Ákos : Hello
Hello, hello, újra itt vagyok, Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok. Tudom, tudom, nem láttál rég, Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel, Sajnos nem állnak össze a mondatok, Én nem ide jöttem, nem ezt akartam, Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hello, hello, nem tűntem el, Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel. De kinyílt lassan a szem, Most is rád ragyog, Könny reszket benne, Mert látom, hogy vak vagyok.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel, Sajnos nem állnak össze a mondatok, Én nem ide jöttem, nem ezt akartam, Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, azt, hogy minden bűnöm megbocsátható. Hiszen minden bűnöm megbocsátható...
Hello, hello, én a régi vagyok, Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok! Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok, Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel, Sajnos nem állnak össze a mondatok, Én nem ide jöttem, nem ezt akartam, Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható
Presser Gábor : A szerelem jó, a szerelem fáj Aki szakállal hordja a szemüveget, Biztos nagy tudósa a léleknek, S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog, Jaj, a földre zuhannak a csillagok!
Nincs itt baj, hidd el nekem, Megyünk át az életen, Néha jó, aztán megszokjuk már.
Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál, Tőr a szívben, máris meghaltál. S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul, Az összes óceán vize túlcsordul
Nincs itt baj, hidd el nekem, Csak megyünk át az életen, Néha rossz, aztán megszokjuk már:
A szerelem jó, a szerelem fáj, A szerelem szép, a szerelem fáj, A szerelem jó, a szerelem fáj.
Hobo Blues Band : Nem hallod, üvöltök
Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom, Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon, Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet, Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.
Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak, Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak, Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek, Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.
A földön maradtam, mikor szállni kezdtél, Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél. Itt állok, bámulok a fekete égre, Vörös betük égnek az agyamban, vége.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán, Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál, Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél, Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül, Nem hallod, röhögök -hogy a részeg örül, Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.
Groovehouse : Ha újra látom
Hiába harcoltam, már nem vagy itt velem! Hiába számoltam az elmúlt éveket! Hova is bújhatnék, hol társam csak a magány? Hamis tűzben égtem, mégis újra rámtalász...
Ha újra látom, hazudni vágyom! Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell. Ha újra látom, hazudni vágyom! Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?
Hiába változnék, már nem vagy itt velem. Hiába hullatnám a fájó könnyeket! Hová is szállhatnék, hol nem várnak sehol? Hamis vágyak tengerében, szívem lángra gyúl!
Ha újra látom, hazudni vágyom! Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell. Ha újra látom, hazudni vágyom! Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?
De úgy kívánom! A szó a számon - hiába már!
Demjén Ferenc Jégszív
Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás, Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss, És a szem, mit láttam már valahol, És kék, és olyan szép. És a száj, mi most más szívéhez szól: Tiéd volt az arc, tudom most már jól, És azóta
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok, Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már, És ez a láz csak álmomban éget tán, És az arc, tudd meg, hogy tiéd, Hívj! Nekem ennyi elég. És a száj, ha hozzám szól majd még, Meg kell értsed hát, ennyi épp elég, Te biztosan látod,
Tudd meg hát, sosem éreztem még, Hogy szívem, szívem tiszta jég. Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél, Nem segíthet más, csak ha értem ég, Te biztosan látod.....
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet, jégszívemet.
NOX Tűztánc
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Vén völgy mélyén halvány fény, Hajnali tűz kél nem várt rém, Átkel a hídon a folyónál, Átfut az erdőn, bosszút áll. Zord hegyek csúcsát elérné Emberek búját megnézné, Vándorok útját bejárná, Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Ártó tündér varázsol, Olvad az élet a dalától, Vérvörös fényt szór magából, Tűzszívű szolgát halálból Zord hegyek csúcsát elérné, Emberek búját megnézné, Vándorok útját bejárná, Ha égen a felhő nem várná.
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát!
Presser Gábor : Ismerem őt
Ismerem őt, aki ment, mert parancsban állt, a hómezők széleit keresve tűrt És tűzben is gázolt és senki sem látta ha sírt, vagy csak félt Neve is volt, sose lett név, a másik múlt mesélt
Más kapta közben az érmet, a glóriát, nevére hajlik a térd és a fej Ő a jó hajóra szállt, és választott hozzá jó időt - én nem ismerem őt
Ismerem őt, aki ringató zenékben szólt, rímekbe békítve rosszat és jót Részeg útszéli kocsmáknak víz volt, amit írt, neve is volt, sose lett név A hamis múlt zenélt
Bárcsak egy életen keresztül az lehetnék, kit szirének éneke nem, nem ér utol Hogy ne a hódító, de a lélekből áramló zenét, azt felismerjem még
Presser Gábor : Sose Halunk Meg
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, Az a régi égi láz , amivel beléptél, s megszerettelek?
Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg, Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, Tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én.
Mivé legyek most nélküled, Hová megyek így nélküled? Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz, Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?
Nagy utazás, a vonatunk újra indul, Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz, induljunk el hát megint, Gyere velem most az ígéret szerínt!
Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az régi láz, Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.
Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk, S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka, Vonatunk kattogó zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad. Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk, Nagy utazás az életünk.
Tűzmadár : Csillagfény
Lassan eltűnt minden fény, és rám borult az éj az óceán végtelen tükrén Nincs iránytűm nincs remény Gyúlj ki csillagfény! Vezess tovább, nélküled elvesznék Az éjszaka bötrönbe zár, fényedre vár A vándor indulna már, a világ vár még rá...
Magába szív az üresség A csendet vad szél tépi szét Szomorú szürke most az ég Nem tudom, hol vagyok, hisz fényed nem ragyod Merre vagy, miért nem láthatom?
Az éjszaka korom sötét, fényedre vár A vándor indulna már, várnak még rá Ragyogjon fényed felém! Ezüst-szín tündöklés A vándor végül hazatér, a vándor úgyis hazatér!
Mély, gonosz sötétség Hideg vad hullámverés Egy vágy sodor a végtelen felé A felhőfátyol szétszakadt Mutasd végre önmagad! A biztos part csak egy pillanat
Az éjszaka korom sötét, fényedre vár A vándor indulna már, várnak még rá Ragyogjon fényed felém! Ezüst-szín tündöklés A vándor végül hazatér, a vándor úgyis hazatér
Tűzmadár : Túlvilági üzenet
Szállj felénk, állj elénk! Válassz egy testet melybe vissza térsz Ha élni akarsz a halál után Kersedmeg ön magad hogy rá találj
Fagyos csendben magányosan élsz Óóó De most vár a fény az alagút legvégén!
Túlvilági üzenet, a sors könyvében mi lehet? Túlvilági üzenet, magadnak írtad ne feled Ne várj! sorsod látom már, itt nem segít a szó Hidd el így lesz jó, Reinkarnáció!
Kígyó is lehetsz vagy skorpió Szikla magas hegy vad folyó Választanod kell hogy újra élj Válaszd önmagad most ne félj
A vakító fény téged hívogat Testedből kiléptél, jó utat! Félsz lelked már távol jár Nem lehetsz aki voltál többé már!
Oláh Ibolya : Magyarország
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség voltál. Én ezt az arcot már őrzöm, Magyarország! Hiszek az álmomban egy életen át...
Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország! Te vagy a lelkemre bízva. Magyarország, hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd! Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Én csak az életem bízom rád...
Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már...
Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már...
Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád. Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő bizonyosság! Milliók áldása szálljon rád
|