A fajta története, kialakulása Az uszkár származását illetően számos teória látott napvilágot. Valódi eredetét azonban mind a mai napig homály fedi. Az ezerötszázas évektől találkozhatunk a fajtával Angliában, Oroszországban, Németországban és Franciaországban is de hasonlóan nyírt kutyákkal már találkozhatunk az ókori egyiptomi és görög ábrázolásokon is. Az uszkár szó speciálisan magyar, a 30-as évek nyelvújítása alatt jött létre valószínűleg az "úszkál" szóból. Az angol és német nevének (poodle, pudle) jelentését visszavezetve szintén a vízhez való kapcsolathoz jutunk. Így talán feleletet kaphatunk a mai különleges nyírási módok valódi okaira. Feltételezések szerint a vízi vadászatoknál használt kutyák lábát és hátsó részét azért nyírták rövidre, hogy megkönnyítsék számukra az úszást, az ízületeknél viszont a gyulladásokat elkerülendő hagytak szőrpamacsokat. A fejen pedig azért kötötték copfba az uszkár szőrét, hogy a vizes tincsek ne lógjanak a kutya szemébe. Más feltevés szerint azonban e nyírás oka sokkal prózaibb, a gyakran cirkuszban fellépő kutyáknak feltűnést kellett kelteni, amit az oroszlános külsővel értek el.     Viselkedés és jellem Rendkívül intelligens, gyors felfogóképességű, könnyen képezhető kutya. Fáradhatatlanul játékos, temperamentumos. Gazdájához odaadóan ragaszkodik. Különleges alkalmazkodó készsége egyedülálló emberek ideális társává teszi, de családtagnak is nagyszerű, hiszen türelmes, hűséges, gyerekszerető. Bármilyen lakásban jól érzi magát, csak megfelelő mennyiségű sétában és foglakoztatásban legyen része.

Általános leírása: Színe fehér, fekete, ezüst, sárgásbarna, barna. A lényeg, hogy a szín egyöntetű legyen. Napjainkban több elismert és hobby nyírásmód is létezik. A leggyakoribb a Holland fazon, a Bárányfazon, a Kölyökkutya fazon és az Oroszlánfazon. Marmagasság: megkülönböztetünk törpeuszkárt: 28 cm alatt, középuszkárt: 35-45 cm és óriásuszkárt: 45-60 cm (de napjainkban leginkább 52-62 cm).