Mesedalok : Pocahontas - Ezer színnel száll a szél

  Most azt hiszed, nem tudok semmit,
És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó,
De hogy lehet, hogy én, ilyen tudatlan szegény,
Megértem azt is, amire nincs szó,
Nincsen szó.

Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz,
Hisz élettelen s birtokodba száll,
Én ismerem a fűt, a fát, a forrást,
Minden él, minden érez, csoda vár.

Mondd miért hiszed, hogy nincs más csak az ember,
És értelmetlen minthogy másként él,
Ha lábnyomába lépsz egy idegennek,
Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél!

Sűrű éjeken a farkas dala Holdról szól,
A vadmacska a párja után sír,
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység,
Közben eléd hordja színeit a szél.
Közben eléd hordja színeit a szél.

Jöjj, kergetőzzünk ősi, szűk csapáson,
Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a föld,
Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban,
Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.

A zápor és a folyó édes testvér.
A gémek és a vidra jó barát.
És összetartó minden ami itt él.
Körüljárunk, és a lábunk égig ér.

Égig érnek a platánok, soha ki ne vágd, akkor megtudod.
Csak úgy érted, hogy a farkas dala Holdról szól,
Ha rézbőrű és fehér összeáll.
És együtt énekelünk mind a hegyek hangján.
Közben ezer színnel kápráztat a szél,
Akkor néked él a föld, és csak néked tündököl,
Amíg élsz, ezernyi színnel száll a szél.

Mesedalok : Pocahontas - Messze hív a nagy folyó

 Mert a víz arca mindig változó,
És egyre más a nagy folyó,
Így soha nem is léphetsz bele kétszer.
Az emberek nem élhetnek így
Az élet másra jó,
De a tudás nem ér fel a bölcsességgel.

Messze hív a nagy folyó,
Érzem messze hív a nagy folyó.
Taszít és vonz.
Messze hív a nagy folyó,
Hogy szárnyat bont,
Haza ér a szív és nem lesz gond,
Az álom olyan ringató,
Messze hív a nagy folyó.

Mesél. Rólad mesél.

De érzem kint a fák között,
A vízesésen messze túl,
A dobszó lelkem gyökeréig felzeng.
Az a rendes fickó férjem lenne,
Aki meg is véd,
És nem hiszi, hogy más kell aki megment.

Messze hív a nagy folyó,
Messze hív a nagy folyó.
Taszít és vonz.
Messze hív a nagy folyó,
És elsodor.
Partja távol áll a tenger szól,
Túl azon mi látható,
Messze hív a nagy folyó.

Messze hív a nagy folyó.

Válasszam a járt utat,
Büszkén, mint a dob, ha zeng.
Férjem lesz e nagy Cocun,
És feladjam a végtelent.
Vagy vársz-e még,
Hol eggyé válsz velem
Ott ahol a folyó hív.

Mesedalok : Pocahontas: Harci dobok II

 Eljött hát a nap!
Rajta fiúk!

Ez lesz az a hajnal!
Hozzátok a foglyot!
Lassuk amint feje porba hull!

Itt az idő menni kell,
segíteni kéne már
-édes bosszú vár!-
Add a szárnyad sasmadár
-rögtön csapjunk le rá-
Hegyek védik szívemet!
-ne kíméld az ellenséget-
Égi-földi szellemek
kérlek h segítsetek
-végezz végezz végezz
mind csupa bűzös senkiházi-

söpredék söpredék!
démon-ördög
Öld meg!
söpredék söpredék
na meddig várjunk még?

de ily magot se hagyj,
hogy nyomuk se maradjon
háborúra hív a dob
háborúra hív a dob
harcra híva dob

úgy zeng veled a sok dobszó
mindaz amit szeretek eltűnik ha felzendül

Mesedalok : Pocahontas: Powhatan törzsfőnök dala

 Minden folyó medret vág,
Légyen bármi áradó,
Partjai közt elpihen.
Ezért ért meg hosszú kort.
Büszke mind,
büszke mint a dob, ha zeng!

Mesedalok : Posahontas: Hozzád szól a szél

 Hozzád szól a szél
Érthető beszéd
Megcirógat lágyan,
Ahogy partot víz becéz