Szerző megjegyzése: Elkészült az új fejezet, remélem tetszeni fog:)

Szeptember 1-jén Draco hatalmas hangzavarra ébredt, mikor kilépett a szobája ajtaján, az épp arra szaladó Ginny majdnem fel is lökte. A fiú kényelmesen lesétált a konyhába, és nekiállt reggelizni. Nem sokáig volt egyedül, Hermione is csatlakozott hozzá.
- Miért van ekkora felfordulás? – kérdezte a lánytól.
- Weasley hagyomány, hogy mindent az utolsó pillanatra hagynak, még nem pakolták össze a csomagjaikat. Persze Harry ebben is Ron példáját követi. Bezzeg én már tegnap összecsomagoltam.
- Én is még lefekvés előtt… Így legalább van időm kényelmesen készülődni. Még a hajamat is rendbe kell hoznom…
- Ááá, olyan vagy, mint Parvati és Lavender! – csúfolódott a lány.
- Szerintem fontos, hogy valaki adjon a megjelenésére.
- Szerintem meg fontosabb, hogy valaki képes legyen két értelmes mondatot kinyögni.
- Miért, én szerinted ostoba vagyok? – kérdezte sértődötten Draco.
- Nem Rád gondoltam…
- Rendben, most az egyszer hajlandó vagyok megbocsátani…
- Oh, milyen megható, felség!
Erre már mindketten felnevettek, és vidáman folytatták a reggelizést.
- Hogy jutunk el a pályaudvarra?
- Mr. Weasley szerzett minisztériumi kocsikat, ha jól tudom.

Hermione nem tévedett, 10 órakor két limuzin állt, így kivételesen időben megérkeztek a Roxmorts Expresshez. Mielőtt átsétáltak volna a 9 és ¾- ik vágányhoz vezető falon, Draco megállította a társaságot.
- Piton professzor azt tanácsolta, hogy igyekezzek visszanyerni a megbecsülésem a mardekárosoknál, ezért jobb lesz, ha én itt elválok Önöktől. Mrs. Weasley, köszönök mindent.
- És mi lesz, ha Voldemort parancsára rád támadnak? – aggodalmaskodott Hermione.
- Nem hinném, hogy meg merik tenni, de ha mégis, majd megoldom valahogy.
A lány még mindig ideges volt, végül azonban hagyta, hogy különváljanak. Félelmeit igyekezett leplezni, nem akarta, hogy a barátai megint veszekedjenek vele, amiért jóban van a mardekárossal. Az utazás első fele békésen telt számukra, de nem sokkal a büfésboszorkány távozása után belépett a kupéjukba Malfoy, Crak és Monstro.
- Mi van, Potti? Mi lesz Veled a vén bolond nélkül? Már nem lesz, aki megvédjen Téged… - nyekeregte a szőke fiú nevetve, de közben óvatosan Hermionéra pillantott.
A lány nem véletlenül volt évfolyamelső, rögtön rájött, hogy Draco csak megjátsza magát, ezért gyorsan meglökte a mellette ülő Ront, aki már épp rá akart támadni a hívatlan vendégekre.
- Mi van, te kis sárvérű? Félsz, hogy elintézzük a kis barátodat?
Hermione látta, hogy a barátai már nem sokáig tudják türtőztetni magukat, ezért gyorsan felpattant, és a mardekárosok elé állt.
- Tűnjetek innen, ti tetvek! Az Azkabanban lenne a helyetek…
Nagy nehezen kiterelte őket a kupé ajtaján, közben váltottak Dracóval egy szomorú pillantást.

