Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága 1801-ben jött létre. Nyugat-Európától dél felől a La Manche-csatorna, kelet felől az Északi-tenger zárja el. Északi és nyugati partjait az Atlanti-óceán övezi. Domborzatára a masszív hegyvonulatok, a lankás dombságok és a hepehupás síkságok egyarántjellemzőek. Mélyen szabdalt partvonalának köszönhetően nincs település, mely 120 km-nél messzebb esne a tengertől.
          Talán nehéz különbséget teni az Anglia, (Nagy-) Britannia és az Egyesült Királyság elnevezések között. Nagy-Britanniát Anglia, Skócia, Wales, valamint a Man sziget és a Csatorna-szigetek (Jersey, Guernsey, Alderney és Sark) alkotják. Ha az előbbiekhez észak-Írországot is hozzávesszük, az Egyesült Királyságról beszélünk.
           Britannia politikai régióit az ország zászlaja, az ún. Union Jack színei is tükrözik; a kék háttér előtti vörös Szent-György kereszt Angliát, a fehér Szent András-kereszt Skóciát, a vékony vörös pedig Írországot jelképezi. Wales hercegség, ahol 1998 óta korlátozott jogkörű parlament (a Welsh Parliament) működik.
           Skócia megőrzött néhány intézményt függetlenségének idejéből melyek önrendelkezést engednek számára a helyi törvények és rendeletek megalkotása terén, például a boltok és mulatók nyitva tartásának kérdésében. Skóciában és Walesben egyaránt léteznek önállóságra törekvő erők, de az Egyesült Királyságtól való függetlenedésnek a közeljövőben vajmi kevés a valószínűsége. Mindazonáltal tapintatlanságra, sőt egyenesen udvariatlanságra vall, ha Walest Angliaként, a skótokat angolokként emlegetjük.
           Észak-Írország a 20.század elején jött létre, Írország Nagy-Britanniától való elszakadásának következményeként. Nagy-Britannia az északi megyékben ragaszkodott politikai fennhatóságához, hogy megvédje a többséget alkotó, önmagát inkább britnek, mint írnek valló lakosságot.