Nyár
Nyár
Melegen tűz a nap a földre,
Tikkasztva férfiakat és nőket.
A tavak, folyók már melegek,
A sok fürdőző miatt mind megteltek.
Lassabban megy a munka,
Mindenki tódul a diszkókba.
Isszák a hűsítő leveket,
Rimánkodva várják
A csendes esőket.
De mikor eljön az ősz s a tél,
Mindenki az esőtől, hótol, hidegtől fél.
Kéri akkor a Mindenhatót mindenki,
Bárcsak a melegtől tikkadna ki.
Így hát marad minden a régiben,
Mindenki olvad a melegben.
Isznak,esznek,mulatnak, szeretnek,
De nem győzhetik le a természetet.
Egyszer tán észreveszik
A természet győzte le őket.
És lassan, nagyon lassan rájönnek,
Ők nem Mindenhatók, nem Istenek.
Csak halandók, porszemek…
…Emberek.
1993.V.19.
|