Tél
Tél
Fehérbe öltözött a táj,
Zord hideg van odakint már.
Itt van újra a tél,
Fákat tépve süvít a szél.
Meghalt a természet,
Hó borít fákat, földeket.
Füst száll a kéményekből fel,
Egy cinege szalonnára lel.
Társai is odaszállnak,
A ragadozók lesben állnak.
Mindegyik várja nagyon,
Hogy egyikre lecsaphasson.
Tél van, csönd és hideg,
Minden fehér és rideg.
De gondolj mindig a tavaszra,
A zölden rügyező fákra.
1993.X.20.
|