S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

23# játékteszt

Kategória: FPS/RPG

Immár több éves csúszás után, de végül csak-csak megjelent a szinte összes valamirevaló gamer által várt Csernobilos túlélőjáték, a S.T.A.L.K.E.R. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a játéknak, és igaz a grafika kopottasabb lett az elmúlt évek során és néhány igen velős bug is bennmaradt a játékban, kijelenthetem: megérte várni!

Csernobil árnyéka:

2006-ban járunk, mikoris Csernobilt és környékét egy újabb atalmas robbanás rázta meg. Nemsokára különös dolgok történtek a környéken: az állatok megbolondultak, vadabbak lettek, különféle anomáliák, környezeti rendellenességek történtek. Ezt a területet egy Zónával a hadsereg körülvette, azonban cserkészők, azaz stalkerek itt éltek és próbáltak meggazdagodni, valamint a különféle értékes tárgyakat, artifacteket a tudósoknak eladva jó pénzeket kaptak. Időközben a Zóna területe egyre csak nőtt, és egyre szörnyűbb teremtések jelentek meg. Voltak expeziciók is a Zóna ellen 2010-ben, mikoris több ezer felszerelt katona indult megtisztítani a környéket: ez a kísérlet azonban elbukott, a túlélők pedig életükért harcoltak a Zóna belsejében. Most pedig 2012-ben járunk: a Zóna belsejéből egy hullaszállító kocsi száguld, mikor egy villám hataására hatalmas borul a kocsi. Szerencsére mi, azaz a szereplőnk túléli az esetet, és egy közelben járó stalker elvisz minket Cordonba, a Zóna külső részére, ahol még nincs akkora veszély.

Ez Csernobil...:

A csávó a cordoni Kereskedőhöz visz minket, aki természetesen, mint majdnem minden Zónában lévő ember, cserét vár azért, amiért megmentette az életünket. A mi személyünk pedig azért különös, mert mi vagyunk a Marked One, azaz a Megjelölt... Elős feladatunk rögtön az lesz, hogy meg kell keresnünk egy Nimble nevezetű személyt, és az ő pendrive-ját kell visszavinnünk a kereskedőhöz. Ehhez el kell mennünk egy Wolf nevezetű személyhez, aki elmondja merre keressük Nimblét, ehhez azonban találkozunk kell Wolf embereivel, mert mint kiderült, Nimblet elrabolták a Banditák. Ebből is látszik, milyen öszetett faladot (is) vannak a játékban.

RPG, FPS vagy mi a tökö...?:

A S.T.A.L.K.E.R. igazából egy FPS, RPG elemekkel megfűszerezve. Igaz, ez nem egy olyan szerepjáték, ahol úgy fejlődünk, és akkor joban tudunk ütni. Itt a fegyvereink, cuccaink és artifactjeink (erről részletesebben később) lesznek jobbak az idők múltával. De szerepjátékhoz hasonlóan küldetéseket kell felvennünk, majd eldönthetjük kinek, mikor csináljuk meg kérését. Szerencsére a játék nem a megszokott teljesen lineárisságával FPS, itt arra megyünk, amerre akarunk, azt csinálunk, amit akarunk (szinte).

Artifactek, anomáliák, sugárzás, azaz a jó, a rossz, és a nagyon rossz:

