Név	Idő
Hunyadi János	1446-1453
Kossuth Lajos	1849. április 14 - 1849. augusztus 11.
Horthy Miklós	1920. március 1 - 1944. október 16.

 Hunyadi János

Magyarország kormányzója, a kereszténység egyik legnagyobb hőse, H. Vojk és Morsina Erzsébet fia (a románok Szibinyányi Jánk v. Janku néven is emlegetik). Születési helyét és idejét nem ismerjük. Teleki számítása szerint 1387 körül született, némelyek szerint Piatra da Corvón (Hollókő), mások szerint a hunyadmegyei Hollóson, Hunyadon v. Hátszegen. Hamarosan megnyerte tetszését Zsigmond királynak (Heltai Gáspár szerint törvénytelen fia volt), kit német császárrá választásakor 1410. Frankfurtba kísért.

1420. a csehországi husziták ellen harcolt.

1437. a Szendrőt ostromló török hadat űzte el, ezért Zsigmond nagy birtokot adományozott neki s királyi tanácsába is fölvette. Albert király 1438. szörényi bánná és temesi gróffá tette, 1439. pedig többekkel együtt gyámul rendelte születendő gyermeke mellé. Albert halála után Ulászló lengyel király megválasztatása mellett kardoskodott s Erzsébet királyné seregét Szekszárdnál leverte ; ezért Ulászló Nándorfejérvár kapitányává s Ujlaki Miklóssal erdélyi vajdává nevezte ki. Ekkor a fenyegető török veszedelem elleni védekezés teljesen Hunyadira hárult ki e feladatának fényesen meg is felelt.

1441. a Szerbiát dúló törököket zabolázta meg és Szendrőnél nagy győzelmet aratott.

 1442. Maros-Szent-Imrénél Mezid bég óriási serege visszaszorította ugyan, de Szebennél másodszor is megütközött és tönkreverte őket ; ez ütközetben cserélt Hunyadival ruhát és fegyverzetet Kemény Simon, magára vonva ezáltal a bosszúszomjas törökök figyelmét, kik őt meg is ölték. Ezután Havasalföldre tör az ottani s a moldvai vajdát hódolásra kényszeríti, a megtorlásra küldött ruméliai beglerbéget a vaskapui szorosnál teljesen megveri (1442 júl.), majd visszasiet Havasalföldre s a törökhöz húzó Drakul helyett Dánt teszi vajdává.

1443-ban indítja meg az úgynevezett hosszú hadjáratot, mely egész Európa bámulatát kivívja . Elfoglalja Nisszát, Szofiát ; Snaim Balkán-szoros mellett legyőzi Murad szultán hadait s úgy szorongatja a török hatalmat, hogy már-már tehetőnek látszik az izlámnak Európaiból való teljes kiveretése. A megszorult IV. Murad 10 évi fegyverszünetet köt Ulászlóval, melyet azonban ez Cesarini Julián pápai követ biztatására megszeg.

Az esküszegéssel indított háború azonban a szerencsétlen várnai csatára vezet (1444 nov. 10.), melyben a királlyal a magyar sereg színe-java is ottvész. Hunyadi a sereg romjaival Havasalföldre menekül, ahol Drakul vajda foglyul ejti, de a Nyugati hatalmaktól tartva, csakhamar szabadon bocsátja.

Hazasietvén, az 1445 februári országgyűlés ötödmagával az ország kormányzására rendeli, mint Erdély s a tiszántúli részek főkapitányát. Most sereggel tér vissza Havasalföldre s a hűtlen Drakult elűzve, az elhalt Dán hasonlónevű fiát teszi vajdává.

1446 áprilisában a Frigyes-párti Cilleiek ellen visz hadat.

1446 jún. 5-én a rendek Magyarország kormányzójává választják a III. Frigyes német császár hatalmában lévő V. László nagykorúságáig. Ez év nyarán a török segítséggel visszatért Drakul vajdát legyőzi s fiaival együtt kivégezteti. Nov. közepén Frigyes császár ellen indít hadat, aki sehogysem akarta kiadni V. Lászlót s a kezén lévő magyar várakat és egészen Bécs alá nyomulva, Frigyest fegyverszünetre kényszeríti.