Az út hátralevő részén Hermione nagyon hallgatag volt, a beszélgetés helyett a gondolataiba mélyedt.
„Most már egész évben ez lesz? Újra sárvérűnek fog szólítani? És folyton balhéznunk kell vele a látszat kedvéért? Lehet, hogy nem is játszotta meg magát? Továbbra is csak egy sárvérűnek tart? Az lehetetlen! Az elmúlt két hónapban annyira kedves volt! Bárcsak minden olyan lenne, mint nyáron, és újra együtt alhatnánk… Mi??? Nem szabad ilyen dolgokra gondolnom! Ron és Harry már azon is ki vannak akadva, hogy szóba állok vele. Valahogy ki kell őt vernem a fejemből…”
Mikor visszaterelte a gondolatait a valóságba, már teljesen sötét volt, így tudták, hogy hamarosan megérkeznek Roxmortsba. Épp készen lettek az öltözködéssel, amikor a vonat befutott az állomásra. Szerencsére nem esett az eső, így kényelmesen sétálhattak a fiákerekhez, amik segítségével az iskolába jutottak. A nagyterembe lépve megállapíthatták, hogy a díszítés, ami az elmúlt években mindig lenyűgöző volt, most hiányzik, a falakat továbbra is fekete zászlók borították. Mikor leültek a Griffendél asztalához, hamar észrevették a tanárok között Dumbledore-t, vagyis Kwon professzort. McGalagony beszéde előtt Hermionénak még volt ideje körülnézni a teremben, tekintete rögtön a Mardekár asztala felé siklott. Dracót körülvették a régi barátai, a fiú éppen magyarázott valamit, amit a társai feszült figyelemmel hallgattak.
„Biztos most próbálja kimagyarázni a történteket… Remélem sikerül neki!” Hirtelen összeakadta a pillantásuk, és a fiú rákacsintott. A gesztust Hermione egy apró mosollyal viszonozta, nagyon örült, mert úgy látszott, a mardekárosok bevették Draco meséjét.

Pár perc múlva McGalagony emelkedett szólásra, a teremben pedig néma csönd lett.
- Köszönöm, hogy a tavalyi események ellenére ennyien visszatértek az iskolába, ígérem, hogy mindent el fogunk követni a biztonságuk érdekében. Mielőtt megkezdődne az évnyitó vacsora, szeretnék pár fontos információt Önökkel. A megboldogult Dumbledore professzor végrendeletére hagyatkozva a Wizengamot felmentette minden vád alól Draco Malfoyt és Perselus Pitont, így a professzor továbbra is bájitaltant fog tanítani. Az igazgató úr engem jelölt meg utódjaként, ezért az iskola vezetését én vettem át. Szeretném bemutatni Önöknek iskolánk új sötét varázslatok kivédése tanárát, Mr. Kwont, aki Kínából érkezett.
A bejelentést a diákok visszafogott tapssal fogadták, csak a titok ismerői voltak hangosabbak. Kwon professzor vidáman mosolygott a diákokra, majd Harryékre kacsintott. Az igazgatónő még beszámolt a kastély védelméről, majd az asztalokon megjelentek a különböző finomságok. Dumbledore halála miatt a diákok a megszokottnál jóval csendesebbek voltak, így senkinek sem tűnt fel Hermione szomorúsága.
„Bárcsak minden olyan volna, mint nyáron… Akkor most egy asztalnál ehetnénk…” A lány csak pár falatot evett, és alig várta, hogy végre mehessenek aludni.

A klubhelyiségben azonban sokáig nem jött álom a szemére, pedig a szobatársnői már rég nem hangoskodtak, hiszen mindketten az igazak álmát aludták. Végül Hermione is elszenderedett, de nem volt túl kellemes éjszakája. Álmában Dracóval volt a Tiltott Rengetegben, és éppen csókolóztak, amikor hirtelen körülvették őket a halálfalók. Sokáig küzdöttek ellenük, sokakat sikerült harcképtelenné tenniük, de egy halálfaló lefegyverezte őt, és a szíve felé irányította a pálcáját. A sötét varázsló levette a csuklyáját: Lavender Brown volt az, és megszólalt.
- Hermione ébredj, el fogsz késni a reggeliről!
A lány még sohasem volt ilyen hálás azért, amiért a szobatársai felébresztették. Egy darabig eltartott, míg összeszedte magát a rémálom után, nem akarta, hogy barátai bármit is észrevegyenek rajta. Szerencsére Ront és Harryt eléggé lefoglalta az új órarendjük kielemzése, így nem vették észre Hermione nyúzott arcát.
- Ez nem lehet igaz, rögtön dupla bájitaltannal kezdek! – méltatlankodott Harry.
- Így jár az, aki túl sok RBF-et szerez! És még én sajnáltam Fredéket, amikor anya leszidta őket a 3 RBF-ért! – panaszkodott Ron.
- Ha jól tudom, aurorok akartok lenni, és ahhoz még rátok fér a tanulás… - torkolta le őket Hermione.
- Jól van na, de két óra Pitonnal maga a pokol! – mentegetőzött Harry, de a lányt nem sikerült meghatnia.
- Sebaj, utána lyukasóránk lesz! – vidult fel vörös hajú barátjuk.
- Nekem nem, számmisztikára kell mennem! – jelentette ki a lány.

