Végre kész lettem a folytatással, az utolsó fejezet pedig hamarosan(1-2 napon belül) érkezik. Jó olvasást!

Harry szinte az egész éjszakát Draco naplójának olvasásával töltötte, és mire a végére ért, belátta, hogy ő tévedett, és nagyon hülyén viselkedett. Reggel első dolga volt elmenni a bagolyházba, és az egyik iskolai bagollyal visszaküldte a könyvet a tulajdonosának, de fogalma sem volt róla, hogy mi legyen a következő lépés, félt, hogy Hermione elutasítaná a bocsánatkérését. Elhatározta, hogy Ginnytől kér segítséget, bár tisztában volt vele, hogy a szerelmét is nehéz lesz kiengesztelni…

Szerda reggel Harry összeszedte minden bátorságát, és leült a már reggeliző Ginny mellé. A lány azonban szóra sem méltatta, tovább beszélgetett az osztálytársaival.

- Ööö, Ginny… Szeretnék beszélni veled…

- De én nem szeretnék veled… - Azzal a lány felpattant, és faképnél hagyta a barátját.

Harry csalódottan ült át Ron mellé, és rosszkedvűen fogyasztotta el a reggelijét, de elhatározta, hogy nem adja fel, és addig fog próbálkozni, amíg Ginny végig nem hallgatja.

Draco kénytelen volt éjszakára is a gyengélkedőn maradni, ugyanis az égési sérülés annyira súlyos volt, hogy bőrnövesztő bájitalt kellett innia. A főzet igencsak fájdalmas mellékhatásokkal járt, szerencsére Madam Pomfreytől altatót is kapott, így nem kellett az egész éjszakát átszenvednie. Mire felébredt, a balesetnek már nyoma sem maradt, így meg sem várta a javasasszonyt, azonnal elkezdett összepakolni. Mire teljesen készen állt az indulásra, Madam Pomfrey is megérkezett, és egy gyors ellenőrzés után útjára is engedte a fiút. Draco azonnal a Mardekár klubhelyiségébe sietett, ahol gyorsan lezuhanyozott, összepakolta a könyveit, majd követte társait a nagyterembe, hogy még az első óra előtt megreggelizhessen. Már épp az utolsó falatokat tömte magába, maikor megérkezett a szokásos reggeli bagolyposta. Nem igazán foglalkozott vele, hiszen senkitől sem szokott ilyenkor levelet kapni – Hermionéval csak esténként mertek egymásnak üzenni -, így aztán nagyon meglepődött, maikor az egyik madár egy kisebb csomagot ejtett le elé. A vastagsága alapján egy könyvre vagy egy magazinra számított, és igencsak megrémült, amikor a saját naplója csusszant ki a csomagolásból. Feszülten nézett körbe a nagyteremben, de nem látott semmilyen gyanús jelet, így gyorsan a táskájába rejtette a füzetet, és csak ezután vette észre a csomaghoz mellékelt üzenetet.

Máskor jobban vigyázz a naplódra, mert könnyedén illetéktelen kezekbe kerülhet!

P.

„Szóval Perselus találta meg… Akkor talán bele se olvasott. De akkor miért nem személyesen adta át? És miért csak annyit írt aláírásnak, hogy „P”? Lehet, hogy lassan az agyára megy ez a kettős ügynök szerep… De vajon hogy kerülhetett hozzá? Hát persze! Bájitaltanon írtam bele, és aztán bedobtam a padomba. A holmimat pedig Monstro pakolta össze, neki pedig nincs annyi esze, hogy alaposan körülnézzen, nem felejtettem-e ott valamit. Az órák után Perselus mindig körülnéz a teremben, biztos akkor találta meg… Azért elég nagy szerencsém volt, bárki más kezébe kerül, már az egész iskola tudhatná, hogy Hermione és én együtt vagyunk…”

Draco nem foglalkozott tovább a problémával, csak óvatosan rákacsintott a mellette elhaladó Perselusra, aki aztán nem tudta mire vélni a gesztust, végül arra jutott, hogy a védence így jelezte, hogy minden rendben van vele, teljesen meggyógyult a keze.

Harry a nap során többször is megpróbált beszélni Ginnyvel, de a lány egyértelműen kerülte őt, ha meglátta a barátját közeledni, azonnal sarkon fordult, és faképnél hagyta a fiút. Harry reménykedett benne, hogy este a klubhelyiségben beszélhet a szerelmével, de a lány osztálytársai közölték vele, hogy Ginny már rég lefeküdt aludni. Harrynek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne próbáljon meg feljutni a lányok hálótermeihez, de végül rátalált a tökéletes megoldásra. Csütörtök hajnalban levonult a klubhelyiségbe, és leült közvetlenül a lányokhoz vezető lépcső elé. Két órával később a reggelizni induló griffendélesek mind megbámulták őt, de ez most a legkevésbé sem zavarta. Hamarosan megérkezett az is, akire olyan sokáig várt, szerencséjére Ginny csak az utolsó lépcsőfokra érve vette észre őt, így Harry gyorsan megfoghatta a kezét.

- Ginny, most már légy szíves hallgass meg. Rájöttem, hogy hülye voltam, és ki akarok békülni Veled, meg persze Hermionéval! – hadarta szélsebesen a fiú.

A lány arcán hatalmas mosoly terült szét, és vidáman a szerelme nyakába ugrott.

- Végre megjött az eszed!

Ezután már kézen fogva mentek le reggelizni, ahol megbeszélték, hogy ebédszünetben elmennek sétálni a tópartra.

Egy gyors ebéd után el is indult a frissen kibékült szerelmespár, és egészen a délutáni órákig nem kerültek elő.

- Nagyon rossz volt, hogy nem beszéltél velem…

- Nekem se volt jó, de rosszul esett, hogy így viselkedtél a legjobb barátnőmmel, aki ráadásul neked is a barátod!

- Tudom, és sajnálom! Már rájöttem, hogy tévedtem…

- És elárulnád, hogy mégis mitől változott meg a véleményed?

- Ööö… Hát, nem is tudom… Elgondolkoztam, meg beszéltem Dumbledore, akarom mondani Kwon professzorral a dologról…

- Rosszul hazudsz, kicsim, de az a lényeg, hogy rájöttél, hogy tévedtél. Most mit akarsz csinálni?

- Szeretnék kibékülni Hermionéval is, de félek, hogy nem fog megbocsátani…

- Nekem elhiheted, hogy csak arra vár, hogy végre bocsánatot kérj tőle… De szerintem az esti bálig már nem tudsz vele beszélni, mert mondta, hogy az órák után rögtön elkezd készülődni, hhiszen tetszeni akar Dracónak.

- Együtt mennek a bálra? De hát titkolniuk kell a kapcsolatukat, nem?

- Hermione azt mondta, hogy kitaláltak valamit, de nem árulta el, hogy mit…

- Na mindegy, akkor majd este beszélek vele…

- Meg Dracóval is…

- Vele miért kell beszélnem?

- Mondjuk bocsánatot kérhetnél a kviddicsmeccsen történtek miatt…

- Hát jó, ha nagyon muszáj… De akkor ugye leszel este a partnerem?

- Naná, hiszen ez az első bálunk együtt… Már féltem, hogy el se hívsz! – nevetett rá a lány, végül a beszélgetésük egy hógolyócsatává alakult át…