A Sümegi Fazekasság Története.
/Cziráki Péter szakdolgozata alapján/
Sümeg a Bakony lábánál a Keszthelyi-hegység végződésénél fekszik.A balatonfelvidéki fazekasok híres telepe volt a XIX.században.Ebben az időben több fazekasműhely is működött a környéken:
Veszprém, Tüskevár, Alsóörs, Keszthely, Vörösberény, Mencshely.
Több szempontból is kiemelkedő volt Sümeg. Ide sorolandó a készített áruk minősége, szépsége és a mesteremberek száma is. ¬1
A város híres fazekasai közül meg kell említeni Szalai Varga Istvánt, aki nagyapja eredeti műhelyében dolgozott, folytatva a fél évszázados családi hagyományt
Másik jelentős fazekas Patonai Ferenc aki Tapolcáról költözött Sümegre. Fő célja volt a sümegi hagyományok újraélesztése, a múlt örökségének megmentése. Felkutatta a régi cserépedényeket, róluk készült fényképeket, az utolsó sümegi fazekasoktól elsajátította a hagyományos formakincset és díszítésmódot. Házában családi múzeumot rendezett be, amelyben megtalálhatóak a begyűjtött és a saját készítésű edények is. Patonai Ferenc örökségét viszi tovább a mester keresztfia Nádasi János, aki keresztapja műhelyét vette át. Szerényebb mennyiségben a sümegi múzeumban is fellelhetők a város fazekasságának tárgyi emlékei
Sümeg jelentőségét két dolognak köszönheti. Egyrészt földrajzi fekvésének, mivel öt útvonal találkozási pontján épült. Ezért aztán hamar mezővárosi és vásártartási jogot kapott. Másrészt Sümeg határában jó minőségű tűzálló agyagot bányásztak. Köztudomású, hogy síkvidéken az agyag általában nem tűzálló, a hegyvidékeken viszont igen. Hozzájárult a fazekasság fejlődéséhez az a tény is, hogy a környező földek földművelésre szinte alkalmatlanok, rossz minőségűek. A kedvező társadalmi feltételeket is meg kell említeni: kezdetben a vár igényeit kellett kielégíteni. Az első fazekasok várjobbágyok voltak. ebben az időben a veszprémi püspökség tulajdona volt a vár. 1643. március 27.-én személyi és vagyoni szabadságot és önkormányzati jogot nyert Sümeg lakossága. ¬2 Innét számíthatjuk Sümeg iparosodásának megindulását. A sümegi fazekasság virágkora 1880-1910 között volt. Ebben az időszakban ötven körül volt a műhelyek száma. 1910 sajnos fordulópont volt, megkezdődik a hanyatlás. A fiatalok inkább a gyárakba mennek el dolgozni. Először inashiány jelentkezik, majd lassan a műhelyek száma is megfogyatkozik.
A sümegi fazekas céh 1850 körül alakult. A fazekas céhek kialakulását a török hódoltságnak tulajdonítják valamint annak, hogy sokáig háziiparnak számított. ¬3 A céhszervezet iratai sajnos megsemmisültek ezért csak Németh Józsefre tudok hivatkozni. Ő határolta be a keletkezés dátumát. A sümegi fazekasok esküszövege a következő volt:
"Én .......... esküszöm az egy élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire, hogy ezen érdemes fazekas céhnek, melynek mai naptól fogva rendes tagja lettem díszére egész tehetséggel felügyelek, gyűlés alkalmával bármi előforduló ügy elintézésében félreteszek atyafiságot sógorságot, magam hasznát másnak kárát lelkem esmérete szerint cselekszem, semmi szót vagy történetet a Céhbül ki nem viszek, ellenben a Céht érdeklő bármi hírt is azonnal feljelentem. Isten engem úgy segéljen." ¬4 Meg kell említeni a céhkorsójukat is. Díszítése:
- rátétes minta
- elején szív alakú keretben egy korong, rajta korsó virággal
- fölötte korona és szalaggal átkötött tölgyfalevél
- a szív két oldalán szentek képei
- a kancsó két oldalán szőlőt fogyasztó puttók
- zöld ólommáz
- karcolt felirat ¬5
A céh életének legfontosabb napjai:
- December 26. A tisztújítás napja volt. A régi céhmester átadta a céhládát az iratokkal és a pecséttel az újonnan választott céhmesternek. Minden évben volt tisztújítás.
- Május 4. Szent Flórián napja.
