3.rész
Mélysötét különös és veszélyes világa

A barlangok bejárata előtt álltak, s egy darabig csak nézték a sötétbe vezető bejáratott végül Gromph megunva az ácsorgást belépett a számára oly ismerős világba. Liriel egy lemondó sóhajjal követte apját, majd kézen fogta Inuyashát és maga után húzta a barlangok és járatok szövevényes hálózatába. Sesshoumaruék óvatosan követték őket s minden idegszálukkal a környezetüket figyelték, amely számos veszélyt rejtett a meggondolatlan utazók számára. Gromph gyors tempóban haladt Menzoberranzan komor és ármányokkal teli városa felé, s nem törődött azzal hogy lányáék tudják e követni vagy sem. Amint Gromph eltűnt Liriel szeme elől a lány megtorpant és családjára valamint barátaira nézett majd megszólalt.

-Lehetőleg ne maradjatok le.-kezdte Liriel, majd sóhajtva folytatta-Amint elértük Menzoberranzant és tiszteletemet tettem Triel anyánál nekem sajnos vissza kell mennem Lloth papnő képzőjébe.
-Mi?-kérdezte döbbenten Sayani
-Ne aggódj ahogy tudlak meglátogatlak titeket a város szélén álló házamban amit mágia véd. Ott biztonságban lesztek míg én Arach-Trinilitben szenvedek.-mondta a drow nő
-Ezt nem teheted velünk anya.-mondta Akihiro
-Figyeljetek egy kicsit. Ez nem rajtam múlik hogy mit tehetek és mit nem, hanem a drága Gromphon és Triel anyán akik itt rendelkeznek a család minden  tagjának életével. S jobb ha megfogadjátok a tanácsom különben könnyen holtan végezhetitek egy hatalom éhes drow tőre által, aki felajánlhatja szívetek Lloth oltárán.-vázolt fel egy esetleges jövő képet a nő
-Ez ugye nem komoly?-kérdezte reménykedve Ryuu
-De véresen komoly. Még én se vagyok biztonságban nem hogy ti.-tette hozzá keserűen, majd újra elindult

Inuyasháék döbbenten hallgatták végig Liriel beszámolóját, s igyekeztek mindent megjegyezni nehogy bajba kerüljenek. Majd gyorsan felzárkóztak mögé s néma csendben folytatták útjukat Menzoberranzan felé. Útjuk során rengeteg járaton mentek keresztül, s csak annyi időre álltak meg ami feltétlenül szükséges volt. Liriel hirtelen megtorpant s feszülten nézett körül, majd halkan megszólalt.

-Húzódjatok fedezékbe.-mondta halkan Liriel
-De miért?-kérdezte Akihiro
-Ne kérdezz csak tedd amit mondtam, ha még élni akarsz fiam.-mondta a drow nő

Akihiro sértődötten lapult a barlang falához, s duzzogva nézett anyjára, aki feszülten figyelte az előttük és mögöttük lévő járatok hálózatát. A drow nőnek rossz sejtése támadt túl ismerős volt neki ez a hely ahol most voltak, s ekkor meghallotta az össze nem téveszthetetlen hangot. Sóhajtva nézett egy távoli pontra ahonnan hatalmas denevér szerű lények kezdtek feléjük repülni a vacsora reményében.

-Ne mozduljatok!-suttogta Liriel, miközben fényt varázsolt a barlangba

Mindenki szót fogadott a drow nőnek, s meglepetten néztek a feléjük száguldó közel két méter szárny fesztávolságú lényekre. Akihiro és Ryuu nem igen foglalkoztak a figyelmeztetéssel, s ezzel hatalmas bajba sodorták magukat. A denevér szerű lények először őket vették célba, s sikeresen el is kapták a kevésbé gyorsan mozgó Ryuut, akivel magasra emelkedtek és elindultak vissza a fészkükbe hogy falatozzanak a zsákmányból. Liriel még épp időben állította meg az ördög denevért-ahogy ők nevezték, ezeket a veszélyes lényeket-s Ryuu hatalmasat huppant a barlang kemény szikla padlóján, mire az ördög denevérek visszafordultak és újra támadásba lendültek. A varázsló nő egymás után hajította el a köpenyében lévő dobó tőröket, s néha megtűzdelte egy-egy tűz labdával is. Inuyasháék először döbbenten nézték a nő könnyed és sebészi pontosságú találatait, majd ők is a denevéreknek estek. A hatalmas lények miután elvesztették néhány társukat végül visszavonulót fújtak és visszatértek üregeikbe ahol fiókáik(kölykeik) voltak. Liriel dühösen fordult fia és Ryuu felé.

