Ebben az időben sokat lehetett hallani, hogy a Benettonnál mindig csalnak, és hogy ezért nyert Schumacher kétszer is vb-címet. Willi Weber javaslatára Schumacher döntő lépésre szánta el magát, hogy bebizonyítsa a világnak, igenis az ő képességei nyomtak a latban, amikor arra szükség volt. Ebben az évben leszerződött a Ferrarihoz, hogy tolhassa a maranellóiak szekerét.

Nagy nevek vallottak kudarcot az olasz istálló világbajnoki reményeinek megvalósításában: Berger, Mansell, Prost, végül Alesi. Immáron Schumacher lett az új Messiás. Lauda meggyőzte Montezemolót, hogy ő kell és kész, mert körönként 1 másodpercet jelent a Ferrarinak, ami pótolhatatlan. Továbbá 95-ben nyerhettek volna több futamot is a maranellóiak, csak egy ember előzte meg a Ferrarit, pont Schumacher. Vagyis ellene egyet lehet tenni, le kell szerződtetni. Akkor nekik vezet, s nem ellenük. Milyen igaz!

A Ferrari stáb így monumentális dream-teammé vált. John Barnard építette az autót Angliában, Ascanelli volt felelős a szélcsatorna-műveletekért, Osamu Goto elkészítette a világ első V10-es Ferrari motorját, Jean Todt volt a vezető, aki mindent átlát és irányít. Lauda maradt a taktikai és műszaki tanácsadó, a súgó, fontos kérdésekben. A Benetton sem akart rosszul járni, Briatore két pilótát kért Schumacherért cserébe, Bergert és Alesit. Ők természetesen örültek, hiszen egy világbajnok autóba ültek bele, de hallgassuk csak az első, Benettonos tesztköröket megtett Bergert: "Ezt a kocsit alig lehet vezetni, hogyan lehetett ebben sorozatban győzni?"

Schumacher tehát - immáron Marlboro színekben - felöltötte piros overallját, és harcba szállt a Ferrari felemelkedéséért. A 140 oldalra rúgó szerződése már önmagában tekintélyt parancsoló volt, a Forma-1-ben még ilyen részletes kontraktust soha ezelőtt nem kötöttek. A feladat összetett, nemcsak arról volt szó, hogy egészítse ki vezetéstechnikai tudásával az autó paramétereit, vezesse azt gyorsabban, mint bárki annak előtte. A Ferrarinak elsősorban a megbízhatóságával voltak súlyos gondok, aminek felszámolása több tízezer tesztkilométert igényelt, irdatlan munkát. Ráadásul ezt egy nyers (V10-es) motorral. Tehát volt mit tökéletesítenie Schuminak, és a 22 millió dolláros gázsiért sem érik be sétakocsikázással. Nincs taktikai verseny, mellébeszélés, itt bizony menni kell, ezerrel, maximális kockázattal, ameddig az autó szétszakad. Mit mondjak, ez a követelmény a Ferrari kiválasztott versenyzőjének korántsem jelentett drasztikus stílusváltást, nem kell hát begyulladni...

Az UNESCO nagyköveteként komoly pénzeket adományoz jótékonysági célra. Ezekről soha nem beszél. Frankl András könyvéből tudom, hogy a német sztárpilóta, ha adakozásról van szó, senkiben sem bízik. Egy külön embert alkalmaz, akinek feladata, hogy az utolsó fillérig eljuttassa a támogatást a megnevezett helyre, bármilyen eszközzel, személyesen. Mobiltelefonon tartják a kapcsolatot, személyes utasítások szerint jár el. Harmadik fél nem vehet részt az akcióban, nincsenek adminisztratív kiadások, nincs mód a sikkasztásra. Minden egyes euro megérkezik oda, ahova kell. Ez példaértékű megoldás. Gondoljuk csak végig, a Vöröskereszt székháza London legdrágább utcájában van, és az ENSZ palota éves rezsije nagyobb, mint egy kisebb afrikai ország költségvetése. Schumiról most kiderült, hogy civilben érzékeny, jólelkű, érző szívű ember, csak a pályán kemény, támadó és erőteljes. Vajon milyen érzés lehetett számára, amikor beteg gyerekeket látogatott meg Szarajevóban, majd rögtön utána elment Etiópiába, az éhezőkhöz? Eközben versenyzőtársai Monte-Carlóban kaszinóztak, vagy Malibuban áztatták saját és aktuális szeretőjük fenekét a langyos tengerben. De most gyorsan térjünk vissza a sporthoz, kezdődik az egyik legérdekesebb szezonja.

