|
16. Voldemort terve
2007.03.30. 22:23
Végre elkészültem:) Remélem tetszeni fog, és nem lett túl csöpögős...Továbbra is várom a véleményeket, jó olvasást!
A következő hét során Angela kedve fokozatosan romlott. Eleinte a barátai csak azt vették észre, hogy a lány szótlanabb a megszokottnál, kevesebbet nevet, és gyakran különvonul tőlük. Aztán a hét közepe felé egyre rosszabbá vált a helyzet, Angie mindenkivel veszekedett, undok volt, és mindenen megsértődött. A fiúk ráhagyták, de Hermione nem adta fel, folyton faggatta barátnőjét, próbálta kitalálni, hogy mi a baja, de nem jutott vele semmire. Angela rossz kedve pénteken érte el a csúcspontját, senkivel sem állt szóba, a reggelinél is csak turkálta a tányérján az ételt, de egy falatot sem evett. Eddig csak a diáktársaival viselkedett elviselhetetlenül, de most már a tanórákon sem figyelt oda, ha egy tanár rászólt, csak vonogatta a vállát, még a mindig nyugodt Bimba professzort is sikerült kihoznia a sodrából. Az utolsó órájuk bájitaltan volt, ahol szintén nem dolgozott rendesen, el is rontotta a főzetét, és hiába szólt rá Piton, nem volt hajlandó kijavítani a hibáit. A férfi meg volt róla győződve, hogy a lány miatta van kiakadva, ezért óra után benntartotta a teremben, és magukra zárta az ajtót.
- Elárulnád végre, hogy miért vagy olyan hisztis, mint egy óvodás? Az egész tanári kar azt találgatja, hogy mi bajod!
- Hagyjál engem békén!
- Úgy nem tudom jóvátenni a hibáimat, ha nem mondod meg, mit követtem el ellened!
- Semmi közöd sincs az egészhez! Nem csak körülötted forog a világ!
Angela ki akart menni a teremből, de nem tudta kinyitni az ajtót, ezért mérgében belerúgott, majd Piton mellkasát kezdte el püfölni.
- Azonnal engedj ki innen! – kiabálta sírva.
A férfi azonban magához szorította, és nem engedte el.
- Kérlek szépen, ne csináld ezt! Mondd el, hogy mi a baj, és én megpróbálok segíteni!
- Nem tudsz!
- Akkor is mondd el!
- Anya… Ma van 15 éve, hogy… hogy meghalt! - válaszolt zokogva a lány.
- Ne haragudj, nem tudtam! Annyira sajnálom, hogy kiabáltam Veled órán…
Szorosan magához ölelte, és hagyta, hogy Angie kisírja magát a vállán, egy idő után a lány is megnyugodott.
- Annyira hiányzik… De olyan jó, hogy vagy nekem! Nem tudom, mit kezdenék nélküled!
- Nem csak én vagyok neked! Van egy csomó barátod, akik biztos aggódnak érted, és az apád, aki feltehetőleg szintén nem tudja, hogy mi a bajod, hiszen akkor ő börtönben volt… Szerintem beszélned kéne vele, neki is joga van tudni, hogy mikor halt meg a felesége…
- Igazad van… Szeretlek!
Még egy darabig csókolóztak, aztán Angela felkereste az apját, és végül elmondta neki, miért volt olyan elviselhetetlen egész héten. Látta a férfi arcán a megdöbbenést, és hogy könnybe lábadt a szeme. Magához ölelte a lányát, aztán egész délután együtt maradtak, és Sirius rengeteget mesélt Angelának az édesanyjáról.
- Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítasz rá! Nem csak külsőleg, a mozdulataidban is őt lehet látni, amikor kiabálsz, őt hallom… Ugyanolyan indulatos volt, mint Te vagy, de ugyanannyira volt kedves és jólelkű is. Amikor leszidsz azért, ahogy Pipogyusszal beszélek, olyan érzés, mintha visszautaztam volna az időben.
