Japán illemtan
A japán illemtan, elég ésszerűnek mondható. Persze majdnem teljesen más mint itt, Európában.
Nézzük is mindjárta az asztali illemtant:
- A saját evőpálcáinkkal ne kínáljunk vagy adjunk át másoknak ételt.
- A pálcikákkal tilos mutogatni, rájuk ételt szúrni, lenyalni őket, az ételben turkálni, vagy válogatni velük.
- Ha egyszer a pálcáinkkal felemeltünk valamit a tányérunkról, és beleharaptunk, együk tovább, mert nem illik visszatenni.
- Amikor a pálcáinkat nem használjuk, ne állítsuk a tányér szélére, ne tegyük közvetlenül az asztalra vagy a bárpultra, hanem párhuzamosan, a (remélhetőleg odakészített) tartóra.
- A rizses-, tésztástálakat balkezünkkel egészen magasra emeljük, és a szánkhoz vezető immár csekély távolságot pálcikákkal küzdjük le.
- A leves levét közvetlenül illik meginni, a darabos részét pedig a pálcikákkal vesszük magunkhoz.
- A leves és tészta fogyasztásánál nemcsak szabad, hanem egyenesen illik szürcsölni.
- Büfögni viszont nem illik, sőt Japánban vagy japán társaságban orrot fújni is nagy illetlenségnek számít. Általában nyilvánosan is, de az asztalnál különösen.
- Étkezés végén lehetőleg soha ne hagyjunk a tányérunkon rizst, mert ez udvariatlanságnak számít.
- Lehetőleg ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evőeszközt, mert japán szemmel nézve ez azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül és élvezhetetlenül kemény.
- Az ízesítésre szolgáló szójaszószt nem az ételre (és főleg soha nem a rizsre) öntsük, hanem mindig kis tányérkába helyezzük, amelybe a falatokat belemártjuk.
- A szójaszószból (és esetleg azt a wasabival összekeverve) ne csináljunk nagy adag levest, mindig csak annyit öntsünk a kis mártogatótálkába, amennyit biztosan el is használunk. Ha elfogyott, könnyen utánatölthetünk.
- A sushit a halas felénél mártogassuk bele, mert a másik oldalánál a rizs szétázna, és akkor nemhogy elegánsan, de még civilizáltan sem tudjuk egyben bekapni.
Ezek nem teljesen az étkezésre vonatkoznak, inkább csak az asztalnál való viselkedésre:
- amikor leülsz az asztal elé, mondd ezt: "itadakimasu" (~ köszönöm, hogy megvendégelnek, köszönettel elfogadom)
- a végénél gochisosama (deshita) -t kell mondanod ( ~ köszönöm az ételt)
- természetesen pálcikát kell használnod az evéshez :D
- az éttermekben egy közös tányérra rakják az ételt, az elején vedd el, ami neked kell belőle, utána ne turkálj benne (és természetesen ne rakd vissza :D)
- illik megenni mindent, ami a tányérodban van (különösen a rízst!)
- ne beszélj a vécéről, és egyéb hasonló témákról
- ha végeztél, igyekezz visszaállítani az eszközöket az eredeti helyükre (a tányérokat vissza az asztal közepére, a pálcikákat a szalvétára...)
Japán "szomszédolás", azaz amikor meglátodatsz valakit:
- Ha belépsz egy japán házba, egyből rakd le a cipőidet az ajtó elé, és figyelj arra, hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Utána a házigazda adni fog egy pár papucsot.
- Ha egy olyan szobába lépsz, ahol tatami (nád) padló van, vedd le a papucsot! Arra csak mezitláb, vagy zokniban lehet lépni!
- Ha az illemhelységbe akarsz menni, akkor tedd le a papucsot az ajtó elé!
- Sose fújd ki nyílvánosan az orrod, mindig keress egy helyet, ahol nem látnak!
- Ha belépsz a szobába, ne ülj le akárhová, várd meg míg megmutatják, hogy hová ülj.
- Mindig vigyél ajándékot!
Ivás (alkohol):
- ha a társad pohara kiürül, tölts neki. Ez logikus.
- ha valaki tölteni akar neked, és még nem ittad meg, akkor gyorsan idd meg, és nyújtsd felé a poharad.
- ne igyál mielőtt meg nem kapja mindenki a poharát, és el nem hangzik a 'kampai'!
- természetesen nem ajánlatos lerészegedni
|