A fejezet eleje cenzúrázott(emiatt lett kicsit rövidebb), a kivágott rész az oldalamon megtalálható 16 és 1/2-ik fejezetként.:) Ez a rész már talán érthetőbb, egyedül Angela viselkedik furcsán, de 1-2 fejezeten belül minden világossá válik:D Jó olvasást mindenkinek, várom a véleményeket:)

*cenzúra*
Angie az éjszaka közepén Perselus ölelésében ébredt fel. Pár pillanat erejéig felidézte a történteket, számára eddig ismeretlen boldogság járta át. Elképzelhetetlenül jó volt érezni szerelme bőrét, szívdobbanásait. Viszont amikor az ágy melletti órára nézett, megrémült, ugyanis már hajnali 2 is elmúlt. Óvatosan kibújt a férfi karjaiból, és sietve felöltözött, majd a Harrytől kölcsönvett köpenyt is magára terítette. Nem akarta Perselust felébreszteni, ezért gyorsan pennát és pergament keresett, majd az elkészült levelet az éjjeli szekrényen hagyta.

„Köszönöm ezt a fantasztikus éjszakát, és hogy vagy nekem. Vissza kell mennem a Griffendél-toronyba, Hermione már biztos észrevette, hogy eltűntem, de ne izgulj, majd kitalálok neki valami hihető mesét. Holnap este nem hiszem, hogy le tudok jönni, de azután a Tied vagyok!
Szeretlek!”

A lányt reggel a dühös Hermione ébresztette.
- Hol a fenében jártál? Éjfélig vártam Rád, de aztán én is kidőltem…
- Ne haragudj, dolgom volt!
- Az éjszaka közepén?!
- Hát… Izé, randim volt!
Erre már a prefektus is megenyhült, hiszen régóta zavarta, hogy a legjobb barátnője egyedül van, míg ő ennyire boldog Dracóval.
- És kivel? Milyen volt? Annyira kíváncsi vagyok!
- Majd elmesélem, de most sietnem kell, mert elkésünk óráról – tért ki zavartan a válaszadás elől Angie.
Angela egész nap mosolygott, soha nem érezte magát ennyire energikusnak. Az ebédnél összetalálkozott Pitonnal a tekintetük, ettől egy kicsit elpirult, de azért óvatosan integetett a férfinak, aki egy apró mosollyal válaszolt. Délután Hermione újra faggatózni kezdett, így végül azt hazudta, hogy Tommal, a karácsonyi báli partnerével randizott újra, de még nem tudja, hogy lesz-e a dologból valami.

Másnap bájitaltan után Piton félrehívta őt, és amikor az összes diák elhagyta a termet, egy gyors puszit adott a lány szájára:
- Hogy vagy? Ugye nem bántad meg?
- Dehogy bántam, fantasztikus volt. Nagyon hiányzol!
- Te is nekem, ugye lejössz ma hozzám egy kicsit?
- Feltétlenül! Szeretlek…
- Én is szeretlek. De valamit kérdeznem kell… Gondolom, tudod, hogy a gyengélkedő folyosóján van egy bájitalos szekrény, amiből bárki vehet. Ugye ittál tegnap fogamzásgátlót? – az utolsó szónál a férfi egy kicsit elvörösödött.
- Mi? Ja… Igen, persze. – A lány eléggé zavarba jött, de miután szerelme megcsókolta, megnyugodott.
Az estét is együtt töltötték, de a tanár Angela bánatára visszatért ahhoz a rossz szokásához, hogy bájitalokat készítetett a lánnyal, és nem tűrte a tiltakozását.

