Mesedalok : Hó borítja már a tájat ( Szépség és a szörnyeteg )
Hó borítja már a tájat, Sa- la la la la la la la la Szép karácsonyt, hadd kívánjak, Sa- la la la la la la la la Fényes csillag, gyúlt feledtünk, Sa- la la la la la la la la Víg dalokkal teli a lelkünk, Sa- la la la la la la la la
Mesedalok : Hol volt hol nem volt (SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG)
Hol volt, hol nem volt Régi nóta száll Volt két idegen Aki hirtelen Egymásra talált
Apró változás Csöppnyi mint a könny Nem számított rá Fél is még talán A szépség és a szörny
Mindig ugyan úgy Mindig meglepő Mindig úgy mint rég Ahogy nem kétség Újnap mindig jőő
Hol volt, hol nem volt A vén idő mesél Édes búsan szól Hogy még változol S néha tévedsz még
Új nap mindig jőő Felszárad a könny Hol volt hol nem volt Rimmel így dalolt A szépség és a szörny
Hol volt, hol nem volt A vén idő mesél Édes búsan szól Hogy még változol S néha tévedsz még
Új nap mindig jő Fel szárad a könny Hol volt, hol nem volt Rímmel így dalolt A szépség és a szörsz
Hol volt, hol nem volt Rímmel így dalolt A szépség és a szörny!
Mesedalok : Szépség és a szörnyeteg karácsonya - Meséskönyv
Hű barátja lennék, Ha morc is néha tán, Mert a szíve vajból, És bánja ő ha bánt.
Ha kisért bús magány, egy társ kell megértő, Tudom én,hogy jól megleszünk, Ketten én meg ő.
Pár szó egy könyvben, Megérint és elvarázsol, Álmot rejt, ezer egy szép mesét, A sok betű és kép.
Várnék, hogy belépjen, Át a rút és bús világból, Látná, mit sosem látott még.
Csodák minden lapon, Hisz minden könyv mesés, Lehet rímes versben megírt, Kész, egész vagy rész.
Együtt sárkányt győzünk, a szörny hős lesz nemvitás, És jő majd, ó jő majd, A boldog szárnyalás.
Pár szó, száz élmény, Hol szirénről, hol talált kincsről, Élményt rejt, ezer egy szép mesét, A sok betű és kép.
Vár ránk sok regény hős, Ismered már mindet régtől, Más föld, hol együtt nézünk szét.
Pár szó egy hősről, Hogy miként győzött gyenge ségén, Hittel tölti el a szörny szívét És új reményt ígér.
Ránk vár, a világ szép, Boldogságról szól a mesém, Lépj hát, de véget úgysem ér, Rólunk mesél.
Mesedalok : Szépség és a szörnyeteg: A megkérés után
Elment végre! Mit szóltok hozzá? Idejött megkérni a kezem, Engem, ez a faragatlan fickó! Madame! Gaston! Örömmel hallom! Madame! Gaston! Csak tegye meg! Nem én sosem, ezt garantálom! Nem bírom, ezt a szűkös életet! Rám vár a Nagy kaland, egy szép vidéken. Úgy vágyom el se mondhatom! Neki vágnék hírtelen, hogyha volna Partnerem. Akit nékem szántak az nem jó!
Mesedalok : Szépség és a Szörnyeteg: Induló
Falusiak: Az egész falu fél jön a borzadályos éj, mert a szörny ha rémes éhe támad gyermekhúson él. Bizony házainkban vér ömölhet míg szabadon jár...
Gaston ... Idejében elkell kapnunk őt most rajta gyertek hát!!! Nekivág mivelünk aki nem riad, ha árnyat űzve száz veszéllyel várja mély mocsár. Mondj imát vészes rád, ott a felvonóhíd kapuján tul mely mögött a rémes állat vár. Ott a szörny agyarán gonosz csillám, mancsa zúz mikor jó préda jő. Lángra gyull tüzet fúj üsd míg vérbe nem borul míg csak él. Halál rá! Halál rá! Harcra föl!
Bell és Gaston: Nem, nem engedem hogy megöljék. Aki nincs velünk az ellenünk van vigyétek az öreget!Nem engedhetjük, hogy figyelmeztessék a szörnyet. Megszabadítjuk a falut a rémtöl. Ki tart velem? Én én én én...
Gaston és a Falusiak: Fáklya kell lóra fel amíg ereinkben forr a vér, mert bátrak közt is Gaston a vezér. Hegyen át, völgyön át vezetsz ellene egy horda bátrat oda hol a vészes állat él. Az a szörny bazinagy mint a hegycsúcs, marha rút, csupa szarv, csupa csúf. Fa, kés, íj biztos kell aki hős útra kel, jobbanszolva menetel. Ütött az óra halál a szörnyetegre!
Idegen aki más azt mi nem szeretjük mert ijesztő vesznie is kell az nem vitás. Puska, kés, penge, kés kell ha gyermekünket fenyegeti rémes pusztulás. Vesszen a szörny!
Kastély lakói: ...
Gaston és a Falusiak: Száz csaták zászlaját emeld fel magasra nincs ki megver ötven franciát. Vesszen a szörny! Harcra fel! Harcra fel! Harcra fel!
Mesedalok : Szépség és a szörnyeteg: Rá vártunk rég
Belle: Oly kedves lény, már majdnem szép. Azt hittem rút és irigy, oh, ez szörnyűség. Pedig hát jó és oly szelíd, nem tudom hogy nem vettem eddig észre én.
Szörnyeteg: Ahogy rámtekint, most másképp néz, már nem is fél , ha hozzám ér, megáll az ész. Ez szédítő, el sem hiszem, hogy minden megváltozott ilyen hírtelen.
Belle: Oh, nem csoda, ha nevet, ez az érzés hogyha így tőr rád. Jó, nem egy szőke herceg, mégis szép a lelke, mint a bíbor színű virág.
- Na lám csak lám, - míg ily csodát, - minő talány, - fiú és lány. - Hogy milyen váratlanul egymásra talál! - Hogy csoda lesz- e? Kórus: De várjunk még, csak egy- két hét, aztán majd biztos lesz, hogy ő rá vártunk rég! - Bár már néha magam is úgy látom, hogy ő rá vártunk rég! - Végül majd biztos lesz, hogy ő rá vártunk rég!
|