A kevély és  áskálódó emberben az embertársaink fölé emelkedés vágya  mélyen bele van gyökerezve! Az emberi szív mindenkor kész a rossz felé fordulni. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy nagyon szerények, de közben nem tudják elviselni, ha közülük valakit jobban szeretnek,  vagy valaki  aki egy másik embert  jobban  tisztel. Nagyon kevesen vannak, akik szívbõl örülnek, ha szomszédjuk többre jut, mint õk maguk. Kevesen vannak  akik nem azért nyújtanak segítő kezet mert szívességet tesznek , vagy tartják a markukat , viszonzást várva , hanem azért  segíteni  öröm boldogság , annak a jele , hogy szeretünk . mindezt sokan  nem értik  talán még azok sem  akik felé kinyújtjuk  ezt a kezet . Túl sok ebben a világban az irigység és féltékenység! Az emberek talán nem irigykednének annyira, ha nem lenne az a titkolt gondolatuk, hogy nekik sokkal több érdemük van, mint a másik embernek. Vigyázzunk, hogy ne adjunk helyet szívünkben az ilyen gondolatoknak. Aki szeret  annak  meg kell tanulni örülni mások sikereinek Aki szeret  az örömmel vállal olyan tevékenységet is, mely alacsonyabb rendű esetleg, vagy nem kellemes ugyan, de mégis segít. Ha igazán szeretünk  valakit  akkor a mások ügyeivel törődünk, azokat a magukéi elé helyezve, sokszor – akik igazán szeretnek  mindenkire segítõ kézzel és érzõ szívvel gondolnak, - akik azon fáradoznak, hogy a világban kevesebb legyen a nyomorúság, - akik  igazán szeretnek felkarolják a megtört szívűeket,- barátai az egyedülállóknak,- vigasztalják a szomorkodókat, - tanítják a tudatlanokat, - felemelik az elesetteket!

Ha ilyenek vagyunk  bizonyosak lehetünk benne , hogy a nagybetűs ÉLET is feljegyezte az emlékezet könyvébe, és mindig gondja lesz ránk! 

   A remény

Már a nevének a puszta említése is bátorít, erőt ad, fényt hoz az életünkbe. Hiszen minden belefér: a felállás, a kiegyenesedés, az újrakezdés, a lendületes haladás. Felemel, és távlatokat nyit. Ennek a bizakodóvá tevő érzésnek a csillogását csak kissé tompíthatja a szorongó félelem: egyáltalán nem biztos, hogy amit óhajtunk, valóra is válik.

Ugyanakkor rendkívül fájdalmas, amikor azt érzi, hogy úgy tépik ki a reményét, ahogy a fát szokták. Megtörténhet, hogy amiben az ember reménykedik, annak nincsen semmilyen alapja: jót remél és a rossz éri utol. De az is előfordulhat, hogy minden reményét felülmúlja az, amit másoktól kap. Ha túlságosan nagy megterhelés éri az embert, megeshet, hogy minden reménye odaveszni látszik. Ennek ellenére a biztató szavak mindig képesek reményt önteni az emberbe. A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív. A reményét vesztett embert bátorítani kell. Többen úgy gondolják, hogy a hatalmasoktól mindig oltalom remélhető. Akikben az ember fenntartás nélkül reménykedik, azok néha keserű csalódásokat okoznak. De az is megesik, hogy amikor az ember ellenségei a győzelmükben reménykednek, ennek épp az ellenkezője történik. Bár sokan csak olyan reményeket keltenek, amik a szél kergette könnyű habhoz hasonlítanak, vagy a füsthöz, amit eloszlat a szél, van Valaki, aki mindennél nagyobb reményre jogosít fel minket!

Jóllehet néha minden a remény ellen szól, mégis érdemes azt féltve őriznünk; a fában is mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.

.

Szonett a hiú reményről

Csend van...arra jó, hogy magunkba nézzünk. ...hogy megpróbáljunk tisztába kerülni pár aktuális gonddal, nyomasztó érzéssel. Ha ismét lesz hang - lesz e egyáltalán - ... az már a Holnap. Most még Ma van, minden apró dolgával együtt. Ígértem várok...csendben maradok, mert fontos vagy...hogy várok, mert fontos vagy...és ...hogy akármi is követi a csendet elfogadom, mert fontos vagy. Mindennél fontosabb, hogy nyugalmad és boldogságod legyen. Ha nem is teljes boldogság, de legalább mosolyogj :))) ...ennél többet sosem tudnék adni...  NEKED!