Melbourne az új kocsi éles bevetésének izgalmaival telt. Schumi kocsija leállt, Irvine bezötykölődött a 3. helyre, a csapatnak félsiker, az új autónak 50%-os eredmény. A brazil futam esőben indult, még ez sem jó alkalom az autó kvalitásaival való ismerkedésre. Schumi végigfutott, harmadik lett, de nem lehetett különösebben büszke a körhátrányára. Mindjárt az elején egy történet, ami jól mutatja az intuitív oldalát, ahogy hallgat az ösztöneire. Az argentin futamon történt valami, amely majdnem tragédiába torkollott. Egy alkatrész repült hátrafelé az egyik Minardiból. "Megéreztem, hogy a tárgy pontosan felém tart, ösztönösen behúztam a fejem. Csak egy hajszálon múlt, hogy nem törte át a sisakomat! "- vallotta utána. Majd hozzátette: "Később, a 46. körben rájöttem, hogy hátul valami gond van az autó egyensúlyával. Képzeljék, a spoiler már kezdett leválni a kocsiról. Ilyesmi csak egyszer fordul elő százévente. Higgyék el, nem volt kedvem tovább kísérteni a balszerencsét, örültem, hogy kiállhattam".

A Nürburgringen - ez volt a 4. futam - Lauda vigyorát lehetetlen elfelejteni, ahogy a monitoron mutatja Montezemolónak, milyen köröket megy Schumacher - Jacques Villeneuve nyerte élete első futamát, de már a sarkában volt Schumacher a Ferrarival! Imolában megszerezte az első rajtkockát, és teljes erőből vezetett, harmadik lett, a célbafutás közben kitört a bal első kereke, hogy még emlékezetesebbé tegye a napot a tifosiknak. Ezután jött Monaco, ahol szenzációsan autózva - élénken emlékeztetve Ayrton Senna McLaren-Hondás edzőköreinek irgalmatlanságára (hol voltak már azok az idők!) - szinte felszaggatta az aszfaltot a szűk íveken, könyörtelenül kigyorsított a legkisebb egyenes legvégéig, az autó minduntalan ki akart törni alóla, mint egy musztáng, de ő belevágta a sarkantyúit, és kihajszolta belőle a maximumot - ezért újra övé lett a pole-position. Érett már a győzelem. Érezték ezt a Ferrarinál, érezték az olaszok, hogy küszöbön a siker. Ezeket a futamokat a várakozás lelkesedése fonta be, visszaköltözött az emberek szívébe a Remény. Jól ment az autó, jól vitte Schumacher. Annak tudata, hogy egy Ferrari minden futamon ott halad a dobogós helyen, harcban az elsőségért, kapaszkodik, furakodik, könyököl előre, nos ez az élmény megváltoztatta a F-1 hangulatát.

Ugyan ki figyelt arra az angolokon kívül, hogy egy bizonyos Damon Hill automatikusan, szinte egysíkúan nyerte a versenyeket? Ezekbe a papírforma-győzelmekbe fele annyi izgalom, küszködés, kockáztatás nem szorult, mint Schumacher 2. vagy 3. helyezéseibe! (Hill volt az egyetlen esélyes, aki kitartott tavalyi csapatánál, az ellenfelei autót, motort, mérnököt vagy mindhármat (!) cseréltek, ezért volt Damon papírformailag a legerősebb helyzetben). Maradjunk még Monacónál, ahol Coulthardnak gondja támadt a sisakjával - és éppen Schumi segített neki, adott egy kölcsön sisakot a sajátaiból. Természetesen az a német pilóta jól ismert színeit viselte magán, úgyhogy messziről úgy tűnt, két Schumi van a rajtrácson, egy Ferraris, egy McLarenes.