- Bárcsak láthatná, hogy végre újra megtaláltuk egymást…
- Szerintem látja, és biztos nagyon boldog!
Angela hamar összeszedte magát, és mindenki örömére újra a régi volt. Sirius azonban továbbra is aggódott lánya miatt, így egyfolytában azon gondolkodott, mivel terelhetné el a figyelmét a szomorúságról. Pár hét múlva eszébe is jutott a megoldás, ezért magához hívatta Angie-t és barátait. Hamarosan meg is érkeztek mind: Harry, Ginny, Hermione és Ron, rájuk számított a férfi, de utolsóként belépett az ajtón Draco Malfoy is. Sirius végül ezt nem tette szóvá, elfogadta, hogy lánya a fiút is a barátjának tartja.
- Örülök, hogy mind eljöttetek. A párbajszakkörökön remek teljesítményt szoktatok nyújtani, de arra gondoltam, érdemes lenne mást is kipróbálnotok…
- Hé, Sirius! Orgiákat akarsz nekünk rendezni? – szólt közbe Harry nevetve, de Ginny egy hátbavágással elhallgattatta.
- Bár a te ötleted is elég érdekes, én mégis mást terveztem… Mit szólnátok az animágiához? Szerintem bennetek megvan hozzá a képesség, csak egy kicsit gyakorolni kéne!
- Ez nem törvényellenes? – aggodalmaskodott Hermione.
- Nem, gyakorolni szabad. Viszont ha sikerül az átalakulás, akkor jelenteni kell a minisztériumban.
Végül megegyeztek, hogy megpróbálkoznak a feladattal, így a tanár azonnal belefogott az elméleti oktatásba, még házi feladatot is kaptak.
- Jó lenne, ha jövő hétre eldöntenétek, hogy mivé szeretnétek változni!
Ezután egész este az animágiáról beszélgettek, majd egymásnak tettek javaslatokat, kihez milyen állatalak illene.
- Ron, te ideális lennél lajhárnak! – gúnyolódott Hermione az egyik fotelben fetrengő fiúval.
- Lehet, Te ugye bagoly leszel? – vágott vissza Ron.
- Nehogy elkezdjetek veszekedni! – szólt rájuk gyorsan Harry. – Már eldöntöttétek, hogy mivé változtok?
A barátai csak rázták a fejüket. Igazából még Harrynek sem jutott eszébe semmi jó ötlet, így nem folytatta a témát.
- Tényleg, Angie hol van már megint?
- Nekem azt mondta, hogy Pitonhoz megy bájitalt főzni… - mondta Hermione.
- Már megint? – hitetlenkedett Harry. – Már majdnem minden este ott van. Vagy… nem gondoljátok, hogy esetleg titkol valamit?
- Ezt miből gondolod? – kérdezte meglepetten Ginny.
- Nem hinném, hogy egy épeszű ember önként töltene ennyi időt Pitonnal! Lehet, hogy nem is ott van…
- Angela nem hazudna ilyet! – méltatlankodott Hermione. – Tényleg nagyon jól kijönnek Pitonnal, és Angie imádja a bájitaltant.
- Nyugi, csak úgy eszembe jutott! És szerintem akkor is furcsa…
Nem folytathatták a beszélgetést, mert a lány pont ekkor lépett be a klubhelyiségbe, és feltűnően vidám volt.
- Na mi az? Csak nem Eufória főzetet gyártottatok? – kérdezte epésen Harry.
- Ööö, nem… Csak a professzor megdicsérte a mai munkám. Ti mit csináltok?
- Az animágiáról beszélgettünk – válaszolt gyorsan Ginny. – Te eldöntötted már, hogy mi leszel?
- Még nem tudom pontosan, de azt hiszem, valamilyen madár szeretnék lenni. Fantasztikus érzés lehet repülni…
- Hát Te mostanában így is eléggé el vagy varázsolva! Olyan ábrándozó arccal mászkálsz, mint Luna – jegyezte meg Harry.
