|
Egy tiszta lélek könnyei
Kinuye 2007.04.02. 12:34
egy1
Egy tiszta lélek könnyei
By:Kinuye
1.
Késő nyári éjjel volt, egy fekete
árny suhant végig a palota kertjén.
Végig a sötétben maradt, hogy ne fedje
fel kilétét a nem kívánt
szemek előtt, mégis megpillanthattuk a hosszú
sötéttincseket, amik kissé lemaradva
gazdája testétől szálltak
utána. Az alak sietve kapkodta lábait,
aztán könnyed ugrással a bokorcsoport
mögött ért földet, de nem
állt meg, inkább még gyorsabbra vette
a tempót. Az árny akadálytalanul
mozgott a koromfekete éjben, anélkül,
hogy felbukott volna valamiben az egyenetlen talajon. Néha
visszapillantott, de miután meggyőződött
róla, hogy nincs a nyomában senki,
lassított egy kicsit, hogy ne fáradjon ki olyan
gyorsan.
Kis idő múlva, a fák kezdtek elfogyni, majd
vízcsobogást lehetett hallani. Az alak
észrevette, hogy egy kisebb cseresznyefa áll nem
sokkal a patak előtt. Amikor elég közel
került elrúgta magát és ez
egyik ágon landolt, de még abban a pillanatban
felszökkent a levegőbe. A vékony
ágról,
halványrózsaszín szirmok hulltak a
földre, a mozgás miatt.
A hold fénye megvilágította a
titokzatos árnyat, ami egy törékeny
testet rejtett. Halványzöld kimonót
viselt, ami félig le volt csúszva
róla, így látni lehetett a
fehér alsóruházatot.
A lány kecsesen, mégis puhán
érkezett a túlpartra, aztán
ismét felvette az előbbi tempót.
Megállás nélkül haladt az
éjszakában, aztán pirkadatkor
úgy döntött, hogy lepihen. Egy kis
tavacska mellett álló hatalmas fa
tövét célozta meg
alvóhelyéül, de mielőtt az
álomvilágba ringatta volna magát,
néhány kortyot ivott a kristálytiszta
vízből. Szomját eloltva telepedett le,
és megigazítva magán a
ruhát, felületes alvásra hajtotta
fejét.
Amikor szempillái megremegtek, kinyitotta a
szemét és felnézett az
égre. A nap néhány
órája kelt fel, így kipihenten mosdott
meg a kellemesen hűvös vízben, aztán
ismét útnak indult.
Most lassabban haladt előre, már nem sietett annyira.
Már majdnem dél volt, amikor a fák
közül hangok szűrődtek ki, ezzel
megállítva a fiatal lányt, aki az
övébe fűzött katanára tette a
kezét.
Jó volt a zsákmány, igaz
főnök? – kérdezte egy fiatalos hang.
Úgy, bizony, de… - hallgat el, amikor
kiléptek a takarásból és
megpillantja a fiatal szépséget. –
…ilyen kincset, még nem szereztünk.
Valóban szép. Mit keres erre, egy ilyen előkelő
lány? – kérdezi egy harmadik,
végigmérve a karcsú testet.
Pont ilyen, rühes kutyákat, mint ti! –
szinte köpte a szavakat, és mindegyikből
sugárzott a gyűlölet. Előrántotta a
kardot, és két kézzel megfogta a
banditákra szegezve a pengét.
Nagy a szád, te szajha, ezért megfizetsz!
– gurul dühbe a vezér, és ő is
előhozza fegyverét. – Kapjátok el!
Élve akarom.
Igenis. – támad a lányra, mind az
öt bandita.
Élni fogok, de ti nem! – szól vissza,
és párbajozni kezd a
támadókkal.
Kis idő múlva, eldőlt, hogy ki fog nyerni, miután
a negyedik férfi is holtan esett össze. A
bandavezér, elámult a lány
ügyességén, de így
még jobban meg akarta szerezni magának. Az
utolsó bandita, kissé
kétségbeesve, de nekilendült a
kardjával, hogy lesújtson, de ezzel a
halál ösvényére
lépett. A lány egy szép
kikerülő manőver után,
hátulról szúrta szíven a
férfit, aki a porba hullt.
Jobban küzdesz, mint banditáim, de rólam
se feledkezz meg. – rántotta elő a
kardját.
Téged szántalak utoljára, hogy
láthasd az embereid halálát.
– sziszegi.
Miért utálod ennyire a fajtámat?
–kérdezi a férfi, és
elkezdett jobbra lépegetni, amit a lány
követett.
Nem mondom el, egy ilyen szégyentelennek, de megvan
rá az okom. Nevezzük bosszúnak, ha
így megfelel. – felelte nem túl
kedvesen.
Megfelel. – esett neki a lánynak, aki
kivédte az erőteljes csapást.
Nem kell mondanom, hogy ezzel elkezdődött ez
életre-halálra menő párbaj, ami
inkább a fiatal teremtésnek volt az, mert a
férfi mást tervezett vele, ha legyőzi.
Már elég régen csatáztak,
de egyik fél sem tudott dűlőre jutni, így a
lány kicsit izgalmasabbá tette a
játszmát. A törékeny teste
körül halványzöldes aura
képződött, amiben inkább a lila volt a
főszín. Az energia, néhány
másodperc után, beleszállt a kardba,
ami ebben a két színben kezdett
fényleni.
Mi vagy te? – döbben le, de mély
hangján nem hallatszik.
Az, aki lesújt rád, ezzel a pokolba
küldve a mocskos lelked! – válaszolta, de
a kellemes hang, kissé megváltozott.
Ismét lesújtott a vezér, de a nő
kivédte, aztán ő csapott a férfi
felé vízszintesen. A két penge
érintkezett, de a fiatal hercegnő kardja, úgy
hatolt át a bandita fegyverén, akár a
forró kés a vajon. De itt nem állt
meg, a katana ezzel a lendülettel, még
ketté is szelte a férfit, aki döbbenten
pislogott párat aztán eldőlt, akár egy
zsák. A fiatal szépség, megmozdult
és a kardjára pillantott, amiről a
bíbor vér csepegett a talajra, amit az,
mohón magába szívott.
A lány megrázta a fejét,
aztán mélyen leszúrta a
katanát, majd kihúzta az anyaföldből, de
a pengéről eltűnt vörös
fogyaték, ami a banditák ereiben folyt nem sokkal
ezelőtt. Kis gondolkodás után, elindult amerre a
férfiak jöttek, ezzel
feltérképezve a helyzetet.
A támadók, amint
észrevették a lányt, nekiestek, de
mind az életével fizetett ezért a
tettért. A nő, smaragdzöld szemivel a fiatal
hajadonokra pillantott, akik félve tekintettek
rá, de megváltozott a
véleményük, miután az
kiszabadította őket, és mindannyijukat elengedte.
A lány dolga végeztével,
újra elindult, hogy a poros földutat
rója. Biztos volt benne, hogy nemsokára
megtalálja azt a személyt, akit már
hosszú évek óta keres, ezzel
megbosszulva, amit vele tettek.
Folytatása következik…
| |