Hédervári Lőrinc halála után, 1447. Buda vára is Hunyadi kezére adatott ;

1448. V. Miklós pápa aranylánccal és hercegi címmel tüntette ki, melyet azonban sohasem használt. Eközben nagy előkészületeket tett a török elleni új hadjáratra ; erről azonban Brankovics György szerb fejedelem értesítette a szultánt. Ezért 1448. először is Szerbiát dulta föl, de Murad szultán hadaival a Rigómezőn megütközvén, Dán fejedelem hadainak árulása miatt vereséget szenvedett. A menekülő Hunyadi a török, majd az áruló Brankovics fogságába esett, honnan csak a magyarországi rendek közbenjárására szabadult ki. Ekkor először is a Felvidéket dúló Giskra ellen fordult, kivel 1450. fegyverszünetet kötött,majd Brankovicsot kényszerítette megalázó békére. 1450 októberében Frigyessel tárgyalt a korona és V. László kiadatása iránt, kinek szívébe azonban Cillei belopta azt a gyanút, hogy Hunyadi a trónjára és életére tör. Ekkor László még Frigyesnél maradt s csak 1453 elején kényszerítették a magyar rendek a császárt, hogy V. Lászlót kezéből kiadja. Hunyadi erre ünnepélyesen lemondott kormányzói tisztéről s a király őt örökös besztercei gróffá s az ország főkapitányává nevezte ki, neki adományozva Beszterce városát. Ugyanekkor lépett trónra a félelmetes II. Mohamed szultán, ki elfoglalván Konstantinápolyt, hadaival kezdte elözönleni a Balkánt.

Hunyadi 1454-ben Szendrőnél leverte Firuz béget, s bár az 1455. országgyűlésen, Cillei ármányait megsokallva, lemondott tisztéről, a fenyegető veszély hírére kibékült ellenségeivel s harcra készült.

Nándorfehérvárt fiára, Lászlóra bízta s miután 200 hajónyi hadat állított a Dunán, maga Szeged alatt a Kapisztrán Jánostól toborzott kereszteshad élére állt s azzal indult Mohamed ellen. Nándorfehérvárnál 1456 júl. 21-22. fényes diadalt vívott ki a török felett, de már aug. 11-én a táborban kiütött ragály áldozata lőn s egész Európa gyászára, hű barátjának, Kapisztránnak karjai között kilehelte hős lelkét. Gyulafehérvárott temették el.

Hunyadi János egyszerű sorból, tudományos készültség nélkül, a maga erejéből emelkedett történelmünk legnagyobbjainak sorába. Nemzetének és egyházának egyaránt hűséges katonája, hadvezetésben nagy és merész, az ország kormányzásában megfontolt és szilárd, a török ellen küzdő kereszténység legendássá magasztosult hős alakja. Született hadvezér, ki a magyar zsoldos hadsereg bevezetésével honvédelmünk reformjának megindító a volt. - Neje Szilágyi Erzsébet volt, kitől két fia született : László és Mátyás.

 *********************************************************************************

  Kossuth Lajos

(Monok, 1802. szept. 19. – Turin, 1894. márc. 20.) államférfi, a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. sz.-i küzdelem legnagyobb alakja.

Birtoktalan köznemes családból származott. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, és 1823-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten.

1824–32 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vm.-ben.

1832 végén került a pozsonyi országgyűlésre mint távollevő főrendek képviselője. Itt szerkeszti az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték.

1840. májusában szabadult, és 1841. januárban megindította a Pesti Hírlapot. Ennek szerkesztőjeként vezércikkeiben fellépett a feudális kiváltságok ellen, a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos függetlenségének követelésével. Nem vette azonban figyelembe a nemzetiségek követeléseit; e kérdésben összeütközésbe is került a nálánál türelmesebb nemzetiségi politikát hirdető Széchenyivel. Legfőbb eszköznek céljai elérésére a nemesek és a nép „érdekegyesítését”, politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt. Lapjának rendkívüli hatása a konzervatívok, sőt a reformellenzéktől már korábban elszakadt Széchenyi támadását is kiváltotta (Kelet Népe, 1841), amelyre Kossuth Feleletében (1841), majd hírlapi vitacikkekben adta meg a választ.

1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ekkor a kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. A gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparműkiállítást (1842), kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Magyarországra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844).

Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot (1847). Az 1847 őszén megnyíló országgyűlésre Pest vm. követévé választorta, és az országgyűlésen az ellenzék vezéreként lépett fel.

Az 1848. febr.-i francia forradalom hírére márc. 3-án az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a forradalom erőire támaszkodva kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett.

