Étkezési szokások

Egy átlagos japán családban a férj és a gyerekek reggel 7 és 8 között elindulnak munkába ill.
 iskolába, a feleség viszont általában az első gyerek születése után többet nem megy vissza dolgozni.
A férj és az iskolás gyerekek bent ebédelnek, vagy a menzán vagy az otthonról hozott o-bentót. Este van a főétkezés,
 a háziasszony mindig főz vacsorát. A férj sokszor csak elég későn jön haza, a feleségnek meg kell várnia.

A hagyományos japán reggeli nélkülözhetetlen kellékei a miso leves, savanyúság és a rizs.
 Ezen kívül még lehet sült vagy szárított hal, párolt zöldség féle, tojásrántotta és sok egyéb. Elég nagy macera mindezt elkészíteni kora reggelre szegény háziasszonynak. Nagy segítség pl. hogy a rizsfőzőt be lehet programozni, hogy reggel főzze meg a rizst frissen. Nagyon sokan manapság már szendvicset esznek reggelire és kávát isznak. Felvágottból amúgy nincs nagy választék. Van sonka, sonka, sonka .... Persze van azért pár egyéb dolog is de tényleg nem sok. A kenyér pedig az amerikai vatta típusú (olyasmi mint a pesti tartós kenyér csak még sokkal vattaszerűbb), bár újabban egyre több a francia pékség, ahol igazi jó kenyereket is lehet kapni jó drágán

Étkezési szokások

Egy átlagos japán családban a férj és a gyerekek reggel 7 és 8 között elindulnak munkába ill. iskolába,
 a feleség viszont általában az első gyerek születése után többet nem megy vissza dolgozni.
 A férj és az iskolás gyerekek bent ebédelnek, vagy a menzán vagy az otthonról hozott o-bentót.
 Este van a főétkezés, a háziasszony mindig főz vacsorát. A férj sokszor csak elég későn jön haza,
a feleségnek meg kell várnia.

A hagyományos japán reggeli nélkülözhetetlen kellékei a miso leves,
savanyúság és a rizs. Ezen kívül még lehet sült vagy szárított hal,
 párolt zöldség féle, tojásrántotta és sok egyéb. Elég nagy macera mindezt elkészíteni kora
reggelre szegény háziasszonynak. Nagy segítség pl. hogy a rizsfőzőt be lehet programozni,
hogy reggel főzze meg a rizst frissen. Nagyon sokan manapság már szendvicset esznek reggelire és kávát isznak.
Felvágottból amúgy nincs nagy választék. Van sonka, sonka, sonka ....
 Persze van azért pár egyéb dolog is de tényleg nem sok.
 A kenyér pedig az amerikai vatta típusú (olyasmi mint a pesti tartós kenyér csak még sokkal vattaszerűbb),
bár újabban egyre több a francia pékség, ahol igazi jó kenyereket is lehet kapni jó drágán

(O-bento)

