Elkészült a 15. fejezet, remélem tetszeni fog Nektek! Sok-sok LOVE és egy családi délután:)
 

Piton azonnal ellökte magától a lányt, és fennhangon így szólt:
- Remek, Miss Black, örülök, hogy mégis hajlandó segíteni ebben a bonyolult bájitalban! – Ebben a pillanatban lépett ki Dumbledore a férfi laborjából, és nagyon meglepődött, amikor megpillantotta a rémülten álló vendéget.
Angela szerencsére gyorsan kapcsolt.
- Igen, professzor, először azt hittem, nem vagyok még elég felkészült egy ilyen komoly munkához, de beláttam, hogy mégis igaza van.
- Nahát, csak nem egy újabb fantasztikus főzet készül? Az előzőért is nagyon hálásak voltak az aurorok! Most épp min ügyködik, Perselus?
- Még egyelőre a kísérleti stádiumban tartok, bizonyára gyorsabban fogok haladni vele, most, hogy Miss Black is segít. Ha lesz valamilyen pozitív eredmény, azonnal beszámolok róla.
Angela alig bírta visszatartani a nevetését, elképzelte, hogy szerelme az „első alkalom” után rögtön felrohan jelentést tenni az igazgatónak.

Miután Dumbledore távozott, a lány csak mosolygott a férfira, de Piton ingerült volt.
- Annyi eszed lehetne, hogy addig nem ugrasz rám, amíg meg nem bizonyosodtál róla, hogy kettesben vagyunk…
- Neked meg annyi eszed lehetne, hogy nem undokoskodsz velem, amikor ilyen kedves vagyok hozzád, és talán nem kellett volna fellöknöd!
- Jobban örültél volna, ha Dumbledore meglát minket? – Angie még mindig dühös arcot vágott, és látszott rajta, hogy vissza akar vágni. - Ne, most ne kezdj el veszekedni, fáj a fejem a sok idiótától, akiket ma el kellet viselnem! Mit kezdtél el mondani, amikor megérkeztél?
- Semmit… - válaszolt durcásan Angie, a férfi azonban egy öleléssel kiengesztelte.
- Ne haragudj, nem akartalak olyan erősen meglökni! Na, végre elárulod, hogy miért jöttél, és miért támadtál rám ilyen hirtelen?
- Semmi miatt… Csak elgondolkodtam a tegnap esti dolgokon, és rájöttem, hogy csak beijedtem, szóval, esetleg…
- Fejezd be, Angela! Tegnap egy kicsit elvesztettem az önuralmam, de Te még túl fiatal vagy ehhez, nem áll szándékomban kihasználni a tapasztalatlanságodat!
- De…
- Semmi de! Inkább azt áruld el, mitől gondoltad meg magad ilyen hirtelen?
- Csak úgy… Na jó, egy kicsit ki voltam bukva!
- És ha szabad érdeklődnöm, miért?

Angela elmesélte a szerelmének, hogy egy kicsit zavarja, hogy az apjának barátnője van, és nem tudja, hogyan kezelje ezt a helyzetet.
- Várható volt, hogy összejönnek, Black… úgy értem az édesapád év eleje óta hajt rá. Csak azt nem értem, hogy te ennek miért nem örülsz!
- Miért kéne örülnöm?
- Gondolkozz csak! Az apád és én évfolyamtársak voltunk, Fleur majdnem egyidős Veled…
- Értem már! Szóval ha elmondjuk Apának, hogy mi van köztünk, akkor ez jó indok lesz, hogy miért nem szólhat ránk emiatt! Imádom, hogy ennyire okos vagy! – azzal a férfi nyakába ugrott, és megpuszilta, majd ismét tett egy kísérletet arra, hogy a hálószobába irányítsa őt, de Piton újra ellenállt.
- Amit az előbb mondtam, komolyan gondoltam!
- Jajj, nem lehetsz ennyire fából – Angela megcirógatta a férfi mellkasát.
- Nem vagyok fából, de már hormonoktól túlfűtött, pattanásos kamasz sem vagyok. Kettőnk közül valakinek észnél is kell lenni.
- Hé, most azt akarod, hogy megint megsértődjek?
- Nem, azt akarom, hogy segíts kitalálni valami kamu sztorit, amit beadhatok Dumbledore-nak, amikor újra arról kérdez, hogy min dolgozunk!