- Bár az is baj, ha jó kedvem van?
- Az nem baj, csak jó lenne tudni, hogy mitől…
- Semmi különös oka nincs, csak boldog vagyok! Kivéve olyankor, amikor hülye kérdésekkel zaklatnak!
Angela sértődött arccal felvonult a hálóterembe, a barátai pedig döbbenten néztek utána.
Angie nagyon ideges volt, rettegett, hogy idő előtt fény derül a titkukra, és tudta, hogy a barátait nem tudja a végtelenségig átverni. Rájött, hogy nem szabad ennyire kimutatnia az érzelmeit, sem az örömét, sem a bánatát. Viszont azzal is tisztában volt, hogy le kell vezetnie a feszültséget, és ezért alkalmazta a jól bevált naplóírást.
„Január 31. szombat este
A mai este fantasztikusan telt! Perselusszal megünnepeltük az első hónapfordulónkat, nagyon romantikus volt: Egy szál rózsával fogadott, aztán a lakosztályában vacsoráztunk, még egy üveg bort is szerzett. Aztán ami a legmeglepőbb volt: felkért táncolni! Olyan jó volt hozzásimulni, szinte teljesen eggyé váltunk. Szorosan átkarolta a derekamat, és végig simogatott, meg csókolóztunk. Persze még mindig nem hajlandó „tovább” menni, mert „én túl fiatal vagyok”. Ezen egy picit megint összekaptunk, de aztán hamar ki tudott engesztelni. Mindig könnyen levesz a lábamról!:) Kezdtem azt hinni, hogy ez lesz életem egyik legszebb estéje, de amikor visszajöttem a klubhelyiségbe, Harry nagyon undok volt! Folyton beszólogatott nekem, attól félek, hogy megsejtett valamit… Pedig én senkinek nem meséltem Perselusról, és mindig vigyázunk, nehogy meglásson minket valaki. Olyan nehéz titkolózni, amikor legszívesebben mindenkinek elmesélném, hogy mennyire boldog vagyok Vele. Mondjuk továbbra is az a legrosszabb, amikor Apának kell hazudnom. Nagyon szeretem őt, de tudom, hogy reagálna, ha mindent elmesélnék neki. Ha legalább egy embernek beszélhetnék a boldogságomról! Ma reggel is majdnem elkezdtem mesélni a lányoknak, hogy Perselusról álmodtam, az volt a szerencsém, hogy még ők is félálomban voltak, ezért fel se tűnt nekik, hogy a mondat közepén elhallgattam. Azt hiszem, már nem bírom sokáig a titkolózást, ezért azt találtam ki, hogy a tavaszi szünetben bevallok mindent Apának, akkor lesz egy hete, hogy megeméssze a dolgot. Csak előtte figyelmeztetnem kell Perselust, hogy a lehető legmesszebb menjen az iskolától. Persze messze van még a szünet, de jobb így, hogy tudom, hogy hamarosan elmondhatok mindent. Remélem, addig mindenki jókedve kitart, akkor talán nem sokkolja őket annyira a hír. Apa boldog Fleurrel, Harry Ginnyvel, Hermione pedig Dracóval. Így talán nem izgatja majd őket annyira a szerelmi életem…”
Angie épp elrakta a naplóját, amikor Hermione lépett be a szobába.
- Nem akarsz lejönni beszélgetni? Harry sajnálja, hogy piszkált!
- Mindjárt lemegyek, nem haragszom rá, csak volt egy kis dolgom, veszekedni meg főleg nem volt kedvem, hullafáradt vagyok, Piton nagyon kemény órákat tart nekem…
Úgy érezte jól fog kijönni, ha panaszkodik a férfira, mert a barátai úgyis ezt várják tőle. Bezzeg ha tudnák, hogy mennyire udvarias és romantikus tud lenni…
Végül lement barátnőjével, de már nem volt teljes a létszám, ugyanis Ron félrevonult Lavenderrel az egyik sarokba, és valamiről elmélyülten tárgyaltak.
