Mi emberek abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy testrészünk bármely részét elérjük, ha viszket. A lovaknak viszont hiányoznak a megfelelő eszközeik a pontos, meghatározott helyen történő vakaródzáshoz. Nekik patájukkal kell megvakarni, például a fülük tövét, vagy pedig az egész testre kiterjedő masszírozást, a hempergést kell választaniuk.

Az elülső és a hátulsó lábak, valamint a törzs és a far egy része szájjal elérhető. A macskáktól és a kutyáktól eltérően a lovak nemigen nyalogatják magukat. Inkább összezárt fogakkal vakaró, vagy rágcsáló mozgást végeznek. A hátulsó lábakkal óvatosan elérik a pofát, így meg tudják vakarni a fülük tövét. Amikor a rovarok a ló hasát csípik, akkor a ló a hátulsó lábával előre rúg. Sajnos ez a mozdulat könnyen összetéveszthető a kólika tüneteivel. Amikor a ló pofája viszket, főként az orr vagy a szem környéke, szívesen vakarja meg azt az elülső lábával, ami igen ritkán tiszta és száraz.

A hempergőzés igazi gyönyörűség a lovaknak, ezzel szinte az egész testüket megmasszírozzák, megtisztítják. Gyakran szinte hempergőzési orgiát rendeznek. Az egyik ló elkezdi, mire a többiek sorban követik őt. Erre főleg lovaglás után van nagy szükségük. Sajnos a boxokban tartott lovaknak nem igen van lehetőségük erre a tevékenységre. Könnyen életveszélyes helyzetbe kerülhet a ló, ha csak a boxban van lehetősége a hempergésre. A lovak környezetében nincs keresnivalója kiálló szögnek, hasadt gerendának vagy omladozó falnak, tehát semmi olyanra, ami az épségét, életét fenyegetné. Ki kell alakítani egy veszélytelen, vakaródzásra alkalmas felületet. Ez lehet egy bebetonozott, sima fatörzs, amihez hozzáerősíthetünk néhány régi vakarót vagy seprűt.

Aki odafigyel a lovára, az látja, hogy milyen kellemes érzés a lónak a hempergés, a dörgölözködés. Főként a magányosan tartott egyedeknek kell gondoskodni vakaródzó lehetőségről, amely pótolja a társas szőrápolást.

Forrás: Bioport