Az Operettszínház Oltári srácok című produkciójának bemutatójára készül a Thália Színhában. A délelőtti kemény táncos próbák és korrepetíciók után este az éppen repertoáron futó előadásokban kell teljesíteni. Dolhai Attila szerencsésnek tartja magát, ő ugyanis minden szerepét szinte megunhatatlanságig szereti.  Kedvence azonban még mindig a szeleburdi Wolfgang Amadeus Mozart.   Néha szeretnék megnézni egy-egy előadást más színházban is – mondja Dolhai Attila, de hála Istennek olyan sokat játsszunk, hogy szinte lehetetlen eljutnunk nézőként más előadásokra. Ennek ellenére nem panaszkodom. Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Ha mégis sikerül nézővé vedlenem, akkor igazán néző leszek. Nem szeretem szakmai szemmel, vagy szigorú kritikus tekintettel mustrálni a kollégáimat. Inkább teljesen átadom magam. Sajnos a filmeknél más a helyzet. Képtelen vagyok nézőként viselkedni. Mindig a gesztusokra és a játékra koncentrálok. Az Operettszínházon belül mennyire segítitek egymás munkáját? Amennyire csak lehet. Nem mindenki szereti, ha beleszólnak a munkájába. Van akitől feltétel nélkül fogadok el kritikát és segítséget és van akinek a véleményére egyáltalán nem adok.  Csak akkor mondok véleményt, ha úgy érzem, hogy az a két mondat segít az illetőnek. A kritikák tengerében élünk, és meg kell tanulnunk erősen szelektálni. A rajongói fórumokat szoktad olvasni? A saját honlapomat szoktam nézni. Ott reagálok a levelekre. Rossz hatással vannak rám a fórumok. Bárki is ír véleményt a munkámról, mindig úgy érzem, hogy figyelembe kell vennem. Így aztán a legjelentéktelenebb rosszindulatú megjegyzés is befolyásol. Igyekszem távol tartani magam ezektől a beírásoktól. Egy rajongó vagy ellendrukker véleményét lelkileg ugyanúgy dolgozom fel, mint egy szakmailag hozzáértő kritikus elemzését. Sokszor a jó kritika is árthat. Ha elkövetek egy bakit, és azt mondják, hogy milyen aranyos  voltam abban a bizonyos jelenetben, akkor úgy érzem, mintha felmentettek volna a szakmai felelősségem alól. Márpedig ez nem jó.  Maria Callas mondta, hogy ha ő meghallgatta volna a nézők véleményét, már rég megbukott volna. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell odafigyelni senkire. „ A néző figyelmét kell leigázni. Ha ugyanis meghalljuk mit gondolnak rólunk elkezdünk könyörögni a kegyeikért…" Mennyire hallgatsz a családod véleményére?  Nálunk nincs elfogultság. A családom a legönzetlenebb módon szeretne segíteni, így aztán bárki kerekperec megmondja, ha valami nem tetszik neki. Nem tehetek mást, hallgatok rájuk. Amikor egy karaktert megformálsz, elsősorban darabra koncentrálsz, vagy utána olvasol az általad alakított karakternek? Ha egy történelmi személyiséget, vagy egy művészt alakítok, természetesen utánanézek az életének. Ha pedig kitalált karaktert, akkor nagyobb szabadságom van. Ez néha előny néha hátrány. Ha lenne időd, és egyik este elmehetnél bármilyen előadásra, milyen műfajú darabot választanál? Biztos vígjátékot néznék. A színháznak nevelőereje van. Fontos, hogy a társadalomnak görbe tükröt mutasson. De van egy olyan feladata is, hogy önfeledten szórakoztasson. Aki sokat dolgozik, az este vágyik egy kis nevetésre. Nem unod egy kicsit, amikor egy karaktert ötvenedszer kell eljátszanod? Miután szeretem az előadásaimat, ez nem jellemző. Ha egyhuzamban sok előadást játszunk, akkor automatikusan előjöhet a rutin, sajnos ez tagadhatatlan. De ez nem nevezhető általánosnak. Alapvetően szeretem azokat a karaktereket, amelyeket játszom. Érdekes, hogy amikor nagyon elfáradok, akkor újabb és újabb energiák támadnak fel bennem. Nem is tudom, hogy hol rejtőztek addig ezek az erők. Csak egyet tudok, minden jelenetet tökéletesen szeretnék megoldani.   Van kedvenc karaktered? Azért szeretem Mozartot a legjobban, mert az ő bőrében debütáltam az Operettszínház színpadán. Ugyanakkor minden karakter izgat. Nyilván másképp veszekedik Rudolf trónörökös császári apjával, mint a szeleburdi, de mégis zseni Mozart a középszerű zeneszerző papával. Szeretek odafigyelni a minőségi különbségekre. Ha jól tudom egy lemezre is készülsz. Készülök a második lemezemre. Olasz dalokat énekelek magyarul. De ez még szó szerint a jövő zenéje. Mennyi időt tudsz együtt tölteni a családoddal? A mi munkánk sem igényel több időt, mint például egy hivatalnoké. Az a különbség, hogy amíg egy irodai alkalmazott reggel hétkor indul el otthonról és öt óra körül ér haza, addig én délután háromkor indulok el és este 10-11 körül érek haza. Ha a próbaidőszakokat leszámítjuk, azt hiszem én jártam jobban. Amíg a család és a munka egyensúlyban tartható, addig minden rendben van.