Ezen az estén Harry és Ginny sétálni indultak a parkba, ugyanis szokatlanul enyhe volt az időjárás. Szorosan átölelték egymást, és bámulták a szikrázó csillagokat.
- Tegnap óta olyan rosszkedvű vagy! Mi bánt? – kérdezte aggódva a lány.
- Semmi baj, minden rendben…
- Ne hazudj, Harry, érzem, hogy valami nyomaszt Téged. Csak nem valami rossz hírt mondott el Neked tegnap Dumbledore?
- Nem, csak…
- Kérlek mondd el, tudod, hogy bennem megbízhatsz!
- Tudom, kicsim. Csak annyira félek, hogy irtózni fogsz Tőlem! Nem akarlak elveszíteni…
- Már párszor elmondtam, hogy a végsőkig kitartok melletted, akármi történjék is, de azt nem akarom, hogy titkolózz előttem.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. Nem tudom, mi lenne, ha Te nem lennél. Az a helyzet, hogy Dumbledore már az első különóránkon elmondta, hogy miket kell majd tanulnom, de eddig úgy voltam vele, hogy ha nem beszélek róla, akkor soha sem fog megtörténni… Mindenféle sötét átkokat kell gyakorolnom!
Ginny magához ölelte a reszkető fiút, és megcsókolta.
- Biztos nagyon rossz ez Neked, de muszáj végigcsinálnod, hogy legyen esélyed Voldemorttal szemben. Ettől még nem leszel rossz ember!
- Te ezt nem értheted! Akárhányszor kimondok egy ilyen átkot, úgy érzem, hogy nő bennem a sötétség, és a lelkem egy része meghal. Én nem akarok olyan lenni, mint Voldemort… egy gyilkológép.
- Harry, Te soha nem leszel az, mert én mindig melletted állok! És nem csak én, hanem Sirius, Angela, Ron, Hermione és az összes barátod is. Nem hagyjuk, hogy elfelejtsd, milyen szeretni.
- Szóval nem undorodsz tőlem?
- Ne butáskodj már! – Ginny újra megcsókolta a fiút.
- Még mindig nem válaszoltál a karácsonyi bálon feltett kérdésemre…
- Melyikre?
- Hogy egyszer hozzám jössz-e feleségül…
- Azt hittem elég egyértelmű, hogy ez minden vágyam, de ha ilyen lassú a felfogásod, akkor: Igen, Harry James Potter, az iskola elvégzése után a feleséged leszek…

A másnap délutáni edzésen Harry úgy érezte, hogy akár seprű nélkül is tudna repülni. Minden baját elfelejtette, még a Draco által kiszabott feladatok sem zavarták, pedig a fiú nagyon kemény edzőnek bizonyult.
- WEASLEY! Ne bambulj el, a Hollóhát elleni meccsen nem gondolkozhatsz azon, hogy mit egyél vacsorára! DOYLE, NOKES, ha még egy gurkót felém irányítotok, akkor kitekerem a nyakatokat!
Draco még egy darabig fojtatta az üvöltözést, de miután Hermione is megjelent a pálya szélén, visszafogta magát, és egyszer sem káromkodott.
Viszont amikor fél óra elteltével a mardekárosok megjelentek a pálya szélén, már barátnője jelenléte sem tudta őt visszatartani a durva beszédtől, ugyanis hajdani háztársai a griffendélesek játékán gúnyolódtak. A fiú nem akarta, hogy új csapata elveszítse az önbizalmát, ezért durván rátámadt a csúfolódókra.
- Azonnal tűnjetek el innen, ti tetvek, ez a Griffendél edzése! Már egy hónapja lefoglaltuk ezt az időpontot.
- Óóó, hogy kiáll a csapata érdekeiért ez a tősgyökeres griffendéles! – visította nevetve a fiú ex-barátnője, Pansy Parkinson.
- Inkább vagyok griffendéles, minthogy a jövendőbeli gyilkosok közé tartozzak…
Ekkor a mardekáros csapat pálcát rántott, Hermione azonban megérezte a bajt, és odaszaladt hozzájuk.
- Mi folyik itt?
- Semmi baj, kicsim…
- KICSIM?! Fúj, Draco, ez undorító! Te és egy sárvérű? – kiabált Pansy, de a fiú egy Silencióval elnémította, majd hátat fordított hajdani barátainak, és Hermionét átölelve elsétált.

A pénteki átváltoztatástan alatt, amíg McGalagony másfelé nézett, Draco egy levelet dobott oda szerelmének:

Mio!
Szeretném, ha ma este megtartanánk az első igazi randinkat! Legyél 8-kor a Szükség Szobájánál, ott várlak majd!
Csók:
D.