-Elment az eszetek?-kérdezte dühtől remegő hangon a nő
-Anya. Mi nem tudtuk hogy ezek ilyen veszélyesek.-mondta bűntudatosan Akihiro
-Előre szóltam hogy maradjatok nyugton.-kezdte még mindig dühösen-Nem véletlenül figyelmeztettelek benneteket. Szerencséd hogy meghátráltak az ördög denevérek és nem jöttek többen különben mindannyian holtan végezhettük volna. Jobb ha legközelebb azt teszed amit mondok, különben még én se tudlak megmenteni. Tudod te mi lett volna ha ezek a denevérek megsebeznek a farkukkal? Néhány pillanat múlva már halott lettél volna és most vígan falatoznának a hulládból.-tette hozzá dühösen és aggódva Liriel
-Értem és sajnálom anya.-mondta bűntudatosan Akihiro, miközben teljesen elsápadt

Liriel sóhajtva bólintott, majd ismét elindult Menzoberranzan városa felé nyomában barátaival. Alig tehettek meg száz métert mikor egy újabb lénybe botlottak bele. A drow nő elfintorodott és továbbra is egy nagyobb tünde fénnyel világította meg útjukat, de legnagyobb bánatára egy hatalmas pók állta el az útjukat. Inuyasha már támadásba akart lendülni, de Liriel nem hagyta elvégre Lloth szent állatáról volt szó. A hanyou még mindig félt ugyan a pókoktól, de most szívesen végzett volna a velük szemben álló óriással. A pók csak állt és figyelt, de mivel nem érzékelt mozgást lassan tovább ment. Liriel még egy darabig nyugalomra intette társait, s mikor már biztos volt benne hogy a pók elment újra elindult. Még találkoztak néhány furcsa és ijesztő lénnyel míg elérték Menzoberranzan határát, s lassan besétáltak a városba. Inuyasháéknak tátva maradt a szája az épületek kialakítása és megvilágítása miatt, de egyúttal meg is borzongtak a hely gonoszsága miatt. Liriel hirtelen megérezte a családi gyűrű rezgését és sóhajtva vette elő a Baenre ház jelképével ellátott pecsét gyűrűt, majd fintorogva megindult Menzoberranzan központja felé ahol a Baenrék háza állt már évszázadok óta. Közben azért figyelt társaira és a körülöttük lévő drowk tömegére is, de szerencséjére még tiszteletben tartották Menzoberranzan első házának tagjait. Útközben néhány papnő is elhaladt előttük, s Liriel kénytelen volt tiszteletet tanúsítani irántuk amit társai bölcsen követtek. Bár nem volt mindenki olyan szerencsés mint ők, mert egy kis gnóm elfelejtett meghajolni az előtte elhaladó papnő előtt, aki ráküldte Lloth szent pókjait, amik élve falták fel szerencsétlent. Amint a pókok végeztek a lakomával szétszéledtek, de egy a menetelő katonák lába alá ment s az egyik gyalogos testőr rálépett, mire mellette haladó két társa egy könnyed mozdulattal ketté szelte a vétkest. Inuyasháék döbbenten figyelték az eseményeket a szemük sarkából, s mihelyst elment a magas rangú papnő szinte halhatóan felsóhajtottak majd folytatták útjukat a Baenre ház felé. Szerencséjükre már nem botlottak több akadályba és sikeresen megérkeztek az impozáns és feltűnő Baenre házhoz, ami inkább egy villához hasonlított. Liriel nyomott hangulatban lépet be a ház ajtaján, de egyáltalán nem örült az előtte álló találkozásnak Triel anyával és annak húgával. Kicsit félve indult el a ház szentélye felé, ami egy nagy fogadó terembe nyílt. Ahogy beléptek a félhomályos terembe meglátták a terem másik végében lévő hatalmas kőből kifaragott "trónszéket", amin egy idősebb nő ült. Liriel maradásra intette társait, majd a trón közelébe sétált és dacosan a benne ülő nőre nézett míg társai a terem felet lebegő és folyton változó női alakban gyönyörködtek.

-Üdvözöllek újra itthon Liriel.-mondta a nő hidegen
-Triel anya minek köszönhetem ezt a szívélyes fogadtatást?-kérdezte hasonló hangnemben Liriel
-Hamarosan megtudod. Most pedig igazán bemutathatnád a szolgáid.-mondta Triel, mire Inuyasháék enyhén összerándultak a szolga szóra
-Tévedsz Triel anya ők nem a szolgáim.-kezdte Liriel-Ha annyira érdekel kik is ők megsúgom neked, szóval ők a barátaim.-tette hozzá mindenki számára halhatóan a drow nő, majd élvezettel nézte amint Triel enyhén elsápad a félhomályban
-Remélem még tudod mi a kötelességed?-kérdezte enyhe döbbenettel a hangjában a ház asszonya
-Persze Triel néni visszamegyek Arach-Trinilithbe és Lloth alázatos papnője leszek.-mondta ártatlan arccal és hanggal Liriel