Ha otthonról visz az ember ebédet, akkor ez általában egy csinos és praktikus kis dobozba szépen elrendezett rizs,
 savanyúság és lehetőleg 4-5 féle ételből egy kevés: sült hal, rántotta, rántott vagy párolt zöldség,
 majonézes tésztasaláta, rántott rák, sült húspogácsa, vagy ami eszükbe jut.
Ilyen kis készleteket lehet kapni a szupermarketben is, de ebédidőben az utcán,
 munkahelyen, vonaton is árulják. Nagyon gusztusosak, finomak és nem drágák: 400-1500 yen
 (1 yen kb. 2 forint, de az átlagfizetés 350 000 yen.) A munkahelyi menzát általában támogatja a cég,
 így ott elég olcsón lehet enni, de nagyon sok kis étterem, étkezde van egész Japánban mindenhol,
 ahol szintén viszonylag olcsón lehet ebédelni. A menzán egy menü 400-500 yen, étteremben 800-1500 yen.
 Mit lehet ezért kapni? Az egyik változat: miso leves, rizs és valami húsféle: hal, csirke, marha, sertés vagy
kínai módra elkészítve, vagy kirántva valamilyen formában. Érdekes, hogy ebbe a kategóriába tartozott az is,
amikor húsféle gyanánt két panírozott korongot adtak, az egyik rákból készült,
 de a másik curryvel ízesített krumplipüré volt. Ehhez általában salátát is adtak,
ami viszont szinte kizárólag vékonyra gyalult fiatal, nyers fejes saláta volt valamilyen öntettel.
 Néha viszont ebbe még kevernek más zöldeket is pl. jégcsapretek csírát. A másik fő ételcsoport a tésztafélék,
három fő típusa van. Az udon, ami frissen készült kb. 5mm átmérőjű búzalisztből és vízből gyúrt puha tészta.
 A rámen, ami kínai eredetű tojásos spagettiszerű tészta (a kínai instant levesek tésztája is ilyen)
 és a soba ami viszont különféle más gabonalisztekből, pl. hajdinából, készült szintén spagettiszerű tészta.
 Az udonból és a rámenből egytálétel leveseket készítenek. Kb. 1 liter ízesített leves tele tésztával és mutatóba
 3-4 egyéb: rákból vagy halból készült rúdból egy kis szelet, valamilyen zöldség, falatnyi hús, sült tofu,
 rántott rák, tengeri herkentyűk. Ha mi otthon csináltunk ilyet, mindig sokkal több ilyen egyebet raktunk bele.
 A sobá-t viszont megfőzve, kihűtve(!!) norival megszórva wasabival ízesített dashiból és szójaszószból készült
 szószba mártogatva eszik. A tészta evéshez hozzá tartozik, hogy férfiaknak szürcsölve illik enni,
 ha nem szürcsölök, azt hiszi a vendéglős vagy a háziasszony, hogy nem ízlik. Külön kategória a currys rizs,
 van aki minden másnap azt eszik, pedig azt nem sokat variálják, mindig pont ugyanolyan. Este otthon vacsorára
 egyfelől ugyanezeket főzik, de persze előfordul más is. Erről nincs annyira beható információnk.
Az igazi jó étkezéshez kell valamilyen leves (legtöbbször miso), rizs (ezt is lehet azért kicsit variálni)
és több kisebb változatos fogás. A változatosságot itt az alapanyagokra is kell érteni (zöldség is legyen, hal is,
hús is) és az elkészítési módra is (legyen olajban sült, grillezett, párolt, főtt, ecetben érlelt is).(O-bento)

Ha otthonról visz az ember ebédet, akkor ez általában egy csinos és praktikus kis dobozba szépen elrendezett rizs,
 savanyúság és lehetőleg 4-5 féle ételből egy kevés: sült hal, rántotta, rántott vagy párolt zöldség,
majonézes tésztasaláta, rántott rák, sült húspogácsa, vagy ami eszükbe jut. Ilyen kis készleteket lehet kapni
 a szupermarketben is, de ebédidőben az utcán, munkahelyen, vonaton is árulják. Nagyon gusztusosak,
 finomak és nem drágák: 400-1500 yen (1 yen kb. 2 forint, de az átlagfizetés 350 000 yen.) A munkahelyi
 menzát általában támogatja a cég, így ott elég olcsón lehet enni, de nagyon sok kis étterem,
 étkezde van egész Japánban mindenhol, ahol szintén viszonylag olcsón lehet ebédelni.
A menzán egy menü 400-500 yen, étteremben 800-1500 yen. Mit lehet ezért kapni? Az egyik változat: miso leves,
rizs és valami húsféle: hal, csirke, marha, sertés vagy kínai módra elkészítve, vagy kirántva valamilyen formában.
 Érdekes, hogy ebbe a kategóriába tartozott az is, amikor húsféle gyanánt két panírozott korongot adtak,
 az egyik rákból készült, de a másik curryvel ízesített krumplipüré volt. Ehhez általában salátát is adtak,
ami viszont szinte kizárólag vékonyra gyalult fiatal, nyers fejes saláta volt valamilyen öntettel.
 Néha viszont ebbe még kevernek más zöldeket is pl. jégcsapretek csírát. A másik fő ételcsoport a tésztafélék,
három fő típusa van. Az udon, ami frissen készült kb. 5mm átmérőjű búzalisztből és vízből gyúrt puha tészta.
 A rámen, ami kínai eredetű tojásos spagettiszerű tészta (a kínai instant levesek tésztája is ilyen)
 és a soba ami viszont különféle más gabonalisztekből, pl. hajdinából, készült szintén spagettiszerű tészta.
 Az udonból és a rámenből egytálétel leveseket készítenek. Kb. 1 liter ízesített leves tele tésztával és mutatóba
3-4 egyéb: rákból vagy halból készült rúdból egy kis szelet, valamilyen zöldség, falatnyi hús,
 sült tofu, rántott rák, tengeri herkentyűk. Ha mi otthon csináltunk ilyet,
mindig sokkal több ilyen egyebet raktunk bele. A sobá-t viszont megfőzve, kihűtve(!!)
norival megszórva wasabival ízesített dashiból és szójaszószból készült szószba mártogatva eszik.
 A tészta evéshez hozzá tartozik, hogy férfiaknak szürcsölve illik enni, ha nem szürcsölök,
 azt hiszi a vendéglős vagy a háziasszony, hogy nem ízlik. Külön kategória a currys rizs,
 van aki minden másnap azt eszik, pedig azt nem sokat variálják, mindig pont ugyanolyan.
 Este otthon vacsorára egyfelől ugyanezeket főzik, de persze előfordul más is.
 Erről nincs annyira beható információnk. Az igazi jó étkezéshez kell valamilyen leves (legtöbbször miso),
 rizs (ezt is lehet azért kicsit variálni) és több kisebb változatos fogás.
 A változatosságot itt az alapanyagokra is kell érteni (zöldség is legyen, hal is, hús is)
 és az elkészítési módra is (legyen olajban sült, grillezett, párolt, főtt, ecetben érlelt is).

