Ismeretlen lány

Szürkén indult ez a nap,

Olyan volt mint a többi,

Nem gondoltam,hogy életem folyója

E naptól más mederben folyik.

Fáradtan estem be az iskola ajtaján,

Az órákon is csak merengve ültem.

Eltűnődtem egy fontos kérdésen,

Miért kerül minden lány engem?

Az első diák szerelem,

Oly távolinak tűnik már.

Ő volt az első s nagyon szerettem,

De ölelő karja már másra vár.

Nagy szerelem volt, soha nem feledem,

De a múltat nem lehet feladni.

Túlléptem hát rajta bár nehezen,

Elindultam egy másik lányt keresni.

A gimi első évében láttam először,

A szívem azonnal megbolondult.

Rögtön tudtam Ő az kiért érdemes élni,

De a lány rajtam csak nevetett.

Írtam neki, nem válaszolt.

Beszélgetni nem volt ideje.

Végül megmondta, hogy mást szeret,

Levélben közölte, hogy kopjak le.

Mintha tőrt szúrt volna szívembe,

Úgy ért e közlemény engem.

De nem érdekel az egész,

Idővel úgyis kiheverem.

Még me is látom minden nap,

Így nehezebb lesz felejtenem,

Mindazt mi velem történt,

Bár még mindig nagyon szeretem.

Azóta sok lánnyal találkoztam,

S talán ott volt köztük Ő is.

Kiért érdemes mindent vállalni,

Tudnám teljes szívből szeretni is.

A nevét még nem tudom,

Ő az a nagy ismeretlen,

Azért fohászkodom Istenhez,

Rátalláljak még az életben.