Triel szinte fortyogott a dühtől, ahogy Liriel beszélt vele s nem vette észre hogy időközben Gromph is megérkezett és remekül szórakozott lánya és Triel szócsatáján. Inuyasha a mellettük álló Gromph ellenére majdnem hangosan felnevetett, ahogy kedvese az ártatlant adta s ezzel nem volt egyedül, hisz a fővarázsló is gúnyosan mosolygott a társaság mellett, amit a trónon ülő Triel nem láthatott. Végül a Baenre ház első asszonya elbocsátotta a szemtelen Lirielt, s amint kitették lábukat a fogadó teremből karmazsin vörös szemei dühösen felizzottak. Közben Liriel Inuyasháékkal elindult a város szélén álló házához, amit még annak idején az apjától kapott aki most velük tartott és elismerően nézett lányára.

-Ez szép volt. Rég láttam Trielt ilyen dühösnek.-mondta a fővarázsló elismerően
-Csak azt mondtam amit hallani akart.-válaszolta Liriel
-Nincs hozzá szokva ahhoz a hangnemhez, amit te ütöttél meg vele Liriel.-mondta bölcsen Gromph
-Te tudod a legjobban apám, hogy soha nem követtem túlzottan a szabályokat.-vágott vissza a nő
-Ez igaz, de most jobb ha azt teszed amit Triel mond különben megtalálja a módját hogy bosszút álljon rajtad.-intette megfontoltságra a fővarázsló
-Tisztában vagyok vele, s remélem számíthatok a támogatásodra.-nézett kihívóan apjára Liriel
-Az attól függ min töröd a fejed.-válaszolta Gromph
-Semmi lényegesen. Teljesítem a kötelességem és Lloth papnője leszek, de cserébe vigyázz a barátaimra.-mondta Liriel
-Hm miért érzem úgy hogy át akarsz verni?-kérdezte Gromph
-Nem akarlak átverni csak figyelj rájuk nehogy bajuk essen különben elveszítheted az unokáid.-súgta apja fülébe Liriel

Gromph megdöbbent a bejelentés hallatán, de arcáról és tekintetéből semmit nem lehetett leolvasni. Időközben elérték Liriel régi otthonát, mi a város szélén állt s a nő kissé kelletlenül ment be összepakolni a másnapi indulásra. Miután mindent összeszedett és mindannyian elhelyezkedtek lassan nyugovóra tértek a hosszú nap után, míg Gromph gondterhelten ült le a hatalmas fogadó terembe és a nem rég elhangzottakon töprengett. Nehezen akarta elhinni, hogy tényleg van unokája; de semmi oka nem volt kételkedni lánya szavában. Lassan a fővarázsló is "elaludt" s nem sokkal éjfél előtt ébredt fel, majd elindult teljesíteni minden napos kötelezetségét. Gyors és halk léptekkel közeledett a Narbondel felé, ami lassan teljesen elsötétedett s a fővarázsló hozzá kezdett az óra újra indításához. Annyira el volt foglalva a varázslással, hogy észre se vette amint Sayani hangtalanul követi. A lány kíváncsian figyelte a férfi minden mozdulatát, s megpróbálta utánozni azokat több-kevesebb sikerrel. Miután Gromph végzett a kötelességével hátra fordult, s meglátta a nem messze álló Sayanit.

-Mit keresel itt ilyenkor kislány?-kérdezte hidegen a fővarázsló
-Én csak kíváncsi voltam mit csinál.-mondta nyugodtan Sayani
-A kíváncsiság az életedbe is kerülhet.-mondta Gromph
-Tudom, anya figyelmeztetett hogy ne kószáljunk el a házából.-vallotta be Sayani
-Kik a szüleid?-kérdezte a fővarázsló kíváncsian, bár ebből semmit nem árult el
-Az édesapám neve Inuyasha , az édesanyámat pedig Lirielnek hívják és van egy öcsém aki az Akihiro nevet viselni.-válaszolta dacosan Sayani

Gromph nem tudott megszólalni meglepetésében, s most arcára is kiült döbbenete. Végül sikerült bólintania annak jeléül, hogy értette amit a lány mondott, majd karon fogta és visszasétált vele lánya házába. Ahol már mindent felfotgattak Sayani után, s Liriel egyre nyugtalanabb lett minden egyes perccel amit lánya kint töltött Menzoberranzan utcáin. Mint meglátta a fogadó szobába belépő Gromphot és Sayanit megkönnyebbült ugyanakkor mérhetetlen dühös is lett lánya felelőtlensége miatt, de ezzel most nem tudott foglalkozni hisz indulnia kellett Arach-Trinilitbe hogy végre Lloth papnője váljon belőle.

Folytatás következik...