenséges kalóz csapat megtámadott minket. Mondanom sem kell, szinte erőfeszítések nélkül legyőztek minket… Engem

valahogy ezek sem öltek meg. Ugyanúgy, mint akkoriban Salvado, ez a kapitány is magához vitetett. Ő is megerőszakolt, de elkövette azt a hibát, hogy az aktus után levette csuklóimról a kötelet. Én éltem

ezzel a lehetőséggel és azzal a kötéllel megfojtottam majd még aznap éjjel elkötöttem egy csónakot és némi vizet

meg élelmet, na meg persze térképet és eleveztem . A térképen megtaláltam egy

kis város: Coro nevét. Amiről már sokat hallottam… A hírek szerint itt sok kalózhajóra toboroznak újoncokat…

Mivel semmi máshoz nem értek így arra eveztem. Remélem, itt meg fogom találni

a helyemet.

Magamról: Bennszülött származásom

miatt elég kreol színű bőröm van.

Hosszú sötét barna hajam és szinte

fekete színű szemem van.

Nem mondanám magamat törékeny alkatnak… Van rajtam mit fogni, amit

nem is bánok… Általában karddal

küzdök, de jól bánok a tőrökkel is!