1848 tavaszán és nyarán a forradalom továbbfejlesztésének elkerülésére törekvő kormány álláspontját képviselte ugyan, de mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. Július 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. Szept. 6-án elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását a nemzet védelmi szükségleteinek fedezésére. Szeptember 15-én javaslatára választotta meg az országgyűlés a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén nagy sikerű toborzó körúton szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágy felszabadító forradalom védelmére.

A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Marx megállapítása szerint Danton és Carnot volt egy személyben. Döntő része volt abban, hogy az arisztokraták árulása és az 1848 végén, ill. 1849 elején a liberális nemesség soraiban is elharapódzó megalkuvás, amelyet a Békepárt képviselt, nem tudott úrrá lenni a forradalmi erőkön.

Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az ogy. 1849. ápr. 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában felismerte, hogy új intézkedések lennének szükségesek a magyarországi nem magyar népek nemzeti jogainak biztosítására. Végül is nem tudott úrrá lenni az ingadozáson, amely a cári beavatkozás és a hadihelyzet romlása után a vezető réteget mindjobban hatalmába kerítette, és nem lépett fel kellő eréllyel Görgey magatartása ellen.

1849. aug. 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután letette a fegyvert. Kossuth több ezer társával török földre menekült. Néhány hónapot a mai Bulgária területén (Viddinben és Sumlában) töltött, majd szűkebb környezetével együtt a kisázsiai Kiutahiába internálták. Itt készítette el a Magyarország belső berendezkedésének átszervezésére, a nemzetiségek önkormányzatának messzemenő biztosítására irányuló kiutahiai alkotmánytervet (1851).

1851-ben Angliába utazott, ahol a tömegek nagy ünneplésben részesítették, akárcsak 1851–52-i amerikai útján is. 1852 nyarán visszatért Angliába és családostul Londonban telepedett le. Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel – jobbára kispolgári emigráns körökkel, mindenekelőtt Mazzinival, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az 50-es évek eleji, kellően meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. Marx és Engels bírálták ezeket a kísérleteket, amelyek szervezésében Kossuth nem vette tekintetbe, hogy a forradalmi helyzet megszűnt. A következő években arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus teszi lehetővé Magyarország felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett III. Napóleonnal.Kossuthnak ezt a politikáját – a reakcióval való összefogást a magyar nép felszabadítása érdekében Marx és Engels helytelennek tartotta. Mikor az 1859-i osztrák-olasz-francia háború előkészítése idején III. Napóleon és Cavour kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését,  Teleki Lászlóval és Klapka Györggyel megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot és megindította a Magyar Légió szervezését. Miután III. Napóleon váratlanul békét kötött Ausztriával, Kossuth mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő elnyomott népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Duna-konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862. máj.) fejtette ki. Olaszországból – ahová 1861-ben átköltözött – küldött üzeneteiben, leveleiben, a Deákhoz intézett híres nyílt levelében (Cassandra-levél, 1867) óvta a nemzetet attól, hogy osztozzék a Habsburg-hatalommal az elnyomott népek feletti uralom felelősségében. Kossuth a párt képviselőihez intézett számos levélben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására (választójog kiterjesztése, főrendiház eltörlése, virilizmus megszüntetése, az állam és egyház szétválasztása stb.); társadalmi programjában azonban nem lépett tovább, mindvégig megmaradt polgári demokratikus álláspontjának határai között. 

1865 után – néhány éves megszakítással – Turinban (Torino) élt. Irataim az emigrációból címmel közrebocsátott három kötete az emigráció 1859–62 közötti tevékenységéről számolt be. 1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami a nép széles körében felháborodást váltott ki; a városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta. Budapesti temetésén hatalmas részvét nyilatkozott meg.

 **********************************************************************************

 Horthy Miklós

(Nagybányai, vitéz) (Kenderes, 1868. jún. 18. - Estoril, Portugália, 1957. febr. 9.): tengerésztiszt, Magyarorság kormányzója. Régi beregmegyei családból származott. Atyja, Horthy István a főrendiház tagja volt, anyja dévaványai Halassy Paula. A debreceni kollégiumot végezte és 1882-ben a fiumei tengerészeti akadémiát, melynek elvégzése után 1886-ban tengerészhadapróddá nevezték ki.

1900-ban sorhajóhadnagy, 1908-1909-ben a Taurus parancsnoka volt. 1901-ben lépett házasságra jószáshelyi Purgli Magdolnával. Mint korvettkapitány Ferenc József király szárnysegéde lett. Az 1912-i mozgósításkor mint fregattkapitány a Budapest hajó parancsnoka volt.

