Magyar Hiszekegy
2007.03.24. 23:23
Aligha volt a 20. századnak még egy eseménye, mely olyan szerteágazó és mély hatást gyakorolt a magyar társadalom életére és a közgondolkodásra, mint a trianoni béke.
VONYÓ JÓZSEF: A Magyar Hiszekegy születése
Aligha volt a 20. századnak még egy eseménye, mely olyan szerteágazó és mély hatást gyakorolt a magyar társadalom életére és a közgondolkodásra, mint a trianoni béke. Nemzedékek sorának nézeteit, a legkülönbözőbb áramlatokhoz tartozó politikai pártok, társadalmi egyesületek programjait befolyásolta. Nemcsak a békekötés kérlelhetetlen tényei hatottak, hanem az a revíziós propaganda is, mely több mint húsz éven át naponta érte az ország valamennyi korosztályát. A revíziós jelmondat iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain stb. került mindenki szeme elé az első osztályos elemi iskolástól az aggastyánig, a néhány elemit végzett falusi paraszttól a nagyvárosi polgárig, értelmiségiig. Alig volt a korszakban hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el a Magyar Hiszekegy. Az ország megcsonkítása elleni tiltakozás tekintetében a kormány keze meg volt kötve. Helyette és támogatásával társadalmi egyesületek léptek fel a Magyarország számára kedvezőtlen és igazságtalan békefeltételek ellen, majd a területi revízió érdekében. Különösen az 1918 végén alakult Területvédő Liga, illetve a Védő Ligák Szövetsége. E szervezetek már 1919 decemberében, majd 1920 tavaszán, különösen májusban tiltakozó gyűléseket és felvonulásokat szerveztek a tervezett béke ellen, melyeket még nagyobb tömegeket mozgósítva ismételtek meg június 4-én.
Alig száradt meg a tinta a trianoni békeokmányon, az Urmánczy Nándor vezette Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima/fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, mely alkalmas "a revans eszméjének ébrentartására". A bírálóbizottság elnökévé a nagy tekintélyű Rákosi Jenőt kérték fel. A pályázat ténye és eredménye, a díjnyertes művek szövege ismert. A célokat tekintve nem kevésbé tanulságos a pályázati hirdetés, illetve a bírálók jelentésének szövege. Urmánczy Nándornak a főispánokhoz írt levele önmagában is igazolja, hogy a kormányzat támogatta az egész akciót. A Védő Ligák Szövetsége aligha fordulhatott volna ilyen kéréssel a kormány megyei megbízottaihoz az őket felügyelő belügyminiszter engedélye nélkül. A pályázat nyertese, "a Felvidék egy >>elszakadt leánya<<", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna, két leány anyja, régi abaúji nemesi család sarja. Apja gömöri főispán volt, férje pedig honvéd ezredes. Háborús visszhangok címmel már korábban jelent meg - "a haza iránti rajongás, a családi élet szeretetének melege és a hit" által áthatott - verseskötete. Nevét azonban a pályadíj elnyerése tette ismertté. Különösen radikális jobboldali körökben érdeklődtek felőle. A Gömbös Gyula által szerkesztett MOVE című lap 1920. október 10-i száma terjedelmes interjút közölt vele. Ez a figyelem késztethette arra, hogy háromsoros, díjnyertes fohászát tizenöt szakaszos verssé formálja, melyet 1921-ben közölt egy Irredenta című - Heltai Jenő és Herczeg Ferenc írásait is tartalmazó - 24 oldalas "könyvben". Művészi színvonalról aligha beszélhetünk a vers kapcsán. Az ima és a jelszó azonban kétségtelenül hatásos volt. A siker titka éppen az egyszerűség. A Budapesti Hírlap 1920. szeptember 12-i kommentárja szerint: "Ehhez nem kell kommentár. Ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve."
Papp-Váry Elemérné Hitvallás
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedő fülébe, Szeretném égetni reszketők lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót ha írod lobogód selymére, Ezt ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél, Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél, Magyar - e szent hittel mindent visszanyertél!
Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lábanyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul asz eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a háza tája, Mézes a kenyér, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.
Magyar, legyen hited, s tiéd az országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve, Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!
|