Tate Gallery

A Tate Gallery a legnagyobb angol képgyűjtemény, az angol impresszionizmus legszebb darabjaival, nemrég nyílt társintézete, a Tate Modern a huszadik századi modernizmus és a kortárs művészet legkiemelkedőbb darabjait mutatja be.

A Tate Gallery kortárs gyűjteményének a Temze partján történő elhelyezésére 1994-ben írták ki a tervpályázatot, amelyet egy külföldi (svájci) építésziroda nyert el. (A szigetországban addig arra, hogy kiemelt fontosságú állami projektet idegen építésziroda nyerjen el nem volt precedens.) A két bázeli építész: Jacques Herzog és Pierre de Meuron óvatosan nekilátott az ipari műemlék

felújításának: egy alig észrevehető kétemeletes fénygalériát emeltek a tetőre.A galéria kávéházából ragyogó kilátás nyílik London belvárosára; termeit a beáramló nappali fény felső lámpákkal kiegészítve világítja be – ilyen megvilágításban szeretik a művészek kiállítani alkotásaikat. Az építészek megtartották az eredeti épület arányait, az ipari létesítmény sajátos belső atmoszféráját, az impozáns méreteket, és mindössze 2 új szinttel, egy kivilágított üveghasábbal gazdagították a meglévő építészeti értékeket. A 155 méter hosszú és 35 méter széles Turbinacsarnok a múzeum fő attrakciójának számít.A Tate Modern központi kéménye pedig a Temze túloldalán magasodó Szent Pál székesegyház tornyával felesel, mivel magasságuk közel azonos. A múzeum belső részében eltekintettek a feltűnő részletektől, és egyszerű anyagokat használtak: semmi ne terelje el a műalkotásokról a látogatók figyelmét. A kiállítás tartalmi felosztása egyszerû, és a történelmileg bevált elveknek engedelmeskedik. A mûalkotások a XVII. század óta jól ismert tájkép, emberi alak, történelem/allegória és csendélet műfajai alapján négy szárnyban kerülnek bemutatásra.

Helytelen lenne azonban ezt az „építészeti kálvinizmust” a korábbi korok elit és tekintélyelvű akadémikus művészetéhez való visszatérésként értelmezni:

a Tate Modern világos, sétálóutcára hasonlító turbinacsarnokával, a Temze fölött emelkedô, belvárosba tartó gyalogoshídjával és új parkjával a tömegeket szeretné magához vonzani. A modern művészetek optimális bemutatásával önmegtartóztató élvezetre szólít – Joseph Beuys monumentális installációi egy lenyűgöző, magas teremben, az amerikai minimalisták alkotásai pedig intim galériákban foglalnak helyet. És ez az előkelő tartózkodás, az épületből áradó udvariasság a látogatókkal szemben is érvényesül: a két építész olyan ügyesen változtatta meg az egykori olajerőmű dimenzióit, hogy az semmiféle szorongást nem kelt az emberben, hanem nagyvonalúnak és csábítónak hat.

A Bankside Hőerőmű épülettömbjének átépítése, revitalizációja nyomán született múzeumot a nyitást követő 3 hónapban 2 millió látogató kereste fel. A Tate Modern London ikonikus épülete lett.