Szóval Monaco, ahol nem lehet előzni, és Schumi a polen áll, de mielőtt pezsgőt bontanánk: Schumi rosszul rajtolt, megelőzték, majd a 2. helyen haladva az alagút előtti jobb kanyarban falnak vezette Ferrariját. Tipikus hibát vétett, mérges volt magára a rossz rajtért, gyorsan akarta kijavítani, kockáztatott, és az első körben meredeken ráhajtott a szegélyre, túl gyorsan átsiklott rajta, nedves volt az út, hatástalan az ellenkormányzás. A bal első kerék rögtön kitört. Akik miatta mentek oda szurkolni, még csak nem is látták versenyben, hiszen még az alagútig sem jutott el! Csak ennyit mondott erről utána: "Csináltam egy hibát, nagyon sajnálom a csapatot. Igencsak mérges vagyok magamra"

Nagyon közel volt a siker, de egy hiba elég volt hogy összeomoljon. Egyébként Irvine a futam legvégén, ugyanazon a szegélyen, pontosan ugyanúgy megcsúszott, és megfordult a kocsija. Ott lelte végzetét mindkét finn Mika, Salo és Hakkinen is. A különben nyugodt természetű Hakkinen úgy ugrott ki a kicsorbult orrú McLarenből, hogy rögvest megnyúzza Irvinet. Különben azt a futamot a már warm upon is gyors, körökön át igazi"vaddisznóként" lökdösődő Panis nyerte meg. Coulthardnak szerencsét hozott a Schumi-sisak: 1996 legjobb eredményét szerezte "benne", második lett. Következett Barcelona, ahol nem volt igazán esélyes. Az időmérésen 3. lett, mert 0.937 másodperccel kikapott Hilltől, közöttük volt Villeneuve. A két Williams-Renault, hát persze. Viszont a németet vasárnap kegyeibe fogadta az időjárás: szakadt az eső! A lóerő különbségek egyszerre eltűntek, az számított, ki vezet ügyesebben és precízebben. Schumi átvette a vezetést, és eltűnt az üldözők szemei elől. Óriási fölényben volt, 2-3 másodpercet vert a mezőnyre minden körben. A kérdés az volt: végig tud-e menni? Az eső közben felerősödött, összefüggő tócsák alakultak ki, egyes helyeken patakokban átfolyt a víz. Végig a kicsúszási határon volt, néha túl is ment azon, ilyenkor izgatottan korrigált, visszaterelte a Ferrarit az ívre, látszott, hogy létkérdés itt és most ezt a futamot megnyerni, megragadni az alkalmat.

Megcsinálta, győzött, amikor átvitte a Ferrarit a célvonalon esőkabátos csapattagok, piros-fekete kapucniban nyomultak a korlátra mindenhonnan, Schumi már a 7. futamot megnyerte a csapatnak.

A kanadai, francia, brit futam egy nagy blamázzsá olvadt össze. Montrealban már itt volt az emelt orrú Ferrari (az angolok szerint pökhendi autó) Schumi szerint a várva várt "Vörös Hercegnő", miközben Irvine még a "hagyományos", helyesebben mondva a megszokott, lefelé görbülő orrú autóval ment. A versenyen megbukott az új kocsi, a depóból kifelé tartva alkatrészek hullottak ki belőle, egy méregdrága szerkezet 100 km/óránál már szétesik menet közben - ez több mint ciki volt a Ferrarinak. A depóutcában röhögtek rajtuk.

