Szia!
Mivel nem nagyon találtam infókat a fajtáról, hát gondoltam írok neked róluk bővebben.
Mivel úgy írsz erről a kutyáról, hogy magadnak egyáltalán nincs kutyád, elgondolkoztam. Tudod egy fajtát megismerni, még az sem elég, hogy magadnak van belőle. Hiszen minden kutya fajtán belül is egyéniség, nem lehet csak úgy általánosítani.
Igen is, ez a fajta "veszélyes", mert kihasználható. Mindig mi tehetünk arról, amit az állataink művelnek.
Hiába jó alapanyag egy pit (megfelelő alomból választva, nem idegbeteg szülőktől származó), ha tudattalanul neveljük. A jó szándék itt kevés.
Ahogy kevés ez a szándék a kanári szigeteki kutyáknál és még sok más fajtánál.
Én örülök, hogy szereted ezt a fajtát, de ismerd meg alaposan. Egyébként semmi értelme, hogy olyasmiről írj, amiről nem tudsz mindent, amit tudni lehet.
Üdvözlettel
Bányász Kriszta
www.takarmanyallatok.mlap.hu
itt találsz képet a kutyáinkról.
American Pit Bull Terrier
Az American Pit Bull Terriert az Egyesült Államokban tenyésztették ki az 1800-as években. Elődjei (őse) a buldogok voltak, akik bikákkal harcoltak. Bikafogó kutyák, akik erősek és robosztusak voltak, a bikát a földre vitték.
Néhány „élelmes” továbblépett, és célja egy mozgékony, fáradhatatlan, nagyon erős és nagy harapású kutya kitenyésztése volt. Eredmény: egy látványosan harcoló (már akinek ez tetszik, mert nekem NEM), kitartó, akár halálig küzdő, kérlelhetetlen kutya lett. Kutyákkal küzdött, de az embernek szót fogadott. Nem embervadásznak hozták létre.
Így született meg Ő, a PIT-BULL terrier.
Marmagassága 40-60 cm, testsúlya 25-35 kg. Színe szinte bármilyen lehet a fehértől a feketéig, tarka és tigriscsíkos. Homloka enyhe lejtővel folytatódik az orráig, pofája nem olyan szögletes, mint a staffiéké. Füle vágatlanul két oldalra hajlik. Nem bukik előre, mint mondjuk a tacskónál, vagy vizslánál. (persze könnyen eltörhető a porc, amit kisfiam másfél évesen sikeresen mozdulattal, Golyó fülén elvégzett, így szegény féloldalas lett.)
Terrier vérének köszönheti szellemi örökségét, erejét pedig a buldogoknak. DE!!!!
Mindezeknek köszönheti állhatatosságát, hűségét, fegyelmezettségét, emberszeretetét is
.
SZÁMÁRA A GAZDA AZ ISTEN! Szó szerint!
ÉS EZ A SEBEZHETŐ OLDALA IS.
Ez a kutya mindenre képes a gazdiért és családjáért.
Mindenre, amit kérnek tőle. És nem mindenki kéri őt jóra.
Felmérések szerint a legtöbb harapás németjuhász kutyáktól ered. A pit valahol a 15 helyen van.
Sajnos, ha harap, akkor nagyot. Természetéből eredően (kutyaviadal) tép, és rázza-cincálja ellenfelét. Bőrük hihetetlenül ellenálló, egymást nehezen sebesítik meg. De minket viszont csúnyán megsebezhetnek.
Egy igazi pit nem támad minden ok nélkül emberre. A szocializált, fegyelmezett kutyák elfogadják az embert fölöttük állónak. Persze területük védelmében már más a helyzet.
Nem pofáznak feleslegesen, mély, morgással jeleznek (kicsit olyan frászt hozó, „seggükből” jövő hangok, kísértetiesek), némán indulnak, a betörő már csak akkor veszi észre őket, mikor megfogták.
Ugatással is jeleznek, de csak akkor, ha az illető elérhetetlen, vagy fel akarják hívni a figyelmet valamire. Bár ilyenkor inkább nyüszítenek, főleg ismerős vagy családtag érkezésekor.
Nem harapnak mindenáron, inkább a földre döntenek bárkit, aki határsértő. Ha az illető nyugton marad, valószínűleg „megússza” néhány karmolással és max. nyáltengerben fürdik, amíg leszáll róla. Persze haraphat is, mint minden kutya, ezért kell hozzáértő kéz, aki ebben visszafogja, és tudatosan nem erre neveli.
Játékosak maradnak sokáig. Bár az én kutyáim nem játszottak tárgyakkal (tudatosan nem tanítottam ilyesmit, nem is lettek fogósak), inkább rohantak, lökdösődtek, kergetőztek. Engem is fellöktek jó párszor, játék közben. Ha elengedik magukat, durván játszanak. Nevelésük közben itt is meg kell fogni őket.
Eleven rugók: Adria kutyám helyből ugrotta a 2 métert. Néztem, ahogy összehúzza magát egy gombócba, aztán kilő, és máris fent volt a cölöpház tetején a kisfiam mellett. Lefelé, úgy engedte le magát, akár a macskák, ritkán esett pofára.
Saját kutyáim viselkedése:
Ha nem szimpatikus számára valaki– morgok, hogy takarodjon.
Közelít, mindenáron barátkozni akar – már vicsorgok.
Csak piszkál – hát hátrálok.
Végül lelépek, ahol nem ér el.
Ez zajlott le egyik barátunk és Hógolyó között kb. 10 éve. Nem csípte, messze ívben elkerülte. Amit nem szeretett benne, széles mozdulatai és erős, egész lakást betöltő hangja. Viszont a feleségét sosem hagyta békén egy kis dögönyözésért. Általában nem volt senkivel sem elutasító. Vagy közömbös volt, vagy barátkozó.
Másik kutyánk mindenkivel bizalmatlan volt eleinte. Ha össze is pacsizott, akkor sem zárt senkit a szívébe. Öregségére változott csak meg. Mondtuk is neki, Adrika! Elment az eszed, már mindenkivel lepaktálsz?
Fiatal korában, ha megálltam valakivel beszélgetni az utcán, ő precízen kimérte a 10 lépés távolságot, és nem mozdult addig, amíg tovább nem indultunk. Hívhatta őt bárki egy simire, nem volt rá hajlandó. Fegyelmezetten sétált póráz nélkül is, oda sem bagózott a kerítés mögött acsarkodó kutyákra. Nem ment senkihez barátkozni, de ha valaki megkért, hagy simogassa meg, szótfogadott és eltűrte. A családtagokért (szüleinket is beleértve) viszont oda voltak.
Gyermekeim testőrség mellett nőttek fel. Mikor nagyobbik fiam 2-3 évesen elaludt játék közben, a két kutya közrefogta és nem mozdult mellőle.
Ők ketten kiegészítették egymást: Adria volt az irányító, az ÉSZ.
Golyó volt a végrehajtó, az IZOM.
Ez a felállás életük végéig tartott. Adrikám rákban pusztult el, míg Golyót a szíve vitte el. Nem is találta a helyét anyja halála után. Ők tudnak is erősen ragaszkodni egymáshoz.
Jelenleg csak valszeg labival kevert menhelyes pitünk van, aki mellé egy kistermetű keverék kölyökkutyát is beszereztünk.
Együttesük maga a tökély, bár az is igaz, hogy rumlit is tudnak csinálni. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