Na ilyen hülye alcímet sem tudtam még kitalálni, dehát hatással van rám a Csernobili sugárzás, kéremszépen. Kezedeném az Artifactekkel: ezek olyan kis kövek (vagy nem is olyan kicsik, mert fél kilósak...), amiket az övünkre téve előnyös tulajdonságokat ad, de természetesen (a legtöbbjük) hátrányos dolgokkal is megáld majd. A játék elején még csak nagyon rossz fajta Artifacteket kapunk magunkhoz, amiket érdemesebb rögtön az első kukába kidobni, vagy elvinni a kereskedőhőz, hátha hozzánk vág érte néhány száz RU-t. A későbbiekben azonban igen értékes, jófjta műtárgyakhoz is juthatunk, jól ellehet velük szöszmötölni. Az anomáliák olyan környezeti rendellenességek, amikhez ha közel, vagy éppen beléjük megyünk, rossz dolgok történhetnek velünk. Van elektrosokkos, meg forgószélhez hasonlóak, amik néha igencsak meg tudják keseríteni a mindennapi életünket. Vannak olyan helyek a játékban, ahonnan erős sugárzások történnek. Ekkor nekünk egy drága jó sugárzásmérő mutatja, hogy mekkora a veszély, természetesen közben meg életerőnk jócskán fogyatkozik. A sugárzásszintet a jó vodkával csökkenthetjük, de természetesen ilyenkor enyhén be is csípünk, és majd szépen szédülünk. Egy jobb módszer az arra alkalmas injekciók és gyógyszerek szedése. Egy jó felszereléssek azonban Csernobilban is vígan szaladgálhatunk, és szedhetjük a rózsákat. Khöm... vagy inkább a vérszopók csápjait.

Haverok, buli, Fanta:

Átvitt értelemben mindhárom dolog megtalálható a játékban. A Zónán belül lesznek frakviók, köztük a jófej stalkerek, az aljas, ránk lövő banditák, a lefizethető katonák, és a két legnagyobb, egymást igencsak gyűlölő nagyfrakció, a Szabadságiak és a Kötelességiek. Megtehetjük azt is, hogy letelepszünk az egyik nagyfrakciónál, és hűen szolgáljuk őket, de akár, nagy szerencsémre, független, magányos farkasok is maradhatunk. A bulin azt értelmeztem, hogy a stalkerok milyen jól el tudnk szórakozni: gitározni, humorizálnak, beszékgetnek az esti tábortűz körül. A Fanta, pedig, noshát a kajára, pijára gondoltam. A játékban ugyanis lesz majd étel-ital miegymás. És időközönként, igenis kell is majd enni, hiszen szegény Marked One is csak egy ember.

Hátizsákunk:

Van ám nekünk a játékban egy igen jó kis hátizsákunk is. Ebben tárolhatjuk a medkiteket, fegyvereket, lőszereket. De igenám! Ez nem holmi arcade FPS, itt igen keményen mérik a súlyát az egyes dolgoknak. Ha 50 kg-nál többet rakunk szákunkba, a fáradság mérőnk rövid táv után is igen hamar lecsökken, futni pedig szinte lehetetlenség. A fáradságmérő egy igen okos szerkezet: mutatja, mennyi erőnk van a futáshoz, és ha lecsökken, akkor bezony meg kell állni, és ki kell fújni magunkat. Elég fusztráló ugyan a Zóna kellős közepén megállni, és gondolkozni, hogy mit dobjak kis a szütyőmből, hogy tovább futhassak, de végülis az 50 kilós határ elég korrekt. Szerencsére, ha mázlisták vagyunk, szerezhetünk állóképességnövelő artifacteket, amik nagy segítségünkre lesznek.

Fegyverek, harc:

Természetesen a S.T.A.L.K.E.R.-ban is kell majd rendesen gyilkolásznunk, az játék elején főleg csak embereket, később azonban már mutánsokat is (róluk hamarosan). A harc közben leguggolhatunk, kinézhetünk jobbra-balra, majd látványos headshotokat oszthatunk ellenségeink bárgyú képére. Sajnos a nehézségi fokozatokat nem úgy oldották meg a GSC-sek, hogy okosabb az MI, hanem úgy, hogy többet kell beléjük lőni. Na ez azért már káosz. Fegyverek terén igen sok érdekesség lesz: shotgun, rengetegféle pisztoly, gépfegyverek, távcsöves puskák, gránátok, Bulldog gránátvetők, szóval minden, ami kell. Ráadásul fegyvereink állapota folyamatosan romlik, míg végül használhatatlanok lesznek. Minél rosszabb állapotban van, annál többször be is akadnak, mikor csak egy újratöltéssel segíthetünk a dolgon.

