Haditervek

- Anglia és Nagy-Britannia teljes körű lerohanása, úgy a varázsvilágban, mint a mugliknál

- teljes hatalomátvétel és a fekete mágia elterjesztése

- "sárvérűek" rabszolgasorba kényszerítése

- Dumbledore legyőzése és csapatának elpuszítása

Végrehajtás

- minisztériumi hatalomátvétel - Malfoy

- vámpírok hadrendbe állítása - Rookwood

- óriások - MacNair, Crak és Monstro

- kémkedés a Roxfort-ban - Bella L.

Legfőbb teendő: HARRY POTTER ELPUSZTÍTÁSA!

Lejegyezte: Féregfark, Voldemort nagyúr diktálása alapján

Íme, így nézett ki a Sötét Nagyúr haditerve. Miután Féregfark letisztázta az okmányt, Voldemort átfutotta, s aláfirkantotta.

Ismét a Denem-házban voltak… Odaadó szolgája és ő. Apja egykori rezidenciája tökéletes főhadiszállásnak látszott. Ide futott be minden hír, itt gyülekeztek a halálfalók. Voldemort elégedetten szemlélte a nagy, kopott asztalra terített térképet, melyen kis alakok masíroztak fel-alá. A Nagyúr időnként intett pálcájával, s akkor időről-időre a masírozó alakok között feltűnt egy fekete csuklya.

- Még ma küldd el a baglyokat, Féregfark - rendelkezett, hátra sem nézve. Jól tudta, hogy rabszolgája alázatos tartásban álla háta mögött és csak a parancsait várja - A holnapi támadáshoz minden álljon készen! Azt akarom, hogy ezúttal ne támadjon rés a pajzson…

- Úgy lesz, ahogy óhajtod Nagyuram… - hajlongott Féregfark.

- Most elmehetsz, tedd a dolgod. De legelőször, hívd ide Bellát!

- Igenis, Nagyuram - bólintott a patkányszerű férfi, és hóna alatt a teleírt pergamentekerccsel elhagyta a szobát.

Voldemort magára maradt. Elgondolkozva simogatta a melléje csúszott, nagy kígyót.

- Lám-lám, Nagini… - suttogta, metsző, hideg hangon - hát elérkezett végre az idő… Most megmutathatom végre igazi hatalmam… Én, aki annyiszor visszatértem a halálból…! A Potter gyerek vére csak még erősebbé tett. Az ostoba… Azt hitte, szembeszállhat velem büntetlenül. Hát most majd meglátja…! - gúnyos mosolyra húzta a száját, mikor eszébe jutott a holnapra tervezett offenzíva - Elsőnek Londont romboljuk le - gondolta kajánul - és megmutatjuk az ostoba mugliknak, hogy igenis létezünk! Várj csak, hű Nagini-m - suttogta, és szűk szemrése még jobban összeszűkült - holnap rengeteg remek falat jut neked… Ígérem…

Ebben a pillanatban halk nesz hallatszott, s Voldemort előtt ott állt kedvenc halálfalója. A nehéz börtönévek, és most a bujkálás, csak még jobban elcsúfították az egykor szép boszorkányt. Hosszú, fekete haja, csimbókokban állt, kócosan bukott a homlokára, bőre sápadtabb a márványnál is, szakadt, kopott, de elegáns selyemből készült talárja szánalmasan lógott csontvázsovány testén. Halott arcában csak a szeme élt, a pokol mélységes fenekénél is feketébb szeme, melyben fanatikus imádat és gyűlölet lobogott.

- Hivattál Nagyúr…

- Igen, Bella… - fordult a boszorkányhoz Voldemort, egyik kezét Nagini fején tartva - fontos feladatom lenne a számodra. Testhezálló.

- Meg kell gyilkolni valakit? - kérdezte szenvtelenül Lestrange s megmarkolta a pálcáját.

- Nem… Megfigyelni. Egyelőre…

- Értem. És hol?

- Ez neked való lesz Bella… A Roxfortban.

A boszorkány felvonta a szemöldökét. A Roxfort azért nehéz dió. Még neki is. Bár tehetséges álcamester, és titkolt animágus…

- Nem lesz könnyű, Nagyuram. Az iskolát erős bűbájok védik…

- Tudom. Azért küldelek téged. Te vagy a legjobb…

Ez hízelgett a boszorkánynak.

- Mindent megteszek, ami csak tőlem telik, Nagyuram - hajtott fejet.

- Helyes. Jelentést minden hét végén akarok. És várd az üzenetet… Amint megkapod, megtámadod a kölyköt. Kicsit ráijesztünk az ifiúrra…

- Igen, Nagyuram. Igyekezni fogok, hogy ne valljak kudarcot. - a boszorkány még egyszer meghajolt a Nagyúr előtt, s eltűnt.

