1. fejezet
Egy új lehetőség

- Szerintem még tedd bele ezt is!
- Mondd csak, szerinted tényleg, muszáj az egész paklimat átalakítanom?
- Nézd Sy, ha tényleg le akarod győzni Kanzeant, akkor igen. Slaynek is az a véleménye, hogy nem ártana némileg erősíteni a paklidon, és ha Mr. –én –mindent - jobban – tudok – nálad – nak is ez a véleménye akkor van benne valami. Különben meg javíts, ki ha tévednék, de at előző párbajotokban elég szépen elgyepált.
- Jól van Mokuba megértettem! De miért kell ezt folyton az orrom alá dörgölni.
- Mert egyébként nem hallgatnál rám.
Jaden Yuuki a Slifer ház elsőéves diákja halk szinte alig hallható suttogásra ébredt.
- Nyugi Mokuba biztos vagyok benne, hogy ezúttal én leszek az, aki győzni fog
A fiatal Yuuki fáradtan kinyitotta szemét, s tekintetével pásztázni kezdte a szegényesen berendezett szobát…
Mikor a fejét egy kissé balra fordította, meglátta az ágyától alig néhány lépésnyire az egyik íróasztal előtt, ül világoskék hajú szobatársát Syrus Truesdalet és a felette álló, s éppen meglehetősen örülten gesztikuláló Mokuba Kaibát.
- Én nem vagyok ebben annyira biztos – jött a feketehajú Slifer részéről a válasz
- Ugyan Mokuba ne legyél már ennyire pesszimista – szólt bele Jaden a beszélgetésbe, miközben felült az ágyában.
A két veszekedő meglepetten fordult a hang irányába, nem számítottak rá, hogy a barnahajú is felébredt.
- Jó reggelt Aniki! – köszönt Syrus – Remélem nem ébresztettünk fel.
- Semmi baj Sy! Úgy is fel akartam kelni, szóval még szívességet is tettetek azzal, hogy felébresztettetek
- De Aniki…-
Tényleg semmi baj Syrus – mondta Jaden és egy biztató mosolyt villantott barátjára.
A világoskék hajú erre némileg zavartan összenézett Mokubával, majd egy vállrándítás kíséretében visszatért a paklijához.
Jaden még néhány másodpercig mozdulatlanul ült, fél füllel két szobatársa beszélgetését hallgatva, aztán megrázta magát és kiugrott az ágyból, s komótosan öltözködni kezdett. Már épp a cipőjét húzta, amikor kopogtattak az ajtón.-
Nyitom! – jegyezte meg a barnahajú, és lassú léptekkel elindult a bejárat felé, mikor odaért elfordította a kilincset, kinyitotta az ajtót, s egyenesen szembe találta magát az Obeliskek kék egyenruháját viselő feketehajú Slay Princeton – nal.
Slay bár az Obelisk házban volt, mégis Jaden egyik legjobb barátjának számított, ugyanis bár kék diák volt, másként viselkedett mint legtöbben a házában, ő nem nézte le a Slifereket, őt nem érdekelte a hatalom, meg az erőviszonyok. Csupán a játék.
Ezért is lett Jaden barátja, mivel felismerte, hogy a fiatal barnahajú ugyanannyira szereti a Párbajkártyát mint ő.
- Szia Slay! Miben lehetünk a szolgálatodra?
Yuuki elképzelni se tudta, hogy az Obelisk miért bukkant fel ilyen korán náluk hiszen a tanítás elméletileg csak 9 – kor kezdődik.
- Jaden … - kezdte kissé zihálva Slay, amiből a barnahajú rájött, hogy az Obelisk futva tette meg az utat a Slifer klubházig – Az igazgató üzeni, hogy beszélni szeretne veled ezért 8 – kor vár az irodájában
Sy a hír hallatán felhagyott paklija rendezgetésével és Mokubával egyetemben érdeklődve fordult Jaden felé, aki azonban értetlenül feketehajú Obeliskre meredt, mivel elképzelni se tudta, hogy mit akarhat tőle a Párbaj Akadémia igazgatója.
- Mond csak Slay, azt említette Shappard, hogy mit akar tőlem - kérdezte végül.
A megszólított határozottan megrázta a fejét.
- Nem. De minden bizonnyal nagyon fontos lehet.
- Ezt miből gondolod?
- Abból, nem csak téged, hanem Rayt is hivatta.
- Mármint MacKee – t?
- Ismersz más Rayt is az akadémián?
- Nem! De el se tudom képzelni, hogy mi lehet az a fene fontos dolog amiért az igazgató képes engem és azt a beképzelt majmot egyszerre az irodájába hivatni – miközben kimondta ezeket a szavakat Jaden érezte, hogy akaratlanul is ökölbe szorul a keze.
Három barátja sokatmondó pillantást váltott, mindhárman tudták, hogy Yuuki - nak nem épp rózsás a viszonya az Obeliskek kiválóságával, bár egyikük s értette igazán hogy a szőke harmadikos miért fuj annyira a barnahajúra.
- Ugye Slay azt mondtad, hogy Jadent 8 – ra várja az igazgató – kérdezte Mokuba megtörve a lassan öt perce uralkodó kínos csendet.
- Aha 8 – kor. Miért mennyi az idő?
- 7.45
- Hogy mennyi? – kapta fel a fejét ekkor Jaden
- 7.45
- A francba késésben vagyunk!