A diákok nagy örömére Dumbledore Valentin nap alkalmából ünnepi vacsorát szervezett, a nap során pedig néhány iskolai házimanó szerelmesleveleket szállított, ezzel a lehetőséggel aztán rengeteg diák élt, köztük Angela is. Azonban hamar meg is bánta az elhamarkodott ötletét, ugyanis az általa megbízott manó ebédidőben lépett oda Pitonhoz a kis rózsaszín borítékkal az összes diák szeme láttára. A tanár nagyon dühös arcot vágott, és miután elült a halk kacagás, dühös pillantásokat küldött a lány felé. A griffendélesek asztalánál sokáig a kis levél maradt a legfőbb téma.
- Bárcsak tudnám, ki küldte! Vagy vak az illető, vagy baromi jó a humora! – nevetett Ron.
- Nos, Piton kapott egy szerelmes üzenetet… Neked hányat küldtek? – gúnyolódott Angela.
- Pont annyit, amennyit Neked! – vágott vissza vörös arccal a fiú.
A barátaik inkább nem szóltak közbe, ugyanis mindegyikőjük előtt volt valamilyen kis ajándék, amit a párjuktól kaptak. Harry Ginnynek egy színváltós, zenélős macit ajándékozott, a lány pedig egy seprűmintás pizsamával lepte meg őt. Hermione szokásához híven könyvet vásárolt Dracónak, a fiú pedig egy gyönyörű nyakláncot nyújtott át neki. A lány először nem akarta elfogadni a drága ajándékot, de barátja egy csókkal elhallgattatta, és a nyakába akasztotta a csillogó ékszert. Angelának rosszul esett, amit Ron mondott, hiszen Perselus semmivel sem lepte meg őt. Amúgy is napok óta ideges volt, és úgy érezte, hogy a szerelme is megfeledkezett róla. Este rosszkedvűen ment le a férfi lakosztályába, ugyanis a tanár figyelmeztette, hogy folytatnia kell az előző nap megkezdett bájital elkészítését.
„Nagyszerű, még Valentin napon is dolgoznom kell, még az ünnepi vacsorát is kihagyhatom.”

Viszont amikor belépett Piton szobájába, leesett az álla a csodálkozástól. Gyönyörűen megterített asztal várta őt, Perselus pedig dísztalárt viselt.
- Remélem nem zavar, hogy én nem az egész iskola előtt szeretnék ünnepelni. Gondoltam nem a manókkal küldöm el az ajándékom, hogy megkíméljelek a kíváncsiskodó kérdésektől…
- Ne haragudj, nem gondoltam át, mit csinálok!
- Elég nagy hiba… De semmi baj, csak Albus nem hagyott nekem nyugtot, nagyon szerette volna megtudni, ki a legújabb rajongóm…
A férfi az asztalhoz vezette a lányt, majd megvacsoráztak. Az étkezés befejezése után Piton egy apró csomagot vett elő a zsebéből, és Angela kezébe adta. A lány meglepetten vette át, azt hitte, hogy a vacsora az ajándék, csodálkozásának hangot is adott.
- Valóban, az ajándék a vacsora volt… Ez azonban más… Inkább egy kérés… - azzal a férfi letérdelt Angie elé.
- Tudom, hogy ostobaság álmodozni, eddig nem is volt szokásom, de jó lenne hinni a jövőnkben. Szeretném tudni, hogy egyszer hajlandó lennél-e hozzám feleségül jönni…
A lány elkezdett sírni, és megcsókolta a szerelmét.
- Ezt vehetem igennek?
- Csak meghatódtam, és igen, szeretnék egyszer a feleséged lenni…

Eközben a griffendélesek elindultak az ünnepi vacsorára, Draco megfogta Hermione kezét, és amikor a többiek nem figyeltek, Hermione fülébe suttogott.
- Vacsora után nincs kedved folytatni az ünneplést a Szükség Szobájában?
A lány elvörösödött, de végül rábólintott az ajánlatra. A nagyterem díszítése ismét pazar volt, mindent elborítottak a rózsaszín lufik, a szívecske motívum is több helyen megjelent. Sirius egész idő alatt Fleurrel volt elfoglalva, és nagyon vidámnak tűntek, feltűnően hamar távoztak a nagyteremből. Vacsora után a diákok nagy része visszatért klubhelyiségébe, de Draco már délután kölcsönkérte Harry köpenyét, így Hermionéval láthatatlanul indultak a titkos helyiségbe, ahol egy hatalmas franciaágy volt csak. A lány ettől megijedt, és el akart menni, de Draco visszatartotta.
- Ne ijedj meg, kicsim. Semmi rosszat nem akartam, soha nem tennék olyat, amit Te nem szeretnél. Csak arra gondoltam, hogy milyen jó lenne együtt aludni… Ha akarod, meg is kötözheted a kezem…
Hermione azonban felnevetett, és megpuszilta a fiút. Gyorsan megfürödtek a szobához tartozó kis fürdőben, majd miután mindketten végeztek, bebújtak az ágyba. Hermione egy kicsit ideges volt, mert még soha nem aludt egy ágyban egy fiúval sem, de Draco igazi úriember volt, és betartotta ígéretét, nem próbálkozott a lánynál. Egymáshoz bújtak, sokáig csókolóztak, simogatták egymást, majd ölelkezve aludtak el.

