3.fejezet

Mikor odaértek Shimy házához a lányok elkezdtek sikongatni.

-Ez olyan gyönyörű!

-Tiszta leányálom! És elkezdték fogdozni a függönyöket, asztalterítőket, meg mindent amit láttak.

-Engem jobban érdekelne, hogy hol van a konyha!

-Engem is!!!

-Chh…modortalanok…! Mormogta Hiei.

-Tényleg Hiei, mond, ez a csaj a barátnőd?! Pofátlankodott Kuwabara.

-Semmi közöd hozzá!!! Üvöltött rá Hiei.

-Tehát igen… És Kuwabara elkezdett röhögni, de csak addig amíg Shimy egy jól irányzott rúgással el nem találta a fejét.

-Hopika…teljesen véletlen volt…!

Eljött a szundi ideje, úgy hogy mindenki lefeküdt. Kétágyas szobák voltak. Yusuke, Kuramával. Kuwabara, Hieiel. Shizuru, Keykoval. Botan, Yukinával. Mielőtt lefeküdtek volna, úgy döntöttek, hogy pókereznek egyet. Mikor vége lett a partinak, Kuwabara elkezdett hisztizni:

-Én nem akarok ezzel egy szobában aludni, fogadjunk még álmomban is cseszegetne!!!

-Itt én vagyok a Házigazda, tehát Én mondom meg, hogy hol alszol, világos?!

-Mint a Nap…

Mindenki lefeküdt, de valaki benyitott, Shimy sejtette, hogy ez lesz ezért nem feküdt le. Felkelt és hosszasan elbeszélgetett az illetővel. Hiei felébredt és látta, hogy ki az. Bedühödött és nekiesett. Erre persze mindenki felébredt.

-Mi a fene folyik itt?! Kérdezték.

De látták amint Hiei püföli Koenmat. Yusukenek és Kuramának sikerült leszednie róla Hieit.

-Hiei! Higgadj le! Nyugtatta Kurama.

-Ja, hagyj belőle nekem is!!! Mondta Yusuke.

Hiei végre lenyugodott. De senki ne tudja meg, hogy Hiei milyen „szépen” beszélt utána Koenmaval.

-Magyarázatot követelünk!

-Jó, elmondom, de kérlek higgadjatok le! Az egész úgy kezdődött, hogy apám a nagy Enma király, fülest kapott arról, hogy a farkasdémonok legnagyobbika, Nakashima Kuroda feltámasztott valakit. Így apám, a nagy Enma király úgy döntött, hogy megkell semmisíteni az illetőt, mivel ez a lány a jó és a gonosz eggyesülése. Rengeteg szellemmel végzett már, és neki az a képessége, hogy eltudja nyelni az általa megölt szellemek erejét. Ezért nagy veszéllyel lehet a Szellemvilágra.

Mikor Koenma befejezte a mondókáját, mindenki nagy szellemi erőt érzékelt, hallottak valami dübörgést és kinéztek, egy hatalams szörny akart végezni Nakashima Kurodaval. Ez a szörny más volt, mint a többi degenerált idióta. Nem csak a termete volt nagy ha nem az ereje is. Shimy kiállt elé.

-Itt vagyok. Mit akarsz tőlem?

-Nem nyilvánvaló?! Megakarlak ölni! Annak az úrnak, ott, a parancsára!

Mondenki, dühös szemmel Koenmára nézett.

-Legyen, de ne számíts könyörületre.

Aztán Shimy ledobta magáról a kimonót, mert alatta volt a harci öltözete. Egy fekete csizma, alatta fekete nadrággal és egy fekete top. Az fölött volt egy hosszúszárú farmerkabát és egy cowboy kalap, de a kabátot és a kalapot ledobta, a haját pedig felkötötte.

-Vaooo…! Kitettél magadért, mostmá nem is akarlak megölni… Mondta a szörny.

-Már pedig megfogod ölni! Nem hiába fizettem annyi pénzt! Ordított Koenma.

Persze utána az összes fiú kedves megcsapkodta az arcát, de pusztán csak „barátságból”. Utána Shimy elővette azt a tőrt amit Yusuke ellen is használt.

-Védd magad! Ordította és nekirontott a szörnynek, de sajnos az könnyedén kikerülte.

-Mi! Ezt nem értem… Gondolkodott Shimy.

-Mit nem értesz ezen?! Az a kedves úriember, ott, mindent elmondott rólad, az összes gyengepontod, az összes támadásodat és fegyvereidet. Szóval, nem kell panaszkodnom!

Nos, mondanom sem kell, hogy a fiúk mit csináltak ez után Koenmával, ha így folytatják csúnya vége lesz ennek…

-A fene! Ez nem fer! Mérgelődött Shimy.

-Ez van! Én fogok nyerni ekkora előnnyel! Kacagott a szörny.

-Se baj, majd támadok máshogyan! Védd magad!

Sajnos a szörny mindegyik támadást ismerte amit eddig Shimy alkalmazott.

-Shimy, alkalmazd azt! Kiáltott Hiei.

-Túl veszélyes! Nem lehet!

-De igen, muszály!

-Na jó! Ezt a támadást másra tártogattam, tehát még Koenma sem ismerheti!

Nakashima elővett még egy tőrt, de az teljesen olyan volt, mint a másik és aztokat elkzdte pörgetni a kezében, úgy, hogy nem látta senki, hogy van-e ott valami.

-Na, mi lesz má?! Halálra unom magam, gyere te mocskos szörny! Hívta Shimy.

A szörny futott, de nem látta a tőröket és belesétált Nakashima csapdájába. A pengék kicsi darabokra szedték szétt a szörnyet.

-Vaooo…! Döbbent le mindenki. Utána mindenki odarohant Shimyhez és kérdezősködtek, de legfőképpen Hiei örült, de ő csak szép lassan, kényelmesen odasétált hozzá, de váratlanszerűen átölelte.

-Annyira aggódtam, hogy nem sikerül végig csinálnod és meghalsz, mint az elődöd…

-Nyugi, sikerült, tehát nyugodtan leszálhatsz rólam…hé, te sírsz?!

-Nem, de hogy, csak valami belement a szemembe…

-Ja, persze…

-De, azért kössz, hogy ennyire aggódtál értem!

Ám, váratlanszerűen Hiei megcsókolta a lányt, akinek erre a reakciója az volt, hogy Hiei akkora pofont kapott, hogy majdnem lerepült a feje…nem ám! Shimy is bevallotta, hogy szerelmes Hiebe. Boldogan éltek amíg…ja, még itt van Koenma! Nos ő Yusukééktól is kapott egy jókora verést és az apukájától is, mert füllentett. De megígérte Yusukénak, hogy emiadt egy ideig nem zaklatja őket újabb küldetéssel, sőt elis mehetnek nyaralni! Tíz főre adott nekik jegyet Haway-ra, azért tíz, mert ő maga is elment és helyette szegény Jorge végzi majd a piszkos…akarom mondani a papírmunkát. Teljesen egymásbahabarodtak: Yusuke+Keyko, Kuwabara+Yukina, Kurama+Botan, Hiei+Shimy és Koenma+Shizuru…! Na akko végre mondhatom, hogy mindenki (Jorge kivételével) boldogan élt amíg meg nem halt!

 Happy End