Új bejegyzés Frissítés

2008.05.07. 19:08

Egy perc az élet   Csak egy percnek érzed, mikor ott vagy, mikor kész vagy, hogy mindent itthagysz. Néma percnek érzel minden évet, másodperc a mosoly, az örömteli képek.   És mégis, nem minden oly rövid. Az utolsó percben benne van, mi számít. Benne van a múlt, a jelen, a jövő, nyári napsütés vagy a viharos eső.   Előtünnek az elfeledett arcok és emlékek, boldog nevetés vagy bánatos könnyek. A gyerekkor, az öröm szigete, a jelenkor, a halál ideje.   Addig látod mindezt, míg elmúlik a perc, s más tájakon suhan a láthatatlan lelked. Ez volt az élet, egyetlen perc, és utána évek várnak még, millió évek. ezt a verset az öngyilkossági kísérletem után írtam...azt hittem, az utolsó

2007.06.27. 11:54

Eperföldi Liliána: Tehetetlenség Életemben először furán éreztem magam, Nem tudtam mi ez és nem is akartam. De aztán egyre többször jutottál eszembe, És most már bennragadtam ebbe a verembe. Nem volt erre nekem semmi szükségem, Ha meglátlak könnyedén madarat fognék röptében. De ugyanakkor szívemet nyomja a szomorúság, Mert amit érzek annál jobb a nyomorúság. Tudom a boldogságra nekem semmi esélyem, Elég világossá vált hogy mennyire benéztem. Változtatni ezen sajnos nem tudok, Pedig nem is sejted mennyire akarok. Sokat álmodtam veled, akaratlanul De rossz volt felébredni, megint egyedül, gyámoltalanul. Rájöhetnél a szépség nem minden, Van akinek ezen kívül mása nincsen. Utánad sokan vágyakoznak, De még többen rólad álmodoznak. Közülük az egyik én vagyok, Tudom szeretni foglak, míg meg nem halok.

2007.04.17. 20:49

Kezed tollakkal ékesítve repülsz tova a kékeségbe, elvetődött csillogás bukik a harmat cseppvizébe. Tiéd a tollam, tiéd a szárnyam, neked adom minden áron. De ember vagyok, ahogy te is. Követelek eleget is. Tapints meg, s megérzed, mit is kíván e lélek. Madárlesen, vérbe bukva, fehér hasad kifordulva érzed: itt a vég. Megesz.. a sötétség. ---------------------------------------------- Merre-merre jársz e komor éjben? Hova s miért kelsz útnak ily hirtelenjében? Szíved nyugtalan, érzem, de lelked kopottan-holtan fetreng a Holdfényben. Bánat könny csillogjon kezeid alatt.. Bánat ringasson álomkarjaiba, velem, rólam álmodva, szépeket vágyódva..  Én ringatlak álomba. ------------------------------------ Félekfélek, s a tekintetedbe nézek. Maradásra kérlek, de nem teszed.. nem kéne. Sír a szív, Sír hajdan majd a gyász is, éneklő tavak, merengő kanális, zengő ajkak, suttog a halál is. Félsz és rettegsz, tekintetembe meredsz, követésre kérlelsz, de tudod, nem lehet, szemed megremeg, könyed iszonyat pereg, S csontos kezem meleg szíved Ölelne meg. ----------------------------- Lennék madár, mely magasabbra repül az égnél, lennék bálna, mely mélyebbre úszik a tengernél. Lennék én Ló, mely sebesen nyargal véres sebet, mocskos csizma sarkall, merengő felhő, zőldellő erdő.

2007.04.09. 09:29

Lombok rezzenése, az ég dörrenése, Ajtó nyekergése Megrémít. Szemed rebbenése, ajkad nevetése, Lényed létezése Eltérít. Eltérít vágyamtól, felébreszt álmomból. S félek éji árnytól - De szél susog csupán.

[4-1]