A három jóbarát végül nem túl lelkesen indult el bájitaltanra, a fiúk szívük szerint inkább visszamentek volna az ágyba. A pincében levő tanterem előtt már a mardekáros évfolyamtársaik várakoztak, a legnagyobb társaság Dracót vette körül.
- Nahát, a híres trió! Ragyás, Vízlipatkány és a Sárvérű! – gúnyolódott a szőke fiú.
- Fogd be, Malfoy! – csattant fel Ron.
- Én a helyedben nem ugrálnék, mert még a végén elvisznek Azkabanba! – folytatta Harry.
- Mi van, Granger? Elvitte a cica a nyelved?
- Hagyjál békén, te beképzelt, bunkó…
- Öt pont a Griffendéltől a durva beszédért! – szakította félbe Piton.
A diákok bevonultak a terembe, és amíg mindenki a jó helyek elfoglalásával volt elfoglalva, Draco rámosolygott Hermionéra, de a lány nem viszonozta azt.
„Most meg mi baja van? Csak nem gondolja, hogy az előbb komolyan beszéltem! Hiszen tudja, hogy meg kell játszanom magam! Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, de azt hittem, ő megérti… Ráadásul négyszemközt se tudok vele beszélni… A rohadt életbe!
Hermionéhoz hasonlóan ezután Draco is rosszkedvűen dolgozott, és ez mindkettőjük munkáján is meglátszott. A csoportban mindenki főzete tűrhető lett, kivéve az övéiket.
- Mr. Malfoy, Miss Granger, azt hiszem, jót fog tenni ma este egy büntetőmunka… Akkor talán majd legközelebb a munkájukra is figyelnek…
Hermione dühös arcot vágott, ezzel szemben Draco nagyon vidám lett. Végre lesz lehetősége tisztázni a helyzetet!

Hermione rossz kedve az egész napját beárnyékolta, így szomorúan indult Pitonhoz a büntetőmunkára. A feladatuk az volt, hogy az órán elkészítendő bájitalt kellett újra megfőzniük, ezúttal hibátlanul. Miután a tanár elmondta, hogy mi lesz a dolguk, rögtön távozott.
- Remélem, nem gondolták, hogy itt fogom magukat őrizgetni. Nem én vagyok büntetésben, hanem maguk!
Miután kettesben maradtak, egy darabig szótlanul dolgoztak. Ezalatt a kis idő alatt Dracónak volt alkalma megfigyelni a lány arcát, és rögtön megérezte, hogy haragszik rá.
- Hermione…
- Mit akarsz? – kérdezte dühösen a lány.
- Haragszol rám?
- Ááá, dehogy, tök jó érzés, amikor sárvérűnek nevezel…
- Tudod, hogy nem gondoltam komolyan!
- Régen nem így tűnt… És most se!
- Meg kell játszanom magam a mardekárosok előtt! Önszántamból már soha nem mondanék rád ilyeneket. Főleg azok után, hogy olyan kedves voltál velem…
- Nem kell hálából mondanod ilyeneket, csak hagyj békén!
- Nagyon jól tudod, hogy nem hálából mondom… Régen ki nem állhattalak, de azóta észhez tértem. Te egy fantasztikus lány vagy, aki átsegített életem legnehezebb szakaszán, és nekem fáj a legjobban, hogy így kell viselkednem Veled, miközben egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó volt nyáron, és hogy milyen jó lenne újra Téged átölelve elaludni…
Miközben beszélt, magához ölelte a lányt, és egyre közelebb húzta magához. Az ajkaik már csak néhány centiméterre voltak egymástól, amikor Draco üstje hirtelen felrobbant.

A robajra Piton is berohant a terembe, és a látványtól éktelen haragra gerjedt.
- MIT NEM BÍRTAK AZON MEGÉRTENI? HOGY HIBÁTLANUL KÉSZÍTSÉK EL A FŐZETET? ERRE MÁR AZ ELSŐ HOZZÁVALÓT FELROBBANTJÁK! DRACO? MIÉRT NEM FIGYELTÉL AZ ÜSTÖDRE?
- Csak egy pillanatra fordultam el, hogy idehozzam a tatuepét…
A fiú közben megérezte, hogy a férfi legilimentálni akarja, ezért gyorsan védfalat húzott az elméje köré.
- Azonnal tűnjenek el innen! De ne higgyék, hogy ennyivel megússzák! Egy héten keresztül minden estét itt töltenek, és gyakorolják a főzet elkészítését.
Piton még inkább kiakadt, amikor észrevette, hogy a büntetést hallván Draco elvigyorodott…