Budafoki út, 200 néző

Erőmű: Magyarics,- Miskei, Nagy B., Feczkó, Mersich,- Papp, Antal (Horváth K. a 65. percben), Nemes, Bernáth,- Kovács N., Galántai.

Százhalombatta: Hegedűs Ferenc, Fejős Dániel, Jakab Árpád, Bitter Gábor, Móra Krisztián- Tereánszki-Tóth Péter, Lannert Bence, Szabó Zoltán, Trizna Tamás, -Ódor Zoltán, Havrán József

Játékvezető: Tóth Roland (Görgy István, Szalai Dániel)

Rossz előjelekkel készülődtünk a mérkőzésre, hiszen mintegy másfél órával a meccs előtt derült ki, hogy Fehér Z. mégsem vállalhatja a meccset, és a kezdőbe jelölt Frank P., pedig egyszerűen egyszerűen elfelejtett megjelenni a kijelölt időpontban. Így ők ketten csatlakoztak a hiányzók (Bárdos, Lakatos, Szedlák, Herczog, Szőke) népes táborához. A meccs is rosszul indult, hoztuk a már-már szokásosnak mondható szundikálós formánkat az első negyedórában. A legelején Feczkó hajmeresztő hazafejelését lefülelte Havrán, de az átemelése túl magas lett, majd ugyanő lőtt, de Magyarics szépen védett. Ezután majdnem megkaptuk szokásos gólunkat egy jobb oldali nagy bedobásból. Hárman is elvétették a rövid oldalon a behajított labdát, de Havrán közeli lövését, Magyarics hatalmas bravúrral tolta ki a léc alól. Egy kisebb lehetőséggel válaszoltunk. Papp jobb oldali beadásánál, az utolsó pillanatban mentett a vendégvédő Galántai elől. A 22. percben már nem volt kegyelem. Trizna indult a lesre aspiráló védők közül, sajnos Miskei vele tartott, így nem lehetett les, majd némi közelharc után, takarásból okosan gurított a bal alsóba, 0-1.

Ezután kénytelenek voltunk támadásba lendülni, de igazi helyzetig nem jutottunk. Egy alkalommal Galántai remekül fordult le emberéről, már a tizenhatoson belül járt, amikor a védő egy szép mögékerüléssel (amiért birkózásban biztosan pontot kapott volna) földre vitte. Az egyértelmű tizenegyes elmaradt. A második félidő is egy hatalmas battai helyzettel kezdődött. Károlyi ugrott ki, átemelte a kifutó Magyaricson, de centikkel eltévesztette a kaput. Ezután egyértelműen fölénybe kerültünk. Egy gyors szabadrúgás után Papp Cs. került helyzetbe, de sajnos elkapkodta, és fölé lőtt. Majd egy szöglet után Mersich elé került a hosszú oldalon a labda, aki azonnal remekül ívelte vissza, Galántai épp hogy lemaradt róla, de a mögötte érkező Feczkó előrevetődve, mintegy másfél méterről mellé fejelte. Elképesztő nagy ziccer volt. A Batta kontrázgatott, de ekkor már csak egy helyzetet tudtak kialakítani, de akkor a csatár közelről fölé lőtt. A 80. percben egy jobb oldali szögletnél, Nemes a rövidnél kapura kotorta, de a gólvonalon vagy mögötte álló védő mentett. (Nem tisztünk eldönteni, hogy benn volt vagy sem, hiszen messze nem voltunk vonalban, de néhány a gólvonallal egy magasságban helyet foglaló szurkoló, letette a nagyesküt, hogy bent volt a labda). Meglepő, de elfáradt a vendégcsapat, az utolsó tíz percben ki sem mozdultak a térfelükről, de néhány tömegjeleneten, és egy veszélyes szabadrúgáson kívül nem sikerült ziccert kidolgoznunk. Összegzésképpen elmondható, hogy a nagyobb helyzeteket kidolgozó vendégcsapat, egy hajszállal közelebb állt a győzelemhez, ezért tán megérdemeltnek is mondhatnánk győzelmüket. Ugyanakkor egy csepp szerencsével ezt a meccset ugyanúgy meg is nyerhettük volna egy góllal, a meg nem adott tizenegyesről, és a gólról(?), már nem is beszélve.

Jók: Magyarics, Mersich, Nagy B.

Öhler László:

Az osztály legjobb csapata ellen ma nem érdemeltünk vereséget, bár a nagyobb helyzetek a Batta előtt adódtak. Ugyanakkor, mi is elhibáztunk ziccereket, és egy „török” szintű tizenegyes, valamint, egy meg nem adott gól szárad a játékvezető lelkén.

Ha ezen az úton megyünk tovább, amelyre ma léptünk, akkor a gyengébb csapatok ellen sokkal nagyobb esélyünk lesz a győzelem megszerzésére.

Gálvölgyi István:

Kiszenvedtük!!!