Randevú

Meghívtam egy kislányt mára,

Ebbe a kis kávéházba.

Oly gyönyörű kis keze, szája,

Nem tudok ellenállni nála.

Rám néz és nevet.

Talán engemet?

Miért is hívtam meg ma őt?

Ezt a szemtelen kis nőt.

Nem is olyan szép,

Túl hosszúakat lép.

Amit eszik csak pép,

Ha ideges mindent széttép.

Arca hosszú, orra kicsi,

Füle olyan mint egy kifli.

Úgy öltözik mint egy hippi,

Ezt mind megmondom neki.

Dúltam- fúltam , pedig tudtam

Nyerő ez a lány nálam.

Tudtam , hogy Ő az enyém,

Hiszen ő szeretett belém.

Beszélgettünk egész este,

Csodáltam és a lány engedte.

De az estének hamar vége,

Egy rövid csókot kaptam érte.

Ez a lány egy álom,

Tévedtem már látom.

Elfújom minden rossz gondolatom,

Inkább mégegyszer megcsókolom.