Mikor Amy kicsi volt, mindig olyan akart lenni, mint a legjobb barátnője. Roxana terelgette és sokszor helyre is rakta őt. Habár sokszor gondot okozott a köztük lévő korkülönbség, őket ez cseppet sem zavarta. Ám amikor Amy nagyanyja meghalt, megváltozott a helyzet. Roxana egyik nap felfedezte különleges erejét, s mikor elmondta Amy-nek, hogy képes irányítani az elektronikus dolgokat Amy úgy döntött, beavatja barátnőjét a mutánsok titkaiba. Mikor befejezte a mondandóját Roxana így szólt.
- Gondolod, hogy engem is megtanítana ez a Xavier professzor?
- Szerintem biztos – felelte Amy.
- Mikor tudnál beszélni vele?
- Akár most rögtön el is mehetünk hozzá.
- Most? – Roxana arcára meglepettség ült ki – Hisz este 10 óra van.
- Nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy hova megyünk. Elég, ha anyám tud róla
- Álljunk meg egy pillanatra! Te azt gondolod, hogy anyud falazni fog nekünk?
- Igen. Anyám tud mindenről, és támogat. Ha gondolod, máris indulhatunk.
- Rendben.
Roxana végre belement, hogy elmenjenek Xavier-hez, felöltöztek, és elindultak. Fülledt nyári este volt, június vége, a nyár tombolt. Mikor már a buszon ültek Roxana megkérdezte
- Végül is hová megyünk pontosan?
- Egy olyan helyre, ahol a magunk fajták menedéket kaphatnak.
Egy órával később, mikor leszálltak a buszról Roxana ismét megkérdezte
- Innen hová megyünk?
- Oda! – mondta Amy, és rámutatott a tőlük néhány lépésre álló kastélyra.
Roxana-nak még a szava is elállt a csodálkozástól.
- Nem kellett volna szólni legalább, hogy jövünk?
- Nekem nem kell szólnom, engem szívesen látnak, és a barátaimat is – mondta határozottan Amy.
- Ezen a kapun nincs kilincs, és csengőt sem látok.
- Egyikre sincs szükség.
- Akkor hogy fogunk bemenni?
- Így! – mondta Amy, és odalépett a kapu széléhez.
Rátette a kapu mellett lévő kőoszlop bal oldalára a kezét, és az oszlop felé eső oldalán előugrott egy számológép nagyságú szerkezet. Amy benyomott rajta néhány gombot és a kapu kinyílt.
- Belépő kóddal működik – magyarázta Amy barátnője arckifejezését látva.
- Értem.
Elindultak a köves ösvényen a díszes ajtó felé. Mikor beléptek az előcsarnokba egy fiatal fiú fogadta őket.
- Ti kik vagytok? – kérdezte
- Én Omega vagyok, ő pedig a barátnőm Roxana. De inkább én kérdezhetném tőled, hogy ki vagy, és mit keresel itt?
- Alex vagyok, Scott öccse – felelte a fiú.
- Scott öccse? Nem is tudtam, hogy van testvére.
- Alex! – Scott futott le kiabálva a lépcsőn – Ororo téged keres! Á! Omega! Azt hittem ma otthon pihensz.
- Úgy volt, de akadt egy kis gond.
- Ő kicsoda? – kérdezte Roxana-ra mutatva.
- Ő egy barátnőm, Roxana a neve, miatta vagyunk itt. Mond! A Professzor merre van?
- Ha jól tudom a gyakorlóteremben.
- Köszi.
Amy megfogta Roxan kezét és elrohantak, míg a folyosó végére nem értek.
- Mit keresünk itt? Itt csak fal van. – értetlenkedett Roxan mikor látta, hogy zsákutcába futottak.
- Ne tévesszen meg a látszat! Itt semmi sem az, aminek látszik.
Amy oldalt megérintette a falat, s ismét előugrott egy ugyanolyan szerkezet, mint a kapunál.