- Jé, nem is tudtam, hogy beszélgetni is szoktak! Eddig mindig csak nyalakodni láttam őket… - csodálkozott Angela.
- Bizony, de nem látszanak túl jókedvűnek, mintha veszekednének… - állapította meg Harry, és hamarosan ki is derült, hogy igaza volt.
Ron visszacsörtetett hozzájuk, és levágódott az egyik fotelbe.
- Hülye liba… - Mivel a barátai értetlen arccal bámulták őt, folytatta. – Megkérdezte, hogy zavarna-e, ha más fiúkkal is randizna, mert valami hollóhátas elhívta holnap estére sétálni! Ennek víz van az agya helyén?
- És Te mit válaszoltál neki? – érdeklődött Ginny.
- Mégis mit válaszoltam volna? Azt mondtam, hogy igenis zavarna… Végül szakítottunk…
- Sajnálom, haver… - veregette meg a vállát Harry. – Majd találsz valami értelmesebb csajt.
A fiú elkeseredett arcát látva a lányok is elkezdték vigasztalni, győzködték, hogy hozzá sokkal szebb és okosabb barátnő illik. Még Draco is megállta, hogy ne ajánlja Hisztis Myrtle-t…
A hétvége további része kellemes hangulatban telt, Ron is kezdte visszanyerni a vidámságát, és Angela boldogságának okát sem firtatta senki. A lány hétfőn is meglátogatta szerelmét, de nem maradt sokáig, nem akarta, hogy barátai megint gyanakodni kezdjenek. Megbeszélték, hogy másnap rendesen dolgozni fognak a különórán, bár ezt Angie egy kicsit nehezményezte, de végül belátta, hogy annak is örül, ha legalább kettesben lehet Perselusszal.
Kedd délután Piton izgatottan várta Angela megérkezését, igyekezett rendbe rakni a lakását, ugyanis a lány már többször felhívta a figyelmét az ott uralkodó káoszra. Pár takarító bűbáj után bevonult a fürdőszobába borotválkozni, majd a haját kezdte el igazgatni.
- Ez nem lehet igaz! Úgy viselkedek, mint valami megkergült kamasz! – dohogta mérgesen, de azért folytatta a fésülködést.
Hirtelen elejtette a fésűt, az alkarjához kapott, és felhúzta a talárja ujját. Fehér bőrén felizzott a Sötét Jegy, tudta, hogy azonnal indulnia kell, ezért igyekezett minél gyorsabban elhagyni a roxforti birtokot. Csak az iskola kapujában jutott eszébe, hogy elfelejtett üzenetet hagyni Angie-nek, de már nem volt ideje visszamenni.
- Na, ezért majd megkapom a magamét…
Miután elhagyta a birtokot, azonnal hoppanált, és miután kinyitotta a szemét, észrevette, hogy nem ő az egyetlen, akit a Sötét Nagyúr magához rendelt, Bellatrix és Macnair pont akkor lépett ki vezetőjük szobájából.
- Szerencsénk, hogy a Nagyúr ilyen türelmes, pedig minél gyorsabban meg akarja szerezni a lányt, hiszen utána még majdnem egy év, amíg megtarthatja a szertartást.
- Tudja, hogy egyelőre mi sem tehetünk semmit, előbb el kell hagynia az iskola területét, akkor viszont lecsapunk. Továbbra sem értem a Nagyúr választását, lehetne jobb ízlése! Nem értem, miért egy ilyen véráruló fattyút választott ki a feladatra… Nahát, Piton! Téged is látni errefelé? Hogy van az én áruló hugicám? Még mindig a Roxfortban bujkál az édes kisfiával?
