Az építkezés kezdete: 1175.

Ennek a híres katedrálisnak a kórusa az elsõ példa Angliában egy olyan épületre, amely átvette a francia gótika stílusát.

 
  
A Kent járásbeli Canterbury-ben a legcsodálatosabb korai példája az angliai gót építészetnek. A középkorban fontos zarándokhely volt Thomas Becket, Anglia kancellárja és érseke sírhelyéhez, akit 1170-ben, a katedrálisban öltek meg II. Henrik parancsára. A sírt VIII. Henrik leromboltatta, de helyét egy tábla jelzi. 

A Canterbury katedrális érseki székhely volt már 597, alapítása óta. Az eredeti épületet 1067-ben tûz pusztította el, és román stílusban építették újjá. A jelenlegi gótikus belsõ kialakítása a francia William de Sens nevéhez fûzõdik, aki a kórust és az apszist, valamint a külsõ támíveket tervezte 1174-ben. Ehhez járult még Henry Yevele brit építész 1374-ben, aki a fõhajót építette. A Canterbury fõhajó csillagboltozataival és megdöbbentõen magas oldalhajóival a függélyes stílus remeke. A nagy központi Bell Harry tornyot, a XV. sz. végén készítette az angol John Wastell. 

A kórus fölötti oldalkarzat színes-üveg ablakai Jézus genealógiáját ábrázolják.

Edward, a Fekete herceg sírja a Szentháromság kápolna déli oldalán található, míg IV. Henrik és felesége, Navarrai Johanna az északi oldalon nyugszanak. A katedrálistól északra fedett árkád, egy káptalani gyûlésterem, egy könyvtár található.