Harry nagyon irigyelte az ex-mardekáros fiút, de tudta, hogy Ron nem örülne, ha ilyen programokat szervezne Ginnyvel. Nagyon szerelmes volt a lányba, és sokat ábrándozott róla, de nem akarta elveszíteni legjobb barátját, és Ginnyt is túl fiatalnak tartotta az ilyen dolgokhoz. Végül rájött, hogy bármeddig képes lenne várni a lányra, hiszen az a legfontosabb, hogy szeretik egymást. Azért reménykedett benne, hogy a nyári szünetben meghívhatja magukhoz a barátnőjét, és végre talán kettesben is lehetnek majd különböző testőrök és pesztrák nélkül.

A következő hetekben a Griffendél kviddicsjátékosai újra kemény edzésbe kezdtek, hiszen közeledett az év második mérkőzése a Hugrabug ellen. A csapat összes tagja panaszkodott Draco szigora miatt, de a nehéz feladatokat Angela viselte a legnehezebben, az edzéseken rendszeresen kimerült, és nem bírta folytatni a munkát, gyakran pedig el is késett, amiért rengeteg szidásban részesült. Az egyik ilyen alkalommal már Harrynek kellett közbeavatkoznia, miután Malfoy hosszan kiabált a lánnyal, nem mellőzve a különböző durva kifejezéseket. Végül Angela elsírta magát, és közölte, hogy nem hajlandó ezt tovább eltűrni, inkább kiszáll a csapatból, de a barátai ebbe nem egyeztek bele. A lány az utóbbi időben nagyon ingerült és fáradékony volt, Hermione azt gyanította, hogy elkapott valamilyen betegséget, de Harry inkább Pitont, és a kemény bájitaltan különórákat okolta. Angela tagadta, hogy nem érzi jól magát, fáradékonyságát ráfogta a sok tanulásra, különórára és szakkörre. Sirius továbbra is tanította őket az animágiára, de gyakorlatban továbbra sem kísérletezhettek, tudásukat egyelőre csak elméletben mélyítették el.

Harry is elég nyúzott volt, hiszen Dumbledore kedd esténként egyre keményebb edzéseket tartott neki, rengeteg sötét varázslatot kellett megtanulnia. Egy idő után megszokta a használatukat, elfogadta, hogy a jó ügy érdekében ilyen eszközökre is szüksége lesz, ráadásul Ginny még mindig tartotta benne a lelket. Azonban még így is sokkolta, amikor az igazgató bejelentette, hogy rá kell térniük a főbenjáró átkokra. Eleinte abban reménykedett, hogy elég lesz az Adava Kedavrát megtanulnia – ez is eléggé borzalmasnak tűnt -, de kiderült, hogy Dumbledore az Imperio és a Crucio gyakorlását is elvárja tőle.
- Igazgató úr, ezekkel miért kell foglalkoznunk? Voldemortot megölnöm kell, nem pedig kínozni, vagy rákényszeríteni dolgokra.
- Ebben igazad van, de ezekkel az átkokkal tudod majd őt a legjobban legyengíteni. Ráadásul ezek ellen csak úgy tudsz hatékonyan védekezni, ha a használatukban is jártas vagy.
- És mi van, ha ezeket ellene nem is tudom majd használni? Eddig mindig csak bogarakon gyakoroltunk.
- Az lényegtelen! Ha egyszer tudod alkalmazni, akkor onnantól kezdve nem lehet velük gondod… Én bízom a képességeidben!
Harry nem akart csalódást okozni Dumbledore-nak, ezért ezután panaszkodás nélkül dolgozott, és minden energiájával a feladatokra koncentrált. Az igazgató is elégedett volt, úgy érezte, a fiú végre belátta, hogy szüksége van erre a tudásra, és többé nem fog az átkok ellen lázadozni…