- Itt a fontosabb termek titkos ajtók mögött vannak. – magyarázta, miközben beütötte a kódot. Mikor lenyomta az utolsó gombot a fal felemelkedett, és egy hatalmas terem tárult a szemük elé, majd a két lány belépett a helységbe.
- Xavier Professzor! – kiáltotta Amy.
- Szervusz Omega! Nem úgy volt, hogy ma otthon pihensz? Nocsak! Ki ez a lány?
- Ő Roxan. Az egyik barátnőm. Miatta jöttünk ide. Ő is mutáns, és arra gondoltam neki is segíthetne, ahogy annak idején engem is megtanított hogyan használjam az erőmet.
- Ez nem ilyen egyszerű. Te is tudod, hogy az újaknak ki kell állniuk egy próbát.
- Bármilyen próbát kiállok. – folyt bele a beszélgetésbe Roxan.
- Ha ilyen határozott vagy, rendben. Omega! – fordult Amy-hez a Professzor.
- Igen?
- Te leszel az ellenfele.
- Tessék? Én?
- Igen. Így is vállalod? – kérdezte Roxan-t
- Igen. – felelte a lány.
- Akkor kezdjétek!
Amy meglendítette a karját, és Roxan hátra esett, majd újra lendült a karja, de ezúttal Amy a levegőből támadott. Roxan-nak csodálkozás ült ki az arcára.
- Koncentrálj! – kiabálta a Professzor Roxy-nak.
Húsz perc múlva Xavier félbeszakította a küzdelmet.
- Omega! Szállj le, és gyertek ide mindketten! Ez így fölösleges. Roxan! Először meg kell tanulnod használni az erődet, csak utána fogunk újra próbára tenni. Amy! Most menjetek haza, egy hónapig minden nap gyertek el, utána megnézem mennyit fejlődtél.
- Ahogy kívánja Professzor úr. Gyere Roxy menjünk!
- Rendben.
Mikor már a buszon ültek Roxan törte meg a csendet.
- A Professzornak milyen hatalma van? – kérdezte.
- Ő ugyanúgy telepata, mint én. Csak neki jóval több ereje van.
- Még egy kérdésem lenne. Hogy tudtál repülni?
- Egyszerű. Én nem csak telepátiával rendelkezem, mint a prof, hanem telekinézissel is. Ez a dolgok távolról való mozgatását jelenti, de én már önmagamat is fel tudom emelni. Nem volt könnyű, ráment három hónapom mire megtanultam, de megérte. Neked is csak gyakorolnod kell, és fogod tudni használni az erődet.
- Ha neked sikerült, akkor nekem is fog.
- Így van. Én pedig segítek mindenben.
Leszálltak a buszról, és mindketten elindultak haza.
- Akkor holnap reggel nyolckor találkozunk. – búcsúzott Roxan.
- Rendben! Nyolckor a buszmegállóban. Jóéjszakát! – köszönt el Amy.
Másnap hajnalban indultak el, és kilenckor már a kastély küzdőtermében voltak.
- Akkor kezdhetjük? – kérdezte Amy.
- Igen. Csak mond mit kell tennem.
- Koncentrálj! Érezd az erőt magadban! Hunyd le a szemed!
Roxan engedelmeskedett, és néhány perccel később egy elektromos aura jelent meg körülötte.
- Remek. – mondta Amy – Most nyisd ki a szemed, és emeld fel a kezed ökölbe szorítva, úgy mintha lenne benne valami, amit át akarnál adni nekem!
Roxan ismét azt tette, amit mondtak neki.
- Jó. És most koncentrálj az ökölbe szorított kezedre!
Roxy aurája elkezdett az öklébe áramlani.
- Most nyisd ki a kezedet!
Mikor Roxan kinyitotta az öklét elcsodálkozott, a tenyerében ugyanis egy elektromos gömb lebegett.
