Laila már régóta a Macskávézóban sürgölődött, pedig még volt néhány óra nyitásig. Egyszerűen nem tudott mit tenni, ezért úgy döntött, inkább kitakarít, és meglepi a többieket.
   - Hát te? - szólalt meg valaki a lány háta mögött, Yume személyében.
   - Ezt én is kérdezhetném... - morcoskodott a lány. - Nem tudtam mit csinálni, ezért inkább bejöttem ide.
   - Értem... - válaszolt a lány, de nem igazán értette, hogy barátnője miért viselkedik ilyen furcsán.
  Yume akkor még nem is sejthette, hogy ez a korai takarítás egy hatalmas vihar kezdete lesz...

   - "Ma elmondom neki. Jobb, ha ő is tudja..." - gondolta magában Laila. Teljesen a gondolataiba merült, észre sem vette, hogy már egy negyed órája ugyanazt az egy pontot mossa föl.
   - Jól vagy? - kérdezte kissé érdekesen nézve Yume.
   - Hát persze, mi bajom lehetne? - mentegetőzött a lány.
   - Semmi...
   - Ti már itt vagytok? - jelent meg hirtelen Elliot.
   A lányok meglepetten néztek a fiúra, aki ugyanúgy nézett vissza rájuk. Természetesen előbb a lányok pirultak el.
   - Izé, hát mi... - dadogott Yume.
   - Nekem mindegy, de nehogy azt higyjétek, hogy ezért előbb elmehettek ma... - csipkelődött Elliot, majd továbbment, hogy keressen még valakit, akibe beleköthet.
  Laila eszébe elöszőr az jutott, hogy fel kéne pofozni ezt a szemtelen frátert, majd pedig valami olyasmi, ami elöszőr nem az ő száját hagyta el:
   - Oh, belenézett a szemembe! - gyönyörködött Yume.
   - Micsoda? - háborodott fel Laila. - Egyértelmű, hogy az én szemembe nézett!
   - Igazad van. A te szemedbe nézett, miközben szidott minket, és az enyémbe, amikor megdícsért... engem - nyújtotta ki a nyelvét a lány, majd kiment a kertbe, hogy ott folytassa a söprögetést.
   - Jaj, ez az ostoba liba belezúgott Elliotba! Nekem kell elöszőr megmondanom neki, nehogy még lecsaphassák a kezemről...

  Ezek után bekövetkezett maga a pokol. Mindent, még a legapróbb dolgot is Laila valamint Yume próbálta elintézni. Megpróbáltak kitűnni a többiek közül, és megmutatni, hpgy ők sokkal jobbak. Valamiféle versengés alakult ki köztük, a főnyeremény pedig nem más volt, mint maga Elliot. A többiek egy mukkot sem értettek a két lány viselkedéséből, viszont annak nagyon örültek, hogy egész nap szinte meg sem kellett mozdulniuk.
   Már alig volt pár perc zárás elött, amikor...
   - Megkaphatnám végre a kávémat?! - zsörtölődött a 7. asztalnál ülő fiatal lány.
   - Persze! - Laila azonnal a kávé, valamint a tálca után nyúlt, és már indult is, amikor valaki hirtelen a tálca után nyúlt. - Normális vagy?
   - Ez az utolsó rendelés, tehát ragaszkodom hozzá, hogy én vigyem ki a tálcát! - mondta Yume.
   - Hát jó, ragaszkodj, de én szolgálom ki a lányt! - Laila visszavette magához a tálcát, kishíja volt annak, hogy a kávé ki nem löttyent.
   - Nem, én!
   - Tévedsz, én fogom!
  Végül már mindenki rájuk figyelt. Addig-addig cibálták a tálcát, míg az kiesett a kezükből, tartalma pedig csörömpölve törött szét a földön, a kávé pedig szétfolyt.
   - Látod mit műveltél?! - kiabált Laila.
   - Miről beszélsz, ez mind a te hibád! - vitatkozott Yume.
   - Khm... - jelent meg a lányok elött Elliot. Ám a tekintete inkább szelid és kedves volt, minthogy mérges.
   - Jaj, nagyon sajnálom Elliot - kezdte Laila.
   - Mindjárt feltörlöm... - folytatta Yume.
   - Hagyjátok, most fontos közleményem van számotokra... - szólalt meg Elliot, majd amikor látta, hogy a többiek is mennének, intett nekik, hogy őket nem hívta.
  A fiú bevezette a lányokat a szobájába. Laila és Yume pipacsvörösen állt az ajtó előtt, és arra várt, hogy eljöjjön az ő pillanata.
   - Szóval, izé... mi csak azt szeretnénk mondani... - kezdték, de Elliot azon nyomban félbeszakította őket:
   - Előbb én akarok mondani nektek valamit. Mivel ti vagytok a csapat legitoktartóbb tagjai, nektek elmondhatom ezt a jó hírt!
  A két lány szíve hirtelen hangosan dobogni kezdett, alig várták azt a hírt, amit életük értelme közölni akart velük.
   - Szeretném, ha a többiek erről nem tudnának...
  A lányok bólintottak. Ekkor Elliot intett, majd a szoba egyik sarkából előjött egy barna hajú, világoskék szemű lány. Magas volt, sovány, szóval Laila és Yume nem is figyelt fel rá.
   - Szóval... - kezdte Elliot, miközben átkarolta a lány vállát - Ő lenne a barátnőm!
  A két lány álla a földig leesett, de a fő gond nem az volt, hogy a szerelmük mást szeret, hanem inkább: "istenem, ekkora égést!" ^^