Az I. világháború kitörésekor 1914-ben a Habsburg csatahajó parancsnoka, majd a Novara parancsnokságát vette át. Ezzel a hajóval vívta meg hősi tetteit, mingyárt az olasz hadüzenet után 1915 máj. 21-én rajtaütött Porto Corsinin bombázva a kikötőt, majd elsüllyesztette a San Giovanni di Medua olasz hajót, amely lőszert vitt a montenegroi és szerb hadsereg számára. Ezzel nagyban hozzájárult Montenegro leveréséhez, amiért is megkapta a Mária Terézia-rendet. Még eredményesebb volt 1916 júl. 10-én az Otrantoi-szorost elzáró ellenséges hajók őrvonalának áttörése, amikor öt angol őrhajót semmisített meg. 1917 májusában egy hajóraj élén újra áttörte az Otrantoi-szorosban felállított ellenséges őrvonalat s ez alkalommal három angol kereskedelmi és húsz őrhajót süllyesztett el de ő maga súlyosan megsebesült. Gyógyulása után, mint a Prinz Eugen dreadnought parancsnoka működött. 1918. februárjában Cattarónál elfojtotta a matrózfelkelést. IV. Károly király az osztrák-magyar hajóhad főparancsnokává és ellentengernaggyá nevezte ki. Az összeomlás után visszavonult kenderesi birtokára, majd Szegeden Károlyi Gyula kormányában elvállalta a hadügyminiszteri tárcát (1919. júl.).

Károlyi lemondása után a nemzeti hadsereg fővezére lett. Mint a Nemzeti Hadsereg fővezére együttműködött a Prónay-Hájjas-féle fehérterrorral. A franciák mindenképpen akadályt igyekezvén vetni a magyar hadsereg szervezesének, a rendelkezésére álló önkéntes csapatot sikerült szerencsésen átvinnie a Dunán s a Dunántúlon szervezte meg a kis magyar hadsereget.A románok elvonulása után két, nappal, 1919 nov. 16-án vonult be a fővárosba  kis seregével. 

A nemzetgyűlés 1921. március 1-én megválasztotta Magyarország kormányzójának. Bár a királysági államforma változatlan fennállása mellett volt, mégis 1921 márciusában és októberében megakadályozta V. Károly visszatérését. 1921-ben Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással, benne bízott, hogy az alkotmányos rendet helyreállítja és az államháztartás megingott pénzügyi egyensúlyát az infláció után rendbehozza.

1926-ban magalakította a kétkamarás országgyűlést. A háborús hősök kitüntetésére létesítette a Vitézi Rendet, 1929 okt. 11-én a Corvin-láncot és koszorú kitüntetést.1933-ban és 1937-ben kiterjesztette a kormányzói jogkört.

1938 és 1941 között sikeres revíziót hajtott végre Magyarország Horthy vezényletével,amikor is visszacsatolták az anyaországhoz Felvidék(I.bécsi döntés,1938),Kárpátalja(1938),Erdély(II.bécsi döntés,1940)és a Délvidék(1941)egyes területeit,zömében magyar ajkú lakossággal.

1942 elején a kormány létrehozta a kormányzó helyettesi intézményt és fiát Horthy Istvánt kormányzóhelyettessé választották. Belpolitikájában határozottan lépett fel a kommunisták ellen, a nagybirtokos és tőkés osztályra támaszkodott; külpolitikájában előbb a nyugati hatalmakra,később azonban már a fasiszta Olaszországra és Németországra. Politikája Magyarországot a Berlin-Róma tengellyel való szövetséghez vezette,majd a II. világháborúban való részvételhez. A háború menetében való fordulat (1943) eleje után a háborúból való kilépést fontolta és ennek érdekében különböző puhatolózásokba kezdett. A Kállay-kormány 1942-43-as különbéke kísérletei rendre meghiúsultak. A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot és kénytelen volt kinevezni az új kormányt. Novemberben is kísérletet tett a háborúból való kilépésre. Ezt megakadályozta a német segítséggel végrehajtott nyilas puccs. A személyes védelmet biztosító német ígéret fejében államfői hatalmáról lemondott Szálasi Ferenc javára.

A háború befejezése után egy ideig Németországban amerikai fogságban volt. A jugoszláv kormány mint háborús bűnöst kikérte, de az USA ezt megtagadta. A nürnbergi perben tanúként kihallgatták. Kiugrási kísérletei miatt nem ítélték el.Ezután Lisszabon közelében fekvő tengerparti Estorilban élt haláláig. Hamvait hazahozták és Gödöllőn temették el.