Az új megbízatás
Egy gyengébb démonnak nem lett volna sem ideje, sem ereje védekezni, de Jaganshi Hiei nem így volt ezzel. A felé ugró farkas elől könnyedén kitért, így az a földre huppant. Ez viszont meg se kottyant neki. Szinte azonnal felpattant és körülnézett, hol az ellenség. Hiei megállt előtte és Ryu szemébe nézett. A lány egy másodperc habozás nélkül újra neki vetette magát. Ott ütötte, ahol érte, illetve érte volna, Hiei ugyanis minden ütése elől könnyedén kitért.
- Mit keresel itt démon? - kiáltotta idegesen Ryu.
- Közöd? Egyébként, te ugyan mit keresel itt? - Hiei eltűnt a lány szeme elől és hirtelen a háta mögé kerülve előrelökte őt. - Ha jól látom te is démon vagy. Te ugyan mit csinálsz itt és milyen jogon vonsz engem felelősségre? - a fiú kitért Ryu következő támadása elől és ismét a lány háta mögé került, ám ezúttal nem ellökte, hanem előkapta kardját, hátulról lefogta Ryut és a torkától egy milliméterre tartva a pengét megkérdezte. - Ki vagy és mit csináltál Youko Kurama házában? Válaszolj vagy megöllek! - kiáltotta. Ryu megremegett és még megmozdulni sem tudott. Válaszolni pedig nem akart egy ilyen jött-ment alaknak. Hiei dühösen, de lassan közelítette a pengét...
- HIEI! - Kurama rohant feléjük. Hiei eltartotta a lány torkától a fegyvert (de azért nem engedte le teljesen) és barátjára nézett. - Hagyd békén! Ő nem ellenség! - Hiei erre visszadugta kardját a hüvelyébe és Kurama szemébe fúrta tekintetét.
- Értem. Ettől függetlenül közlöm veled, hogy ő támadott meg. - Kurama kérdőn nézett Ryura, aki erre elpirulva motyogott valamit.
- Rendben, elhiszem, de ettől függetlenül hálás lennék, ha nem ölnéd meg a vendégeimet.
- Ha egyszer valaki nekem támad, minden ok nélkül, nem gondolod, hogy logikus, ha azt feltételezem, végezni akar velem?
- Igaz. Sajnálom. Amúgy mondd, miért jöttél?
- Koenmának újabb megbízatása van és engem küldött, hogy értesítselek róla, ahelyett, hogy az a mihaszna Yusuke jött volna. Na mindegy. Szóval Touyának van egy húga, akit még gyerekkorában elraboltak a nindzsák falujából. Nos, most úgy tűnik, hogy még életben van, ráadásul itt van az emberek világában. Koenma azt szeretné, ha kivételesen nem Yusuke, hanem te intéznéd ezt az ügyet, ugyanis Yusuke nem bír úgy hatni az emberekre, mint te.
- Értem, tehát el kell mennem ehhez a lányhoz. És azután?
- Touyával fogsz menni és azt hiszem, talán majd inkább abban lesz a legnagyobb feladatod, hogy őt támogasd. Ugyanis ez a lány egy... öhm... hogy is mondják... diliházban van. Vagy mi... - Kurama megrökönyödve nézett Hieire és egy pillanatig csak tátogott. Majd gyorsan összeszedte magát és feltette a következő kérdését.
- Diliházban? Dehát, hogy került oda?
- Ezt Koenma nem mondta el nekem. Szerinte elég, ha Touya tudja és majd, ha ő akarja, akkor elmondja neked is. Na Hello. Nekem mennem kell. - mondta Hiei, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
- Jó étvágyat! - tett le egy újabb adag kaját Ryu elé Kurama. - Ne haragudj! Teljesen elfeledkeztem róla, hogy nem is ettél már vagy négy napja semmit. És még reggeli sem adtam! Bocs!
- Ugyan! Semmi gond, még nem haltam éhen... Teljesen... - mondta teli szájjal, szinte érthetetlenül Ryu. Ez már a harmadik adag sült krumpli, a negyedik hamburger és a második fagylaltadag volt, de szerencsétlennek négy napi koplalás után még ez se volt teljesen elég.
- Mond kérsz valami innivalót? - kérdezte Kurama. Ryu lelkesen bólogatott, mivel a szája megint tele volt és így nem tudott beszélni. - Van tej, tea, ásványvíz, kóla esetleg kávé vagy cappuchino. Melyik kell?- Ryu gyorsan lenyelte a falatot és majdnem sikerült tőle megfulladnia, mire Kurama gyorsan hátba veregette.
- A... tej... jó lesz. - mondta elfúló hangon Ryu. Majd egy újabb enyhe köhögő roham után elnézte Kuramát, amint kitölt neki egy bögre tejet és beteszi a mikroba. A fiú másfél percre állította be a melegítési időt és addig nézte a tejet, nehogy túl felforrjon. Mire jól megmelegedett kivette és az asztalhoz vitte, de ott már nem volt, aki megigya.
Ryu tányérját félretolva aludt az asztalra döntve fejét. Kurama elmosolyodott. Letette a lány mellé a tejet és, mivel titokban volt a lakásban, nem hagyhatta ott, hát ölbe vette és felvitte a vendégszobába, hogy az ideiglenes ágyában alhasson tovább.
To be continued... |