*****

Az igazgató irodája az Akadémia legészakibb részében a harmadik emeleten volt található.
A helyiség meglehetősen hatalmas ugyanakkor elég szegényes berendezésű volt. A szoba berendezését tulajdonképpen egy könyvespolc, néhány növény és egy hatalmas tölgyfából készült íróasztal alkotta.
4 ember tartozódott az irodában, az egyik egy nagydarab kopasz férfi a szoba ablaka előtt állt tekintetét a kék égboltra függesztve, ő volt Shappard dékán az avarisi Párbaj Akadémia igazgatója. Az igazgató mellett egy magas, szőke hajú, hosszú kék kabátot viselő ember állt Vellian Crowler az igazgatóhelyettes és az Obelisk ház vezető tanára.
Crowler meglehetősen idegesnek tűnt, nem volt hozzászokva, hogy megvárakoztatják.
- Ez a kis taknyos Jaden Yuuki mégis, hogy képzeli, hogy megvárakoztat minket! Ez több mint szemtelenség! – morogta mérgesen a professzor, közben ezerszer elátkozta magát azért, hogy belement, az akadémia Yuukit indítsa az Iskolák Párbaján.
- Ugyan dr. Crowler, ne legyen már ennyire savanyú, biztos vagyok benne, hogy Jaden bármelyik pillanatban megérkezik – jegyezte meg vigyorogva az íróasztal előtti széken ülő szőke – lila – feketehajú fiatalember, Yugi Muto, aki korának legkiválóbb párbajozójának számított, és aki, mint párbajtörténelem tanár tevékenykedett az akadémián. A párbajbajnok volt az aki – miután a feltételek megváltoztak ugyanis az Északi Akadémia az előzetes megállapodásokat felrúgva az egyik elsőéves diákját nevezte be az Iskolák Párbajára – Jadent javasolta az avarisi akadémia képviselőjének ,, mivel úgy vélte a fiatal Sliferben megvan a képesség, hogy nyerjen.
Vellian úgy döntött inkább lenyeli a választ ami már a nyelve hegyén volt