Március első hétvégéjén sor került a Griffendél és a Hugrabug összecsapására. Harryéknek nem kellett izgulniuk, hiszen rengeteg edzés állt a hátuk mögött, és az is köztudott volt, hogy az iskolában a Hugrabug a leggyengébb kviddicsben. A meccs azonban így is sok izgalmat tartogatott, mert kiderült, hogy az ellenfél is rendesen felkészült a játékra. Szabálytalanságok csak elvétve akadtak, azok is csak véletlenül, így mindenki élvezhette a baráti találkozót. Harry bízott a hajtók jó teljesítményében, ezért nem kapkodott a cikesz keresésével, csak az ellenfél fogóját tartotta szemmel. Társai remekül játszottak, de egy idő után Angelán újra jelentkeztek a fáradtság tünetei, egymás után többször is elejtette a kvaffot, a fiú pedig nem akarta, hogy Draco újra kiabáljon a lánnyal, ezért igyekezett minél gyorsabban befejezni a játékot. Szerencséje volt, pár perc után észrevette a kis aranylabdát, és könnyedén meg is szerezte. A Griffendél csapata fölényesen győzött, így senki nem rótta fel Angelának a hibáit, még Draco is megfeledkezett róluk.

A lány azonban nagyon rosszkedvű volt, nem is ment fel rögtön a klubhelyiségbe ünnepelni, úgy érezte, szüksége van egy kis egyedüllétre. Végül belátta, hogy nem bujkálhat sokáig, nem akarta, hogy barátainak feltűnjön a távolléte, ezért ő is felment a Griffendél-toronyba, és próbálta vidámnak tettetni magát. Hangosan nevetett Ron viccein, de közben csak arra tudott gondolni, hogy milyen jó lenne felmenni a hálóterembe, hogy végre kialhassa magát. Egy óra múlva úgy döntött, hogy már nem lesz feltűnő, ha távozik, azt viszont nem vette észre, hogy Harry aggódva néz utána. Elfeküdt az ágyán és előszedte a naplóját.

„Március 3. este

Túl vagyunk a Hugrabug elleni meccsen, szerencsére nyertünk, én viszont pocsékul játszottam. Egyszerűen nem bírok másra gondolni, csak arra, amit leírni sem merek, egyfolytában rosszakat álmodok, nagyon félek. Jó lenne beszélni valakivel, de nem megy. Perselushoz fordulhatnék, de most olyan jól megvagyunk, nem akarom feldühíteni. Annyira aranyos velem, fantasztikusan érzem magam, amikor vele vagyok. Harryék nagyon furcsállják, hogy majdnem minden este „bájitaltanon” vagyok, de már kidolgoztam egy jó taktikát: Mielőtt visszatérek a klubhelyiségbe, leöntöm a ruhámat valamilyen egyszerű bájitallal, vagy összekoszolom a kezem, aztán hangosan panaszkodok, hogy úgy nézzen ki, mintha mindig csak dolgoznánk. Mondjuk ez általában nem hazugság, mert Perselus folyton csak tanítani akar, nem sok időt hagy a lazításra. Persze gyakorlás közben is nagyon kedves velem, mindig mondja, hogy mennyire szeret, de azért jobb lenne néha csak beülni az ölébe, beszélgetni, meg együtt vacsorázni. De szerinte első a kötelesség… Tényleg, még nem is írtam, hogy egy héttel Valentin nap után Ginny észrevette az ujjamon a gyűrűt, és megkérdezte, hogy kitől kaptam. Teljesen zavarba jöttem, végül azt hazudtam, hogy magamat leptem meg vele, ha már pasim nincs, legalább ajándékom legyen. Ezután nagyon sajnálkozóan néztek rám, és elkezdtek vigasztalni, hogy biztos hamar találok magamnak valakit, akivel én is olyan boldog leszek, mint ők… Végül is ezek után biztos nem csodálkoztak a zavaromon, elég gáz ez az önmagam megajándékozása sztori…

18. fejezet