Hermione elvörösödött, de egy mosollyal jelezte a fiúnak a beleegyezését, innentől kezdve viszont egyre nehezebben bírt odafigyelni kedvenc tanárnője magyarázatára, izgatottan várta, hogy végre megtudja, mit talált ki Draco. Este - rá egyáltalán nem jellemző módon - hosszan tollászkodott a fürdőben, de ennek meg is lett az eredménye, barátnői szerint fantasztikusan nézett ki. Ő egy kicsit túlzásnak érezte a mélyen kivágott mini ruhát, de a lányok nem engedték átöltözni.
- Így mégsem mehetek végig az iskolafolyosóján! Túl feltűnő lenne, és elkapnának minket – aggodalmaskodott Hermione.
- Várj egy kicsit, mindjárt jövök! – szólt közbe Ginny.
Öt perc múlva vissza is ért, Harry láthatatlanná tevő köpenyével a kezében.
- Először nem akarta odaadni, azt hitte, nekem kell, de amikor azt meséltem neki, hogy Te készülsz szabályszegésre, rögtön nagyon készséges lett – mondta nevetve a lány. – Azért vigyázz magadra, és semmi meggondolatlanság!

Hermione izgatottan hagyta el a klubhelyiséget, immár láthatatlanul, és felsietett a harmadik emeletre, de a szíve nagyot dobbant, amikor az egyik saroknál majdnem nekirohant Pitonnak. A férfi nagyon vidámnak tűnt, de amikor a folyosón megjelent pár elsőéves, újra felöltötte mogorva arckifejezését. Épp akkor ért a Szükség Szobájához, amikor Draco kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, megérkezett-e már a barátnője. Hermione gyorsan levette magáról a köpenyt, és a fiú rögtön elmosolyodott a lány láttán, majd beinvitálta a terembe. A szoba nagyon romantikusan volt berendezve, teli volt gyertyákkal, középen pedig egy asztal volt megterítve.
- Szerettelek volna az első randinkon vacsorázni vinni, de persze nem hagyhatjuk el a kastélyt, így gondoltam ide hozok én egy éttermet! – Azzal átnyújtott a lánynak egy szál vörös rózsát.
- Draco, ez… ez az egész annyira csodálatos!
- Tényleg tetszik?
Hermione nem válaszolt, a csókja megtette helyette. Draco odavezette az asztalhoz, és az illemnek megfelelően még a széket is kihúzta neki.
- Csak hunyd le a szemed, és képzeld el azt, amit enni szeretnél, rögtön megjelenik!
A fiú kívánságára a második fogást egy üveg bor is kísérte, ami miatt Hermione eleinte tiltakozott, de végül ő is nagyon finomnak találta.

A desszert után Draco újra becsukta a szemét, és hirtelen halk zene szólalt meg a szobában, és táncolni kezdtek. Miközben testük szorosan egymáshoz simult, Hermione arra gondolt, bárcsak soha ne érne véget ez az este, és örökre együtt lehetnének a szerelmével. Nem is sejtette, hogy a fiú épp ugyanerre gondol. Újra csókolózni kezdtek, közben Draco először a lány nyakát simogatta, majd ujjait végighúzta a gerince mentén, és végül a fenekén pihentette a kezét. Hermione még jobban magához húzta őt, és csípője tájékán megérezte a fiúban felébredő vágyat, amitől megijedt, és hátrébb húzódott tőle.
- Ne haragudj, erről nem tehetek… - védekezett Draco.
- Semmi baj, csak nem hittem volna, hogy ennyire hatással vagyok Rád…
- De igen! És nem csak a testemre, hanem a lelkemre is, amiről évekig azt hittem, hogy nem is létezik. Te megmutattad nekem, milyen az igazi szeretet, és nem tudom, hogyan háláljam ezt meg.
- Nem kell meghálálnod, csak ölelj át újra…
- Szeretlek – suttogta a fiú.
- Én is szeretlek…

Jóval elmúlt már éjfél, mire visszatértek a klubhelyiségbe, de Hermione ezután sem fekhetett le aludni, mert barátnői alaposan kifaggatták, majd hosszan beszélgettek a fiúkról, ami miatt Angela egy kicsit elszontyolodott. Ő is arra vágyott, hogy a barátnőihez hasonlóan áradozhasson szerelméről, és ne kelljen egyfolytában titkolóznia. De végül belátta, hogy az a legfontosabb, hogy Perselus és ő szeretik egymást, és tudta, hogy ennek az érzésnek semmi sem vethet gátat.

