"Szuper volt a csere!Csak így továb Csabi mindent bele! A fél csoport mindig arról beszélt, hogy Joris nem fogta meg Szilvi kezét...meg közbejött a szőke herceg is és hugicád így szerzett kettőt is:D a végére még is nagy fordulat és Magyar Magyarral együtt maradt:) puszi bátyuskám nagyon ügyi vagy nagyon szép az oldal büszkék vagyunk rád:)"

Itt szipooo alias Szolvolviva alias Szilvi:)

  Nagyon jó volt a csere főleg amikor Kressbrpnban voltunk. Bár a 12 órás úton végig komoly hasfájásban szenvedtem azért könnyek közt küzködve is láttam a gyönyörű tájat amely Budapesttől Bregenzigelénktárult. Meg kell említenem, hogy senki nem halhat meg annélkül, hogy lássa azokat a helyeket melyeket mi unalmunk miatt nem nagyon vettünk szemre. A 12 órát nem sok extrával töltöttük (vagyis töltötte a Csabi, Dóri meg a Fanni mert én mint már említettem csak a hasammal voltam elfoglalva): játszottunk, röhögtünk (na és Fanni az őrületbe kergette Zdenka nénit a folyamatosan ismétlődő-"csókolom Zdenka néni, hogy tettszik lenni?"-kérdésével).

  Kora este megérkeztünk Bregenzbe ahol a fogadó családok rögtön haza is vittek minket. Fáradtak voltunk és legtöbben semmire nem vágytunk jobban mint nyugalomra de sajnos ezt az örömöt senki nem kaphatta meg mert mindenkinek komoly erőfeszítések közepette még otthon minden német tudását összeszedve kommunikálnia kellett. Mindenesetre nekem nem sok gondot okozott aki ismer tudja, hogy szeretek beszélni szóval az sem volt nagy probléma (bár őszintén kicsit meglepett) mikor beléptem Anna (partnerem) lakásába és ott nem csak anyu,apu,tesók voltak hanem nagymama,nagybácsi, nagynéni,unokatesó és stb. De lényegesen sokat segített a beilleszkedésbe, hogy mindegyik végigcsókolgatott ezzel is jelezve, hogy nagyon vártak. Kedvesek voltak...és hangosak na meg nagyon gyorsak. Később még mindig pihenés helyett Attilával és Chrissel elmentünk biciklizni ahol Attila hozta önmagát és amellett, hogy tönkretette cserepartnere bicikliét még bele is esett egy patakba.

  A következő napok azzal teltek el, hogy semmit sem aludtunk de annál többet nevettünk és hülyültünk. Nem tudom mért panaszkodom ha belegondolok Zdenka néni és Ildikó néni mennyit alhattak ha mi ilyen keveset:S:). A programok között szerepelt: hegyről lemászás, városnézés (ez egy unalmas program volt), egyél amennyi belédfér (amiben kiderült, hogy senkibe nem fér két tálnál több étel), vásárlás (melyben kiderült, hogy mindenki szeret vásárolni), sütögetés, régi sulimúzeum (amelyben én voltam a buta gyerek akit felültettek a szamárra) és még rengeteg érdekes program amiknek szüneteikben vagy egymás kezét vertük agyon vagy a Németekkel szórakoztunk(vagy a harmadik lehetőség melyben öszeraktuk az egymás agyonverését és a Németekkel szórakozást és a Németek verték agyon a Magyarokat vagy fordítva...persze ezt nem szó szerint kell érteni ez egy játék volt ami olyan mint a piros pacsi csak komoly nyomai maradnak lást Dani keze ami duplájára dagadt.)

  Szóval nagyon nagyon jól éreztük magunkat és eszmletlenül hiányoznak az ottani emberek akiket megismertünk és megszerettünk. Ez volt tehát nagyon röviden a csere Kressbronban de tényleg csak nagyon röviden semmi lényegretörő esemény még azt is kihagytam, hogy az Ádám elhagyta az útlevelét és ezért visszafele elég érdekesen indultunk útnak:)

  Mindenkit üdvözlök és puszilok innen Magyarországról!!!!

                        SZIPOOO v. SZOLVOLVIVA...(SZILVI)