Tálalás, szokások

A japán tálalás szépségéről szinte mindenki hallott már. Az elegáns drága étteremben minden fantasztikusan gyönyörű,
 de a menza azért más. De kétségtelenül igaz, hogy kis apróságokra azért figyelnek,
és ettől még a menzán is néha szebb a tálalás.

(Japán tálalás)

Elsőként sokat számít az edény. Mivel sok kis csipegetnivaló van, sok kisebb-nagyobb különféle tálkát kap az ember.
 Ezek változatos formájúak színűek és tényleg gyönyörűek, egy háziasszony rengetegfélét tart otthon és étteremben
 is nagyon szépek láthatóak. Vannak aztán a rekeszekre osztott, festett lakkozott fa dobozok is,
amik ugyancsak szépek. Ma már a legtöbb ilyet műanyaggal helyettesítik, de külsőre nehéz megkülönböztetni.
 Másrészt sokat lehet lendíteni a kinézeten azzal, ha a zöldséget szép egyenletesre vágjuk, vagy valamilyen
 érdekes formájúra. A tányérra pedig szépen elrendezve tesszük. Ezzel a hétköznapi szép tálalás ki is merült.
A fogásoknak általában nincs sorrendjük, a háziasszony egyszerre mindent kitesz az asztalra, és mindenki tetszés
szerint csipeget a fogásokból. Ennek kétségtelenül vannak előnyei, elsősorban a háziasszony számára.
 De hátrányai is, mert bizony van, ami túl hamar kihűl.Étterem rengeteg van és mint említettem általában nem drágák.
 Érdekes viszont, hogy nagyon szakosodtak. Az egyik étteremben csak tésztás leves, a másikban csak sushi,
 a harmadikban, csak tenpura vagy rántott sertéscomb. Külön étterme van természetesen a currys rizsnek is.
De mivan akkor, ha sushit meg tenpurat is szeretnénk enni?Ezt a problémát próbálják áthidalni az úgynevezett family
restaurant-ok. Itt többféle dolog van, viszont kicsi a választék. Van mondjuk steak menü, meg udon leves, meg sushi
 menü, vagy egyféle spagetti. Vannak ennek gyorséttermesített formái is, ahol hasonló dolgokat lehet pultnál ülve
 enni.A japánok elsősorban teát isznak. Ennek több féle változata van. Zöld tea melegen (ocha), hidegen,
kínai fekete tea hidegen (kócha) angol tea (afternoon tea) hidegen, árpa tea hidegen (mugi cha, ezt nagyon
 nem szerettem). Mindegyik keserűen és ízesítés nélkül. Egyedül az angol teát isszák néha tejjel, de hidegen.
 Ezeket isszák az esetek 99 százalékában. Ezen kívül isznak jeges vizet (de szódát vagy ásványvizet nem),
 narancslét, kávét. Lényegében semmi édeset nem isznak. Alkohol vonalon 1. sör (bíru), 2. sör, 3. whisky, 4.szaké
(rizsbor), 4. sör ...10. bor, de feljövőben van. Este szinte minden férfi iszik sört,
 szakét inkább csak jeles alkalmakkor. Ünneplés alkalmával, viszont a nők is nagyon tudják inni a sört.
 Az a pletyka pedig igaz, hogy a japánok nem nagyon bírják az alkoholt, hamar kitör a jókedvük.
Egyébként az alkoholon 100 százalékos ÁFA van, a sör is jó drága, nem is beszélve a borról. Egy doboz sör 160 yen
(=480 Ft) körül van. Végezetül még egy számunkra nehezen megszokható dolog. Nem használnak papírszalvétát.
 Az előkelőbb éttermekben vizes kis törülközőt adnak, de kisebb éttermekben, menzán semmit.