Mire Lyen hazaért már reggel volt. A nagynénje már a konyhában sürgölődött. Belépett az ajtón és rögtön a szobája felé vette az irányt, de a nénje megszólította.

-         Hol voltál? – kérdezte ingerülten, és elejtette a tányért, amit éppen akkor vett ki a mosogatóból.

-         Nem mindegy? Éppen elég rossz éjszakám volt, ne húzz fel még jobban! – mondta majd becsörtetett a szobájába és becsapta az ajtót maga mögött.

Maya ott hagyta a törött edényt és utána ment. Kinyitotta az ajtót, úgy hogy az nekicsapódott a mögötte álló szekrénynek.

-         Mit képzelsz magadról Kisasszony? Hogy gondoltad ezt? Mégis hogy képzelted, hogy reggel nyolckor állítasz haza? Magyarázatot kérek! – ordította

-         Milyen jogon oktatsz ki, és kéred számon, hogy hol járok, és mit csinálok? Nem vagy az anyám! – miközben beszélt az indulattól remegett a hangja.

-         De egyelőre még csak 14 éves vagy aggódom érted, és én leszek a felelős, ha valami történik veled.

-         Ezért még nem kéne mindenért a nyakamra járni! Tudok vigyázni magamra! Elegem van belőle, hogy mindent számon kérsz rajtam. Nyár van! Azt csinálok amit, akarok! – mondta, majd kiment a szobából és becsapta az ajtót.

Felvette a cipőjét és magához vett egy tömött sport táskát, majd elindult a kerten keresztül az utca irányába. Mikor kilépett a kapun, azzal egy időben csapódott ki a ház ajtaja is, és kirontott rajta a felbőszült Maya.

-          És most mégis hová mész? – kiáltotta.

-         Szerinted? Edzésre! Két hét múlva bajnokság! Na szia!

-         Szia! – köszönt el Maya.

Átsétált a parkon, és a parkkal szemben bement a stadionba.

-         Hello! – köszönt, mikor meglátta az edzőjét.

-         Szia Lyen! – jött a válasz.

-         Megyek átöltözni!

-         Oké!

Lyen elindult az öltözők felé. A helység üres volt. Csak a nap világította meg a szobát. Elővette a holmiját és gyorsan átöltözött. Mikor kijött az öltözőből, a tornaszerek már elöl voltak.

-         Kezdhetjük? – kérdezte Tom.

-         Igen! – hangzott a válasz

-         Jó, akkor indítsuk a sorozattal, de előbb melegíts be.

-         Rendben!

Az edzés végén hullafáradtan indult el az öltöző felé.

-         A szaltót még gyakorolni kell, de egyébként minden jól megy. Ne aggódj, két hét múlva remekelni fogsz. Jövő szombaton még gyakoroljuk a hátraszaltót. Szia!

-         Oké! Akkor mához egy hétre. Üdvözlöm Dian-t. Szia! Jó éjszakát.

Lezuhanyozott, és felöltözött. Mikor kilépett a stadionból csörgött a telefonja.

-         Tessék.

-         Szia Lyen. Mit csinálsz? – szólt egy derűs hang a telefonban.

-         Most lett vége az edzésemnek.

-         Van kedved összefutni?

-         Persze! Csak be kéne kapnom valamit. Maya megint balhézott, és nem volt időm enni.

-         Oké! Akkor találkozzunk a Park Északi kapujánál.

-         Rendben, Szia!

-         Szia!

Az utcán már sötét volt, és Lyen szinte az orráig sem látott. A buszmegállóban elég sokan álltak, ez azt bizonyította, hogy a busz elég rég járt arra. Két-három perc múlva meg is jött a busz. A sötétben egy órának tűnt az út, amikor megérkezett Robert már ott állt a buszmegállóban.

-         Szia! – köszönt Robert.

-         Szia! – jött a válasz.

-         Gondoltam eléd jövök

-         Kösz! Hulla vagyok! Várj, csörög a telóm.

-         Mit akarhat már megint Maya?

-         Mondjad. – szólt bele a telefonba.

-         Hol vagy? – kérdezte feldúlt hangon az aggódó nő.

-         A parknál Roberttel. Bekapunk valamit, aztán…

-         Kijött egy új film. Megnézhetnénk nálunk. – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Robert.

-         Oké! – mondta, majd újra a füléhez emelte a telefont. – kaja után felugrom Roberthez megnézni egy új filmet, ami most jött ki DVD-n. Ott alszom. Holnap reggel megyek haza.

-         A nyári leckéknek is hozzá kéne kezdened. – vetette ellene Maya

-         Ne nyaggass már. Majd megcsinálom. Van még egy csomó időm. Akkor holnap találkozunk. Szia! Jó éjszakát! – köszönt el a lány.

-         Szia! Neked is.

Lyen letette a telefont és Roberthez fordult.

-         Menjünk, mert éhen halok!

-         Oké! Mit szólnál egy pizzához?

-         Miért is ne?

-         Akkor menjünk.

Bementek egy pizzázóban, megettek fejenként egy pizzát, és fizetés után elindultak Robertékhez. Nem kellet sokat gyalogolniuk, csak két sarokra mentek. Mikor beléptek a házba, még égett a lámpa. A konyhában Robert anyja teázott.

-         Sziasztok – köszönt Dina.

-         Szia – Köszöntek egyszerre.

-         Felmegyünk filmet nézni. – mondta Robert.

-         Csak nyugodtan. Én lefekszem aludni. Jó szórakozást! – mondta, majd elindult a szoba felé.

-         Köszönjük! Jó éjszakát. – kiáltották egyszerre

Felmentek a lépcsőn az emeletre és beléptek Robert szobájába.

-         Bocsi a kupiért – mondta, miközben bedobott egy halom ruhát a szennyes kosárba – Ülj le én, benyomom a filmet.

-         Rendben.

Robert bekapcsolta a DVD-t, és mind a ketten lefeküdtek az ágyra. A közepe felé Lyen ráborult Robert mellkasára és elaludt. A fiú a mellette lévő takaróval betakarta magukat, és kikapcsolta a TV-t. Egy ideig hallgatta a lány egyenletes szuszogását, aztán őt is elnyomta az álom. Robert ébredt fel elsőnek. Lyen feje alá becsúsztatott egy párnát és lement a konyhába reggelit készíteni. Tálcára tette, és felvitte. Mire kész lett, a lány is felébredt.

-         Jó reggelt! – köszönt álmosan a lány.

-         Neked is. Csináltam kaját. Tessék! – ezzel odaadta a lánynak a tálcát.