A Brit Világbirodalom akkor volt csúcspontján, és ezek voltak az évek, amikor a brit munkásrétegek választójogot nyertek. A királyi szertartások erősen katonai jellegéhez társították a "királyi család" új imázsát, melyben a lojalitás és a közszerep került fókuszba.
Új hangsúlyt kapott ekkor a társadalom szolgálata is, ami azt jelenti, hogy a királyi család tagjaitól - vagy ahogyan tréfásan magukat nevezik: "a cégtől" - elvárják, hogy szerepet vállaljanak a nyilvános és privát jótékonysági szervezetek munkájában.
A problémát akkor is meg most is az jelenti, hogy miként lehet összehangolni a méltóságot az emberekhez való "leereszkedéssel", a gondtalan arisztokrata életet a középosztály értékrendjével, valamint a hivatal presztizsét sok képviselőjének hétköznapiságával.
Támogatói azt mondják, hogy az örökletes monarchia folytonosságot és méltóságot ad az államfői pozíciónak, mert így ki van vonva a napi politikából.
Ellenfelei szerint a monarchia "alkotmányos fügefalevelet" kínál, mely mögül a miniszterelnök szinte diktatorikus hatalmat gyakorolhat. A közvéleményfelmérések azonban arról tanúskodnak, hogy a brit lakosság többsége helyesli a monarchia fenntartását. |