A sümegi fazekasok kétfajta agyagot használtak
1. A sarvalyi tálföld bányászata volt az egyszerűbb. Ezt a nem tűzálló agyagot már egy méterre a földfelszíntől meg lehetett találni. Jellemzője hogy nagyon zsíros, ezért homok hozzákeverésével sem tudták tűzállóvá tenni, mert ha túl sok homokot adtak hozzá akkor annyira fellazult, hogy összerogyott az edény. Valamennyi homokot azonban kellett hozzáadni, mert különben száradáskor könnyen hasadt. Ez az agyag rengeteg kavicsot és gyökeret tartalmazott ezért az előkészítés sok munkát kívánt. Színe barnás-zöld volt.
2. A dörögdi bányában található tűzálló fazékföldet már jóval nehezebb volt kibányászni. A bányagödrök mélysége néhol elérte a nyolc métert is.
Négyféle színű tűzálló agyagot bányásztak: A "Bodzásban" és a "Tüskésben" pirostarkát, a "Mexikóban" vörössárgát, a "Nyiresszélnél" szürkésfehéret és a "Tapolcai" gödörben sárgát.
A bányászat munkafolyamata: Általában száraz időben végezték főképp augusztusban, mert ilyenkor kevesebb volt az esélye a vízbetörésnek. Először négyzet alakban kezdtek lefele ásni, olyan másfél négyzetméteres területen. Körülbelül egy méterenként lépcsőket alakítottak ki. Így haladtak lefele. A föleföld után elérték a küpadot. Ez alatt volt a jó minőségű agyag. Addig ástak lefele amíg egy ember magasságban nem álltak a jó agyagrétegben Ezután elkezdték vízszintes irányban az agyag kitermelését. Körülbelül nyolcvan centiméter széles és egy-másfél méter magas folyosókat válytak. A folyosók hossza elérte a hat-hét métert is. Egy folyosóban mindig egy ember tartózkodott. Nem alkalmaztak alátámasztást ezért időnként előfordult, hogy beomlott egy-egy járat. A bányászás az úgynevezett bujtókapával történt. A járatokban kézzel rakták az agyagot a melencébe, majd kézről-kézre adták a melencét a lépcsőkön álló emberek. Miután a folyosók hossza elérte a maximális méretet, elkezdték az oldalukat parmangolni, azaz oldalról is kitermelni az agyagot. A bányászásnál általában 3-5 gazda összefogott. Vittek ételt, italt és nagy mulatozásokat is csaptak. ¬8 A kitermelt agyagot annyi kupacba rakták, ahány gazda dolgozott a gödörben. A kupacok elosztása sorsolás útján történt. Az agyagot ökrösszekérrel szállították haza
1. A tálföld feldolgozása:
- az udvaron jól megöntözték
- szükség esetén iszapolták: Egy nagy gödörbe rakták, felengedték vízzel, innét beleszűrték egy faládába, ebben kiszikkasztották és a pincében egy-két hónapig érlelték. Erre a munkafolyamatra csak akkor volt szükség, ha nagyon szennyezett volt az agyag.
- beszállították a műhelybe és jól megsulykolták
- sarlóval vagy földvágókéssel megfaragták és agyagrögöket készítettek
- megtiporták (kisebb gombócokat tiportak össze)
- ezután újra felszeletelték és ismét megtiporták. Ezt a műveletet legalább még kétszer megismételték
- a gyúrópadon meggyúrták, kialakították a megfelelő méretű agyagrögöket
2. A fazékföld feldolgozása:
- az agyagot szétterítették az udvaron
- megszárították
- mángorlóval porrá törték
- a babnagyságú darabokat a focsos hordóba dobták
- a focsot rostán átöntötték és hozzákeverték a mángorlás után megmaradt porhoz
- összekeverték egy falapáttal, ha kellett akkor megöntözték
Német, vagy bárány kemencét használtak. Jellemzője, hogy a hő és a láng vízszintesen halad benne. ¬9 A kemence három részből áll: tüzelőszájból, rakodóból és kéményből. A tüzelőből három aknán keresztül hatol be a hő a rakodótérbe, ezáltal egyenletesen melegíti fel a kemence belsejét. Ezeket a tüzelőaknákat a berakott edényekből építették fel. Az aknaépítéshez általában virágcserepeket használtak. A kemenceboltozatot is fazekakból rakták ki. Előnye volt hogy jól szigetelt és a kemence lassabban hűlt ki. Az első égetéshez nyírfát, a másodikhoz bükkfát használtak. A nagyobb hőértékű bükkfával nagyobb hőmérsékletet tudtak elérni.
Ha az edény fehéren izzott akkor elkészült az égetés. Egy napi pihentetés után kiszedték az edényeket a kemencéből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