Voldemort pedig, végképp magára maradván, visszatért a térképhez.

Az offenzíva előestéje a Roxfort-ban

- Potter, Granger, Weasley!  Kérem, jöjjenek velem az igazgató úrhoz! Azonnal!

- Melyikünk menjen, tanárnő? - függesztette ártatlan tekintetét Ginny McGalagonyra. Az említett személyek ugyanis éppen együtt voltak mind a Griffendél klubhelyiségében. Harry és Ron sakkoztak, Ginny és Hermione, Hermione vizsgafeladatait elemezték éppen, mikor McGalagony a fenti mondattal bemasírozott a portrélyukon. Ginny kérdésére a tanárnő egy kissé zavarba jött.

- Nem bánom… Maga is jöhet - bólintott, de nem nézett Ginny-re - gondolom, a bátyja úgyis tájékoztatná…

Ígyhát mind a négyen felballagtak a toronyszobába McGalagony kíséretében.

Mikor az ajtóhoz értek, kopogniuk sem kellett, máris kinyílt.

- Köszönöm, Minerva - biccentett Dumbledore McGalagonynak, aki bólintott és elsietett.

- Gyertek beljebb! - invitálta a kissé megszeppent társaságot az ősz igazgató - üljetek le! - intett, s négy kényelmes, párnázott szék tűnt fel a padlón, Dumbledore asztala előtt.

Mikor mindannyian helyet foglaltak, az igazgató is leült, s ujjait - szokásához híven - egymásnak támasztotta. Sokáig csak nézte őket félhold alakú szemüvegén át és hallgatott. Szemei ráérősen vették szemügyre a négy diákot: Harry, Ron, Ginny, Hermione… Aztán megint Ron… Ginny… Hermione… Végül megállapodott Harry-n. Megköszörülte a torkát és megszólalt.

- Nos, azért kérettelek ide titeket, hogy megosszam veletek a hírt, amit már úgyis tudtok - hála Granger kisasszony pontos sajtófigyelésének - nevezetesen, hogy Voldemort nagyúr hallatott magáról, és biztos forrásból arról is értesültünk, hogy holnap támadást intéz London ellen. Amiről már nem tudhattok, mert, a Próféta - hála a Nagy Főnixnek - nem írta meg, az, az hogy ma hajnalban a minisztériumot támadás érte, és véres csata zajlott. Még mindig nem tudjuk biztosan, hogy mit akart az a négy halálfaló, de sajnos mindenkit elátkoztak, aki szembeszállt velük, többek között a te édesapádat is Ron…

Ron megmoccant. Már nyitotta a száját, hogy kérdezzen valamit, de Dumbledore tekintetével elhallgattatta.

- Nem, nem halt meg, de nincs magánál. A Szent Mungo-ban ápolják, és… Azt kell, mondjam, nagyon súlyos az állapota…

Holnap - kitör a háború. És azért, hogy titeket, diákokat, és még azokat, akik biztos helyen akarják tudni családtagjaikat, megvédjünk, és menedéket nyújtsunk nekik, úgy döntöttünk, hogy idén nyáron nem zár be az iskola…

Dermedt csend. A barátok összenéztek: elkezdődött hát. S itt, az iskolában vannak a legnagyobb biztonságban. Bár, ki tudja…

- Minden szülő saját belátása szerint hagyhatja itt gyermekét, vagy viheti haza - tette hozzá a fentiekhez Dumbledore - veletek azonban más a helyzet… Hermione, feltételezem, te maradni szándékozol… Utólagos engedelmeddel küldtem egy baglyot a szüleidnek ezzel kapcsolatban. Ron és Ginny… Édasanyátoknak, bármennyire is szeretne veletek lenni, most rengeteg dolga van. Nem érne rá figyelni-vigyázni rátok, az ő kifejezett kérésére, szeretnélek titeket megkérni arra, hogy maradjatok itt, és rád is ugyanez vonatkozik Harry. Most jött el a pillanat, amikor már mugli rokonaidnál sem lennél nagyobb biztonságban. Gondoljátok át… Parancsolni már nem lehet nektek… De, tanácsokat elfogadni, még felnőtteknek sem szégyen…

Holnap bejelentem, hogy az iskola nyáron nyitva marad. Utána a szokott helyen lehet feliratkozni, ha maradni akartok…

Dumbledore elhallgatott, és várakozóan nézett az előtte üldögélő társaságra.

Harry mondta ki - némi döbbent csend után - valamennyiük határozatát.

- Maradunk.
- Rendben. Akkor hát… - Dumbledore intett, s kinyílt a szobaajtó - Jó éjszakát.