- Nem nagyon találkozom vele, az ideje nagy részét a lakosztályában tölti. Bizonyára fél, hogy rátámadok…
- Ugyan, Perselus! Előttünk nem kell megjátszanod magad, mindannyian tudjuk, hogy Te ugyanolyan áruló vagy, Dumbledore kémje, még ha a Nagyúr ezt nem is látja be…
- Ejnye Bella, megkérdőjelezed a döntéseimet? Crucio!
A nő fájdalmas sikollyal térdre esett, majd miután szenvedései enyhültek, meg akarta csókolni a férfi talárjának szegélyét, de az elrúgta magától.
- Gyere be, Perselus!
Amint kettesben maradtak, Piton rögtön igyekezett lezárni elméjét, de meglepve tapasztalta, hogy Voldemort meg sem próbál legilimenciát alkalmazni, helyette egy régi pergament adott a kezébe.
- El tudod készíteni ezt a bájitalt?
Piton gyorsan elolvasta a receptet, és rögtön rájött, hogy miért van rá szükség.
- Természetesen, de elég hosszú ideig fog tartani…
- Ez nem probléma, akár egy éved is van rá!
- Szóval még nincs meg a gyermek…
- Talán hallottál csecsemősírást a házban?
- Nem, Nagyúr. De ha jól vettem ki Macnairék szavaiból, a jelölted már megvan. Azt hiszem Bella nehezményezi, hogy nem rá esett a választásod.
- Bella ostoba. Ő is jól tudja, hogy a szertartás sikere az anyától is függ, több kritériumnak is meg kell felelnie. Az ő kezéhez pedig már túl sok vér tapad… Persze ezt egyáltalán nem sajnálom! – nevetett fel Voldemort.
- Akkor ki a jelölted? Ha jól értettem, akkor a nő a Roxfortban van…
- Bizony… Gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal, legalább Potternek is befűtök egy kicsit. De ez nem Rád tartozik, a te dolgod a főzet elkészítése lesz. Értesíteni foglak, ha neki kell állnod.
- Igenis, nagyúr! Gondolom tudod, hogy az utód születése után egy hónappal kell nekiállnom.
- Nem vagyok ostoba, Perselus, én akadtam rá erre a varázslatra, sejtheted, hogy alaposan áttanulmányoztam a témát! De most igyekezzünk, azt hiszem, mindenki megérkezett a gyűlésre.
Míg a Nagyúr a társaihoz beszélt, a férfinek volt alkalma átgondolni az új információkat, és így teljesen biztos volt benne, hogy Ginny Weasley hatalmas veszélyben van…
Piton órák múlva tért csak vissza az iskolába, és rögtön Dumbledore-hoz ment, hogy beszámoljon neki Voldemort új tervéről. Az igazgató megígérte, másnap első dolga lesz figyelmeztetni Ginnyt, hogy mostantól nem hagyhatja el az iskola területét. A bájitaltan tanár fáradtan ment le a pincében levő lakosztályába, de amikor ki akarta nyitni az ajtaját, valaki megfogta a karját. Angie állt mögötte, kezében Potter láthatatlanná tevő köpenyével.
- Órák óta várlak! Elárulnád, hogy merre sétáltál?
- A Sötét Nagyúrnál voltam… - miközben válaszolt, behúzta magával a lányt a szobába.
- Tudtam! Hogy tehetted ezt? Szólnod kellett volna! Azt hittem, történt Veled valami!
- Sietnem kellett! Nem rohangálhatok utánad, akárhányszor el kell mennem.
- Azt hittem örökre elveszítelek! – mondta Angela sírva, majd magához húzta a férfit és megcsókolta.
Ennyivel azonban nem elégedett meg, keze felfedezőútra indult szerelme testén.
- Angela, ezt már párszor megbeszéltük… Ne csináld!
- Nem igaz, nem beszéltük meg, csak Te eldöntötted. De én nem vagyok hajlandó tovább várni. Bármelyik pillanatban történhet valami, elveszíthetjük egymást, és én addig ki akarok használni minden egyes pillanatot!
Piton még próbált tiltakozni, de egy idő után megtört az ellenállása…
17. fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