Másnap a reggelinél a lányok nagyokat ásítoztak, így először azt sem vették észre, hogy Sirius megállt az asztaluk mellett.
- Angie, Harry, gyertek egy kicsit!
A lány akaratlanul is összerezzent. „Most már mindig ez lesz? Ha Apa hozzám szól, rögtön arra fogok gondolni, hogy tud Perselusról? Teljesen be fogok dilizni!”
- Mit szólnátok egy családi délutánhoz? Dumbledore megengedte, hogy négyesben lemenjünk Roxmortsba!
- Négyesben? Ja, szóval jönne Fleur is… Mondjuk nekem ma randim van Ginnyvel…
- Nekem is P… - szólt közbe Angie, de szerencsére észbekapott.
„ÚRISTEN! Majdnem elszóltam magam!
- Nekem is találkozóm lenne Piton professzorral, az új főzetünkkel kapcsolatban, de azt áttehetem máskorra, csak le kell szaladnom beszélni vele!
Végül abban egyeztek meg, hogy ebéd után indulnak a faluba.

Angie délelőtt meglátogatta szerelmét, aki kicsit nehezményezte, hogy a lány lemondta a délutáni együttlétet.
- Ne legyél már ilyen sértődékeny, szívem!
- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű… És ne hívj szívemnek!
- Akkor minek nevezzelek? Cicámnak?
- Jobb lenne, ha maradnánk a Perselusnál! Te mit szólnál, ha nyuszikámnak neveznélek?
- Hmmm, szerintem aranyos, ahogy mondod! De inkább használjuk ki ezt a kis időt, amíg kettesben lehetünk!
- Rendben, akkor főzz egy adag béke elixírt, addig keresek pár jó könyvet, amit keddig elolvashatnál.
- Én nem egészen erre gondoltam…
- Hát mire? Sötét Varázslatok Kivédéséből van szükséged korrepetálásra?
- Inkább egy csókra lenne szükségem!
Angela egy puszit nyomott a férfi szájára, aki azonban nem elégedett meg ennyivel. Csókolózás közben beletúrt a lány dús hajába, és mélyen belélegezte a samponja illatát. Érezte, hogy újra feléled benne a vágy, de tudta, hogy nem veszítheti el újra a fejét. Ránézett Angelára, és egy gyönyörű fiatal nőt látott maga előtt, aki még kislánynak számított, hozzá képest mindenképp.
- Helytelen, amit csinálunk. Neked egy korban hozzád illő társra van szükséged, akivel boldog lehetsz. Nem akarom, hogy megkeseredj mellettem.
- Tudod jól, hogy akkor lennék boldogtalan, ha nem lehetnék Veled. Semmi más nem számít, csak az, hogy szerethesselek. Nyáron betöltöm a tizenhetet, és onnantól semmi nem állhat utunkba, addig meg csak kibírjuk valahogy.
Ezután nem szóltak többet, Piton beült az egyik fotelbe, a lány pedig az ölébe telepedett, és csendben hallgatták egymás lélegzését.

Ebéd után elindultak Roxmortsba, eleinte szótlanul ballagtak, és egyre kínosabb lett a csend. Végül Harrynek sikerült oldania a hangulatot, ugyanis szóbahozta a Trimágus Tusát, végül az együtt átélt kalandokról Fleurrel együtt számoltak be. Aztán a fiatal nő mesélt a Beauxbatons-ról, majd azt is elárulta, hogy Madame Maxime segítségével kapta meg a tanári állást. Végül arról is beszámoltak Siriusszal, hogy hogyan jöttek össze Szilveszterkor.
- Együtt díszítettük a nagyterem egyik falát, én pedig leestem a létráról, de szerencsére Sirius időben elkapott. Aztán megemlítette, hogy este tánc közben is szívesen a karjaiban tartana.
- Hű, de macsós szöveg! – nevette ki keresztapját Harry.
Beültek a Három Seprűbe, ahol szóba került az iskola, a párbajszakkör, Sirius jellembeli hibái és még sok egyéb érdekes téma. Angie magában meg is állapította, hogy Fleur kellemes csalódást jelentett számára, talán mégis egész jó az apja ízlése.

A délután gyorsan elszaladt, Sirius pedig megígérte Dumbledore-nak, hogy még sötétedés előtt visszatérnek a kastélyba, így indulniuk kellett. A kacskaringós roxmortsi utakon haladva is folytatták a beszélgetést, Angela épp az apja egyik diákkori történetén nevetett, amikor valamilyen furcsa bizsergést érzett a bőrén, mintha valami nekiütközött volna. Végül arra gondolt, hogy egy bogár repülhetett neki, ezért nem is foglalkozott a dologgal. Jobb lett volna, ha nem ezt teszi, akkor talán meghallotta volna, hogy valaki dehoppanált a hátuk mögött…

16. fejezet