|
Érezzétek jól magatokat a honlapomon,
sziasztok : Ibolya
háttérzene: Chopin: Impromptue
Wass Albert: Nagypénteki sirató
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk. 
"Ahogy nem látod az ember lelkét, éppúgy nem láthatod Istent, de fölismerheted a lélek isteni hatalmát, amely teremtőképességében, gondolkodó tehetségében és tökéletességre való örökös törekvésében nyilatkozik meg."
Seneca
Tollas Tibor: Hozsanna húsvét
Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rámtekint.
Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallosodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!
S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. -
Hozsanna Néked Jézusom!
Márai Sándor: Meg kell várni a dolgokat....
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek - ,melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon....
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
"A legtöbb ember ismerni akarja az Istent, de nem akarja megismerni saját magát. Ismerjék ezek fel előbb a saját lelkükben a jót és ápolják ezt és csak akkor fogják megismerni az Istent, mert nincs más út, amely az Isten megismerésére vezet."
Lucy Mallory
|
"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni
szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én idom végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást,
majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is
feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá,
hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt,
hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a
jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és
úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit
szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat,
saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az
a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre
van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz,
hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell
ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás
gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak
olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és
mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell
bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, O pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig
emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."
"Nem panaszkodtam a sors ellen és nem zúgolódtam. De egyszer, amikor nem volt lábbelim és nem tudtam magamnak cipőt venni, elkezdtem zúgolódni. Nehéz szívvel mentem el Kufában egy nagy mecsetbe és a mecsetben megpillantottam egy férfit, akinek nem volt lába. Ekkor hálát adtam az Istennek, hogy megvan mind a két lábam és csak a cipő hiányzik, amelyet fel akarok húzni a lábamra."
Maadi
Reviczky Gyula: Húsvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az iste-ember
Győzedelmesen 
Bartal Klári: Krisztus
Kereszt súlyától megroggyan a lába,
De viszi terhét búsan, szótlanul
S hogy Veronika kendőjét kínálja,
Csak testi kín az, miért könnye hull.
Ismeri sorsát. Önként megy elébe
S míg hívja, várja fenn a Golgota,
Egy pillanatra sem villan eszébe,
Hogy érdemes-e értünk halnia.
| | |
|
| | | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