- Hűűű! Nem hittem volna, hogy ilyesmire is képes vagyok.
- Most pedig teljes erődből dobd neki annak a táblának!
Amy rámutatott egy karikára a falon. Roxan eldobta a gömböt, ami nekicsapódott a táblának, és fölötte megjelent egy szám „25”.
- Egész jó volt. Ezt addig kell csinálnod, amíg a számláló eléri a százat. Ez a tábla ugyanis a gömböd erejét méri. Akkor lépünk tovább, ha meg van a 100%.
Roxy egy hét alatt elérte a kitűzött célt, és amikor a kijelzőn megjelent a százas szám Amy így szólt.
- Rendben! Most rátérhetünk a feladat második részére. Azt akarom, hogy támadj rám!
- Hogy mi?
- Jól hallottad, csak akkor tudod kiállni a próbát, ha velem szemben képes leszel talpon maradni.
- De én nem akarlak bántani.
- Ne aggódj! Nem fogsz. Gyerünk!
Roxan engedelmeskedett, és egy energia gömböt küldött Amy felé. Amy karja lendült, és a gömb irányt váltott, majd a falba csapódva felrobbant.
- Lassú vagy! Hiába van nagy ereje a golyódnak, ha az el sem ér az ellenfeledig. Megmutatom, hogyan kell támadni. Védd magad!
Roxan fel sem tudott ocsúdni Amy szavaiból, barátnője karja máris lendült. Neki csapódott a falnak, majd összecsuklott a földön.
- Kellj fel a földről! Az ellenfeled szó nélkül megöl, ha pár másodpercnél több időt töltesz el a padlón. Ki kell bírnod a fájdalmat! Tudom, hogy nem könnyű. Engem is így tanítottak meg arra hogyan viseljem el a mások számára halálos csapásokat. Ha tudnád hányszor kötöttem én is úgy ki a padlón, ahogy most te.
Roxan felállt, és folytatták a harcot. Végül sikerült talpon maradnia három hét gyakorlás után. A kék-zöld foltok bizonyították, hogy nagyon keményen edzett, de Omega még mindig kételkedett abban, hogy barátnője képes lesz átmenni a vizsgán. A próba előestéjén Amy nem ment haza, csak elkísérte Roxy-t a buszmegállóba.
- Te nem jössz?
- Nem. Ma este itt maradok, még van egy kis dolgom. Jó utat, és holnap várlak reggel kilenckor a kapuban.
- Oké. Szia.
Roxan felszállt a buszra, Amy pedig visszaballagott a kastélyba. Mikor belépett belebotlott Logan-be.
- Hello John! Nem tudod merre van a Professzor?
- Az irodájában láttam utoljára.
- Köszi.
Amy az irodához ment, és bekopogott.
- Professzor úr! Bejöhetek?
- Gyere csak!
Belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.
- A barátnődről akarsz beszélni igaz?
- Igen. Úgy vélem kevés volt ez az egy hónap, és félek, ha most próbára tesszük és nem sikerült, akkor feladja. Nem azért, mert elfogyott az önbizalma, hanem mert túl türelmetlen.
- Hidd el, sikerülni fog neki. Azt akarja megmutatni, hogy ami neked megy, az neki is megy kétszer olyan jól.
- De Ön tudja, hogy én nem csak erősebb, hanem sokkal tapasztaltabb is vagyok nála. Hiszen már évek óta gyakorolok
- És azt se feledd el, hogy sokkal bölcsebb vagy, mint bármelyik tanítványom. Ezen felül képes vagy hideg fejjel gondolkozni bármilyen helyzetben. Ez igen előnyös tulajdonság.
- Értem Professzor úr.
- Akkor holnap találkozunk.
- 10-kor az edzőteremben. Jó éjszakát Xavier Professzor!
- Jó éjt Amy!
Másnap Roxan átment a vizsgán, így hivatalosan is a csapat tagjává vált.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
