"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
Az évszakok elnevezései többnyire finnugor korból származnak.
A tavasz tav- alapeleme ősi örökség, fellelhető más rokon nyelvekben is: vogul toj-, osztják tava (’tavasz’), finn touko (’vetésidő’). Nagy valószínűséggel a finnugor alapszó is a vetéssel volt kapcsolatos.
A nyár eredete, a négy évszak elnevezése közül egyedüliként, bizonytalan. Elképzelhető, hogy a nyárfa szóval, illetve annak korábbi, ’mocsár’ jelentésével hozható összefüggésbe. A nyár, mint nedves talajt kedvelő fa, ősi uráli örökség: vogul njer, votják njur (’mocsár’), finn noro (’nedves völgy’), szamojéd njar (’tundra’). Elképzelhető, hogy e ’mocsár’ jelentés alapján alakult ki az évszak jelentés is, hiszen a szabad vízfelszín csak az északi nyár idején vált láthatóvá.
Az ősz esetében a finnugor szükse alapforma szókezdő sz-e eltűnt. A közös eredetet jelzik a következő példák: osztják szogesz, mordvin szoks, finn syksy.
És végül ugyancsak finnugor örökség a tél: vogul tél, osztják teleh, cseremisz tel, finn talvi.
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|