Mutánsok, tudod, azok a csúnyák:

A játékban a fertőzés hataására, nos, némely állat és ember igencsak megváltozott. Lettek zombi stalkerok, akikre egy külön pszi sugárzás hatott, és elég hülyék lettek, de a fegyvert azért még tudják használni. Vannak falkába verődött mutánskuyták, akiknek MI-je fantasztikus: körülöttünk futkározna, majd a nagyobbak ránk rohannak, erre a kisebbek is nekünk támadnak, ha beléjük lövünk visszavonulnak, de körülöttünk maradnak. Eszméletlen király. Lesznek Vérszopók is, akik távolabb láthatlnaok, csak két szem száguld felénk, majd az utolsó pillanatban megjelenik. Egyéb érdekességek is lesznek majd bőven, de nem szeretném lelőni mindenről a poént.

A kényes dolgok, és a kimaradottak:

Nos, a grafika következik. Igaz, 2004-ben ez álleejtő lett volna, mostanra már nem egy Crysis. Ettől függetlenül a grafika igen szép, főleg a Csernobilos hangulatot adja át hihetetlenül. A fák, a környezet, az omladozó házak, mind mind igen érdekes és precízen lett megalkotva. Igaz, a karakterekekben van néha furcsaság, mégis a legtöbben érdekesek. Az átvezető videók hihetetlen élethűek és izgalmasak, és pont a legjobbkor szúrták be őket. Hangok terén van pár rosszabb dolog, például a beszélgetések során csak pár dolog lett szinkronizálva, de engem azért annyira nem izgatott, mivel úgysem értettem volna meg. Ami viszont nagyon jó, hogy az esti táboroknál a stalkerok oroszul beszélgetnek, viccelődnek, ami újabb nagyon jó hangulati elem.

A zavaró tényezők, azaz bugok:

Van viszont pár kisebb-nagyobb bug a játékban, az egyik az, hogy mikor megölünk egy ellent, akkor azok néha olyan képtelen pozicíókban esnek össze, ami egyszerűen röhejes. Van mikor, igaz nincs semmi, ami metámasztaná, mégis ülve halt meg. A másik hiba, hogy mikor csoportosan megyünk harcolni, társaink, mikor megtetszik nekik egy búvóhely, ahol mi voltunk, egyszerűen kilöknek onna. Bezzeg mi ezt nem tudjuk megtenni, még csak meg sem tudjuk őket mozdatani. Egyszer úgy jártam, hogy egy ketrecből kiszabadítottam egy stalkert, majd bemente mellé, ő meg kiment, és megállt az ajtóba, ami miatt én nem tudtam kimenni... Egyetlenegy javaslatom van, hogy az ilyenekt elkerüljünk: mentsünk gyakran.

Gépigény:

A S.T.A.L.K.E.R. egy igen jól optimalizált játék, még a szerényebb gépeken is jó elfut. A beállításoknál sokmindent lejjebb húzhatunk a kívánt sebesség eléréséhez. Durvább gépeken azonban mindent felhúzva nagyszerű látvány tárulhat elénk, szóval érdemes gépet fejleszteni.

Értékelés:

• Grafika --> 19/20
• Hangok --> 14/15
• Megunhatóság --> 14/15
• Csoportjában --> 15/15
• Játékélmény --> 34/35

Összesen: 96%

A S.T.A.L.K.E.R. hihetetlen Csernobilos hangulatával, szabadságérzetével, ötletével és realisztikájával minden idők egyik legjobb FPS-e lett. Kérdezem én: ha most, 2007-ben ilyen remek tudott lenni, mi lett volna 2004-ben?

berc

< Tovább a játék adatlapjára >