VI.

Peter nem is mert hinni a fülének. Ért az állatok nyelvén?

-Figyelj csak! Megmondom, hogy mit most éppen mit akar mondani Szürke.

Síri csönd. Kate kikerekedett szemekkel néz Szürke Tigris-re.

-Nos?

-Ööö...izé... nem tudom...

-Mi az, hogy nem tudod?

-Nem mond semmit... szerintem...

-Csak szerinted?

-Esküszöm, hogy megértem amit mondanak!

-Talán Tigris más.

-Megpróbálom Clara-t.Őt biztos megértem.

-Megintcsak csönd.

-Áááhá!

-Mi áhá?- kérdezte meglepődve Kate.

-Hát nem érted? Visszajött az emlékezeted, így elvesztetted ezt a képességedet.

-Áhááá! Nem gond, nem cserélném le a szerelmünket holmi ostoba képességre.-hajtotta le szomorúan a fejét Kate.

-Ez a besz...

Kopogtatnak.

-Ki az?-kérdezte Peter.

-Én!

-Ki azaz én?

-Ja! Mr Frank, a doktor!

-Ó!-nyitott ajtót Bloo-Jöjjön beljebb!

-Nos? Mi van a lánnyal? Látom sikerrel járt!

-Igen!-mondta boldogan Peter.

-Ennek igazán örülök!

-Megkérdezhetem, hanem zaklatja fel magát, hogy Jennifer hogyan hasonlíthatott ennyire Kate-re?

-Hááát...ööö...ühüm!

-Mi ühüm?

-Nem zaklat fel.

-Ok, Akkor?

-Mi akkor?[...] Az úgy van, hogy Jennifer és Kate unokatestvérek voltak.

-Unokatestvérek?

-Igen. Csakhogy Kate a nagyanyját azt az áldott jó asszony jellemét örökölte, Jenni pedig a szipirtyó anyját. Sajnos!

A nagy csevegés közepette odament hozzájuk Kate is:

-Jó napot!

-Ó! Kate! Örvendek! Hallom már vissza jött az emlékezeted.

-Úgy van.

-És mi van az állatnyelvtudásoddal?

-Semmi.

-Mi az, hogy semmi?

-Úgy, hogy semmi. Már nem értem meg az állatokat. Amikor amnéziám volt,  helyettesítette az emlékeimet, az a csodás.. ööö... akarom mondani ostoba képesség...

-Hmmm... most csodás vagy ostoba?-vont kérdőre Peter.

-Ne macerálj! Tudod, hogy te vagy a legfontosabb az életemben, de meg kell értened, hogy nem volt számomra egy kis semmiség amit abban az időben megéltem...

Folytatás a VII. fejezetben...