De ha ez nem lett volna elég, a magny-coursi balhé volt az igazán botrányos. A poleról indulhatott volna, de a felvezető körben füst csapott ki a motorházból, és a kocsi leállt. Négy kilométert nem bírt ki a Ferrari motor. Angliában szintén almás, mindkét autó kiesett motorhibával, előbb láthatóan a füstölés aztán láthatatlanul megrekedtek a dugattyúk. Három futam, tömény, hamisítatlan blamázs zsinórban. Montezemolo kerek-perec kijelentette, ilyen többé nem fordulhat elő, különben fejek fognak hullani. Felejthető volt Hockenheim, ahol 41 másodpercre lemaradt Hill mögött, és szomorú a magyar GP, ahol megint a pole-ról indult, 18 kört ő vezetett, mégis kiesett.

Belgium, kedvenc pályája volt a soron, ahol 5.6 másodperccel Villeneuve előtt megnyerte a futamot. Az Ardennek festői szépségű pályája meghatározó pont Schumacher karrierjében, majd látni fogjuk. Az edzésen félelmetesen nagyot esett, a kocsi bal oldala semmivé lett a gumikordonban. A Williamsek bő egy másodperccel jobbak voltak nála. A versenyre kiszellőztette a fejét, olyannyira, hogy még koncentráltabbá vált. Láttuk, a gyors kanyarokat valami elképesztő vehemenciával veszi be, ezeken a helyeken repülni kell tudni. Ebből rakja össze az előnyt. A belgiumira csak ráadás volt a monzai győzelem, ellenfelei kihullottak, Michael pedig hazahozta a Ferrarit, be a célba, ezzel végleg a tifosik szívébe lopta magát. Még hazardírozott is, Monza volt az egyetlen hely, ahol megtette abban az évben (meg azért is, mert már nem volt esélye a vb-címre, minden mindegy volt) hogy gálát fusson, a közönségnek autózzon. Lelkesedését mutatja az általa akkor megfutott leggyorsabb kör: 1'26.11 (241.2 km/óra), miután már ellenfelei kiestek.

Portugália és Japán két dobogós helyezése jól mutatta, hogy a Ferrarinál komolyan vették a Főnök fenyegetését, összepakolták az autót a fináléra. Estorilban már cicázhatott is egyet Villeneuve-vel, kanyarokon át egymás mellett mentek, és bár tudtuk, hogy a Williams a célegyenesben el fog húzni - addig még volt hátra jó pár kanyar, lássuk a szkandert! Schuminak ez láthatóan és kiérezhetően nagyon tetszett, visszatért bele a játék öröme, a küzdelem élvezete.

Az év végén az a Ferrari, amelynek a csapatot megjártak jóslata szerint hiábavalóan vért kellett volna szivárogtatnia Schumacher körmei alól, nicsak, jópajtássá és hű szövetségessé szelídült. Ez biztató volt, jó jel aminek örülhettek az olaszok. Japánban Hill megnyerte a világbajnokságot a kerekét vesztett Villeneuve ellenében, az interjúszobában Schumacherrel a riporter közölte: ezzel a mai 2. helyezésével csapata a Ferrari megelőzte a Benettont a konstruktőrök nemzetközi díjában. Schumacher szája fülig ért, és egy "Yes!" kiáltást is elengedett, ökölbe szorított kézzel. A lógó fülű csacsiból (emlékezzünk vissza Alesi kocsijára, 1993-ra) most már ágaskodó paripa lett. De mivel Maranellóban mostanában nincs megalkuvás - a fejlődésben nincs megállás - néhány év múlva az ágaskodó paripából vérbeli, Legyőzhetetlen Sárkány lesz.


Az 1996-os vb végeredménye:

1. Hill Williams 97 pont

2. Villeneuve Williams 78 pont

3. Schumacher Ferrari 59 pont

4. Alesi Benetton 47 pont

5. Hakkinen McLaren 31 pont

6. Berger Benetton 21 pont

Foto: Forix

Forrás:f1hirek.hu