*****

Öt perccel később kopogtattak az ajtón.
- Szabad! – kiáltotta Shappard közben elfordult az ablaktól.
Az iroda ajtaja kinyílt és belépett rajta egy meglehetősen ziháló, Jaden Yuuki.
- Elnézést a késésért igazgató úr – mondta a Slifer, közben tekintetét végigjáratta a szobán, az igazgatón, Crowleren, a némiképp féloldalasan ülő Yugi Muton majd az egyik árnyékos sarokban megpillantotta Raymond MacKeet. A magas szőke Obelisk a szemét lehunyva karbatett kézzel állt, hátát a falnak vetve.
MacKee megérezve Jaden pillantását kinyitotta a szemét és egyenesen Jadenébe nézett…
Sötétkék találkozott a barnával…
Néma párbajukat végül Shappard mély hangja szakította félbe. Az igazgató az íróasztala előtt ült és szúrós tekintettel meredt rájuk.
- Gondolom, Jaden érdekel, hogy miért hivattunk ide?
Yuuki vetett még egy utálattal teli pillantást a szőke Obeliskre majd az igazgatóhoz fordult.
Lassan bólintott.
- Mint magad is tudod idén a mi iskolánk ad otthont az évenként megrendezett viadalnak mely köztünk és örök riválisunk Északi Akadémia között zajlik…
Jaden pontosan tudta, hiszen az igazgató alig egy hete jelentette be mindezt és azóta lépten nyomon az iskola egész területén az eseményt hirdető faliújságokba és szórólapokba botlott.
- … az elmúlt két évben Ray képviselt minket, meglehetősen szép eredménnyel – mondta az igazgató közben elismerően bólintott Raymond felé – Idén azonban az északiak az egyik elsőéves diákjukat nevezték be, így a tisztesség úgy kívánja, hogy mi is így tegyünk. Ugye megérted Ray?
- Természetesen igazgató – válaszolta minden érzelem nélkül a megszólított.
- Ezért is hívattunk téged Jaden. – fordult ismét a barnahajúhoz Shappard, pillantását továbbra is az Obeliskre függesztve - Muto professzor szerint te alkalmas lennél arra, hogy képviseld az iskolánkat és látva a gyakorlati vizsgákon elért eredményeidet kénytelen vagyok egyet érteni vele. Így mostmár csak az a kérdés, hogy hajlandó vagy e elvállalni.
Jaden döbbenten meredt az igazgatóra, sok mindenre számított de erre nem. Azt hitte, hogy a férfi azért hívatta mert Crowler vagy MacKee valamilyen ürüggyel ismét ki akarja rúgatni. Volt már rá példa … De nem, Shappard azért hivatta, hogy felajálja neki, hogy indulhat az Iskolák Párbaján. Slay a minap említette, hogy egy ilyen versenyen igen nagy dicsőség, ha az ember elindulhat és ő is szívesen jelentkezne, de biztos benne, hogy úgy se választanák meg. A barátjának nem sikerült, neki viszont igen.
- Elvállalom – válaszolta egy kissé gyorsabban, mint amennyire szerette volna.
Az igazgató arcán elégedett mosoly jelent meg.
- Helyes! Akkor ezt azt hiszem mindent megbeszéltünk, Jaden lesz az akadémia képviselője.
A barnahajú Slifer azonban, már nem figyelt rá, ugyanis a hátán érezte Ray jeges pillantását, és ez valamiért nyugtalanította ezért reménykedett, minnél előbb eltűnhet az irodából.
- Elmehetek? – kérdezte kissé bizonytalanul.
- Igen
- Már elnézést igazgató, hogy beleszólok – szólalt meg váratlanul Crowler, aki mindeddig elég fancsali képpel hallgatta a beszélgetést – de van itt még valami…
Shappard egy pillanatig értetlenül meredt a tanárra aztán rájött, hogy mire gondolt.
- Igaza van Crowler. Volna itt még valami…
Jaden aki mindeddig az iroda ajtaja felé hátrált erre megtorpant.
Az igazgató észre se véve a Slifer arckifejezését zavartalanul folytatta.
- Ez mint tudod egy meglehetősen nagy súlyú verseny, emellett az iskolánk számára idén még fontosabb, hogy megnyerjük a fődíj miatt, ezért dr. Crowler úgy gondolta és azthiszem én is kénytelen vagyok egyetérteni vele, hogy szükség van egy tapasztalt játékosra aki felkészít téged a két hét múlva esedékes összecsapásra, ez a játékos pedig nem más, mint Ray.
Néhány másodpercig néma csend, majd …:
- Ugye most csak viccel?! Hogy én ezzel?! – kiabált kórusban Jaden és Ray, s utálkozva meredtek egymásra
Shappard arcán hamiskás mosoly jelent meg, mielőtt megjegyezte volna.
- Úgy látom mégis van valami amiben egyetértetek. A döntésem azonban végleges.
Ray … - fordult az Obeliskhez – az egész iskolában neked van a legtöbb tapasztalatod a túlélőpárbajok terén, emellett te vagy az aki az elmúlt két évben te képviselted az iskolánkat, így elmondható te lennél a legalkalmasabb erre a feladatra. Emellett azt hiszem mindketten sokat tanulhattok a másiktól.
Jaden lemondóan sóhajtott, Ray azonban továbbra is úgy meredt Shappardra mint aki meg tudná fojtani az igazgatót egy kanál vízben.

