Miről írjak még?

Nem éltem még át az érzést,

Ezért teszem fel a kérdést:

Hogyan írjak én olyanról,

Ami engem fel nem borzol?

Elhagyott az ihlet,

Nem írok több verset.

Miért írnék, hisz’ nincs miről.

Vagy írjak nagy szerelmekről?

Így hát nem is próbálkozok,

Írjanak erről a nagyok.

Ők talán már átéltek ilyen élményt,

S ők tudják csak a következményt.

Vagy írjak szomorú tragédiát?

Kőmíves Kelemen féle drámát?

Megénekelték már az ősök,

Léteznek még egyáltalán hősök?

Kikről írni lehet,

Véghezvittek nagy tetteket.

Hőskölteménybe foglalták őket,

Nézzük hát sorra a nőket.

Voltak kiket tisztelt a világ,

S kiket elvakított a gazdagság.

Mások nyomorban tengődtek,

Az utcán a sárban meggyalázva éltek.

Voltak köztük gazdagok, hősök,

Orvosok, bankárok, államfők.

De legtöbbjük szegényen tengődött,

Gyereket nevelt és főzött.

Miről írjak hát ezt kérdem,

Az ősöké az érdem.

Mindent megírtak már a nagyok,

Nekem semmit sem hagytatok?