A karórágás a lovak viselkedési zavarainak egyike. A nem kívánatos szokás akkor alakul ki, ha a lovat kivesszük természetes környezetéből. Tulajdonképpen ember által okozott probléma, amelyet a természetestől eltérő tartás és takarmányozás eredményez. A természetes körülmények között élő lovakra ugyanis csoportos élnek és legelnek. Ha ezeket a feltételeket megvonjuk, akkor kialakulhatnak a viselkedési zavarok.

Ezek két félék lehetnek: orális és mozgással kapcsolatos zavarok. Az utóbbi kategóriába tartoznak a sztereotip, vagyis ismétlődő mozgások, mint a box-ban való járkálás, a szitálás, az első végtag emelgetése, a fal rugdosása és a fejrázás. Orális zavar a karórágás, a farágás, a koprofágia (bélsárevés) és a harapás. Sajnos a legsúlyosabb zavar az, amikor a ló saját magában is kárt tesz.

A lovak természetes körülmények között ménesben élnek és naponta kb. 16 órát töltenek evéssel. A ló gyomra viszonylag kisméretű, mely folyamatos, de kis mennyiségben felvett élelemre van „kitalálva”. A legelőn egyfolytában legelnek, és közben mozognak. Az istállóban tartott ló két dolgot nem tud tenni: egész nap legelni és mozogni. Kap takarmányt naponta ötször is, de azt egyből be is falja, a fennmaradó időben pedig UNATKOZIK. Pont ez az, amit el kell kerülnünk. Karórágásról akkor beszélünk, amikor a ló metszőfogaival megragad valamit, nyakát meghajlítva levegőt nyel.

Ennek a rossz szokásnak a megszüntetésére több módszer is létezik. Az egyik lehet a torokszíj viselése, mely megakadályozza, és fájdalmassá teszi a nyak hajlítását. A másik a sebészi beavatkozás.

Mindenek előtt azonban a ló unalmát kell megszüntetni, mivel bármiféle beavatkozás haszontalan, ha ezen nem változtatunk. Sajnos minél tovább áll fent ez a probléma, annál nehezebb orvosolni. A legegyszerűbb megoldás tehát a megelőzés.

Forrás: Bioport