****

- Mégis mi tarthat ennyi ideig! – fakadt ki Mokuba, aki az elmúlt öt percben idegesen  sétált fel alá az igazgatói zárt ajtaja előtt.
- Légy szíves ülj le Mokuba, már kezdek teljesen beszédülni a folyamatos keringésedbe – jegyezte meg Slay aki mindeddig a falnak dőlve figyelte a fiatal Kaiba néma dühöngését.
A megszólított erre megtorpant és csodálkozva rámeredt a feketehajú Obeliskre, teljesen megfeledkezett ugyanis arról, hogy nincs egyedül.
Egy szó nélkül odasétált Slay mellé és leült a földre.
- Szerinted mégis miért hivatta Jadent az igazgató? – kérdezte végül.
Slay néhány másodpercig elgondolkozva mérlegelt, mielőtt válaszolt volna.
- Nem tudom. Az elején még azt hittem, hogy Jaden már megint csinált valamit, amivel szokás szerint magára haragítatta Crowlert, de mostmár nem vagyok ebben biztos, különösképpen amiatt, hogy akkor Rayt nem hivatta volna… - rápillantott az órájára és meglepetten vette tudomásul, hogy már több mint fél óra telt el. – Amúgy, meg nem ártana ha egy kissé sietnének ugyanis nemsokára kezdődik a tesióra.
Mokuba ránézett az Obeliskre.
- Most komolyan Slay! Neked az a legnagyobb problémád, hogy lekésed azt a nyavalyás testnevelést?
- Igen fontos! Attól függetlenül, hogy te és Jaden előszeretettel késtek az órákról, vannak olyanok akik szeretnek pontosan beérni.
Hát igen mindattól függetlenül, hogy Slay valóban kedvelte Jadent, a felelőtlensége és nemtörődömsége ahogy az órákhoz illetve a tanuláshoz viszonyul az őrületbe tudta volna kergetni. A feketehajú úgy vélte ugyanis, hogy ha barátja egy kissé szorgalmasabb lenne, akár az eltanulók közé is tartozhatna, de úgy festett, hogy Mr Yuukit ez a legkevésbé sem érdekelte.
- Tanárok kedvence!
- Minek neveztél?
- Jól hallottad!
- Ismételd meg.
A két fiatalember már épp azon volt, hogy egymás torkának essen, amikor az iroda ajtaja váratlanul kinyílt és kilépett rajta egy meglepően rosszkedvű Jaden Yuuki. Körülnézett a folyosón és meglepetten vette tudomásul, hogy barátai még mindig ott vannak.
- Hát ti meg mit kerestek még mindig itt? Azt hittem, hogy már elmentetek az órára.Slay a barátja mellé sétált, hogy jobban szemügyre tudja venni az arcát, mert tudta, hogy valami nem stimmel.
- Minden rendben Jaden?
- Persze Slay minden szép és jó
Az Obelisk barátja szemébe nézett.
Rájött tényleg nincs valami rendben a barnahajúval, de úgy döntött, egyenlőre nem kérdez.
- Azt hiszem srácok jobb lesz, ha sietünk, mert még 10 perc és kezdődik az óra.
- AHA! – felelte kórusban Jaden és Mokuba
Az igazgatói ajtaja ekkor másodszorra is kinyílt és Raymond MacKee masírozott ki rajta. A szőke 17 éves Jaden mellett elhaladva, egy pillanatra megállt és hidegen odavetette.
- A találkozón időpontjáról nemsokára értesítelek. – ezután még végignézett a másik két fiún majd fejét felszegve elsétált.
- Micsoda egy majom – jegyezte meg Mokuba, miután megbizonyosodott arról, hogy MacKee hallótávolságon kívülre ért.
Slay jól láthatóan bólintott Jaden azonban szótlanul tett egy pár lépést előre és igyekezett egy mosolyt erőltetni az arcára mielőtt a barátai felé fordult volna.
- Szerintem srácok ha futunk még beérünk az órára.
A két megszólított sokatmondó pillantásokat váltott, de úgy döntöttek nem mondják ki amire gondoltak.
Aztán mindhárom fiú mintha parancsnak engedelmeskedne elkezdett rohanni.
Mégis mi a fene folyik itt

VÉGE AZ 1. FEJEZETNEK!